 |
| Köszönet az Oxigén-nek az első futós képekért. |
Vannak, akik nem tudják, mi ez. Azoknak mondom el, hogy
minden hónap első felében kerül megrendezésre egy
futóverseny, októbertől márciusig. Zászlójukra, többek között
ezt írták: „Célunk továbbra is a futás népszerűsítése, továbbá
versenyzési lehetőség biztosítása a téli felkészülési időszakban
a profi atlétáknak, valamint tenni az egészséges életmód
érdekében mozogni, futni vágyó amatőr futótársainkért.” Oxigén
Kupa Erdei Futóverseny által.
 |
| Kék felsőben jövök én, szürke sapiban Forgács Imi, és ha jól emlékszem, Morvai Imi a következő arc balról jobbra haladva. Mind böszörményiek. |
Az enyhe időnek is köszönhetően 385 ember gondolta komolyan
részvételi szándékát. Ez a részvétel eddigi csúcsnak számít,
amit közben a honlapjukról lestem ki. Különböző távok vannak:
A piciknek 1,5 km, az ifjúságiaknak 2,5 km volt a táv.
 |
| Egy kis emelkedő következik. |
 |
| Mindjárt fel is érek. |
 |
| És most lefelé!! Vigyázat, nehogy beverjem a fejem a képsarkába! |
A felnőttek 5 és 10 km között választhattak. Sajnos, az idei
első futásra nem tudtam elmenni, ugyanis egy, szeptember
közepe óta tartó szalag probléma miatt még nem tudtam futni.
Az adott napon éppen a Less Nándor 48 km-es távját tapostam.
 |
| Balajti fotó már várta a pillanatot, hogy megérkezzek a kanyarhoz, ahol ő dolgozott. |
 |
| És volt ideje kétszer rögzíteni, első Oxigén futásom ezen kanyarvételét. |
Persze, az meg annyira megviselte az ízületeket, hogy nem
kellett még sokáig futnom utána sem. Már, a novemberi
Oxigénfutáson jelen voltam, mint néző. Inkább nem mentem
túrázni, csak hogy megnézhessem a versenyt és pihentessem
a lábam. Az én időm ma jött el, hogy végre én is a Nagyerdő
homokjára tegyem futócipőmet, futási szándékkal. Igyekeztem
a startnál az első sorok valamelyikébe helyezkedni. Nem jártam
nagy sikerrel. A startlövést követően örömmel vetettem bele
magam a versenyzésbe. A több száz láb muzsikált az úton lévő
avarban. Szívesen hallgatnám újra. Az első kör azzal telt, hogy
előzzem a lassabban futókat. Tömegek futottak előttem, és
szerencsére ennek köszönhetően nem futottam ki magam
nagyon az elején. Amikor kifogytak az öt kilométeresek, már
volt terem a haladásra. Akkor meg az volt a gondom, hogy az
előttem futók fényévnyire futottak előttem, és a kezdeti erő is
takarékra kapcsolt. Megéreztem a hosszú kihagyást, ugyanis
csak pár napja futok hosszabb távokat (4-5-7-8-10km).
 |
| Megint jövök, és kell a mosoly, mert a fotón jól kell kinézni. Kanyar után meg ráérek újra küzdeni az oxigén hiánnyal. |
 |
| Egyre csapzottabb a fej. Sapka hamar lekerült. |
A lemaradó/utolért futóknál hallottam olyan orgazmus közeli
hangokat, hogy csak lestem, ezek mennyire élvezik a futást.
Rendesen szenvedtem a második két körben, de a lábam vitt
tovább. Éppen ma fogalmaztam meg, hogy amíg én el nem ájulok,
valószínűleg sosem adom fel és nem sétálok bele. Nem volt elég
a kínlódás, még a fotós is nevetni akart látni minden célegyesre
fordulva. Próbáltam széleseket vigyorogni, láthatjátok milyen
eredménnyel. A célegyenesben lévő fellazult homokos lejtő nem
volt valami kellemes már a végén. Ott kerültem egy hellyel hátrább,
ugyanis egy felkészültebb futó (Oxigén versenyzője) megmutatta
milyen a háta, pedig én nem voltam rá kíváncsi. Na, mindegy.
 |
| Kis csapatunk balról kezdve: Forgács Imi, Fekete Anti és Tóth Julianna. |
 |
| Futás előtt barátnőmmel. |
Lesznek még itt sztorik, az Oxigénfutásokon. Nagyon remélem,
hogy tudok folyamatosan erősödni és nem fáradok el ennyire a
végére. Azaz, biztosan ugyanúgy el fogok, csak gyorsabban
haladok majd. Talán, ezzel az eredménnyel sem kell nagyon
szégyenkeznem. Célba érkezés után még sokáig láttam el a
véremet oxigénnel. Jut eszembe még most is azt teszem, de
már nem olyan hevesen zilálva. Verseny után, sokáig nézelődtem
volna még, de futótársaink megfázástól tartva siettek a parkolóba.
Így, nekünk is menni kellett, ha nem akartunk busszal hazajönni.
Még egy okkal több, hogy legközelebb gyorsabb legyek, és amíg
ők beérkeznek a célba, én leshetem a többi futót. Időeredményem
a 10 kilométeres távon, 42:31, ami a 30. helyhez volt elég. Hajrá futás!!
