 |
| Ő a tornai vár. |
A Böszörményi Andalgók, Hegyi Zergék vagy Kőszári
Kecskék nevet is viselhettek volna ezen a napon.
Mindezt miért mondom? Azért, mert szinte földdel nem
is érintkezett talpunk, annyira köves volt a turista út.
 |
| Ezen a nyíláson bátorkodtunk bemenni a vár területére. Nem hátizsák kompatibilis. |
 |
| Ami még kő kövön maradt. |
 |
| Szépek ezek a kövek egymáson, amit még az erózió nem bontott szét. |
 |
| Messziről látható várfal. |
 |
| A vár torzója. |
 |
| Kilátás fentről. |
 |
| Lent a pára, fent a nap. |
 |
| Gyökereivel felkapaszkodott oda, és éli világát. (Kőkúszó bonsai) |
 |
| Talán, még itt látszik leginkább várnak. |
 |
| Utolsó pillantások a várra. |
 |
| Távolodunk. |
 |
| Még egy fotó rólam. |
A Tornai várat néztük meg első lendületből. Minden
nézetből fotóztuk és a táj is lencsevégre került. A le után
fokozatosan emelkedtünk éles köveken lépkedve.
 |
| Mondják kövirózsa. Én, elhiszem. |
 |
| Mi a dátum? Október 29. |
 |
| Kőről kőre lépve haladunk fel. |
 |
| Tetőn vagyunk, a hegytetőn. |
 |
| Szegény Kelly már nem fért rá a képre. Valakinek fotóznia kell. |
 |
| Tettem rá. |
 |
| Barlang bejárat lapult a korlát alatt. |
Gyönyörködtünk az ősz színeiben, dobtunk mindent,
ami melegen tartott reggel és induláskor. Egy sűrű
fenyvesben már-már kevésnek tűnt a póló. Akkor történt
egy sajnálatos baleset, aminek főszereplője Jutka volt,
aki botlott egy kis kőben és állal fogta fel az ütést egy éles,
jóval nagyobb kövön. Első szava az volt: eltört az állam.
Szükségünk volt minden papír zsebkendőre. Folyt ott a vér
rendesen. Felállítása után ketten tartottuk és volt egy
olyan pillanat, amikor éreztük Zolival, hogy Jutka
rekonstruálná előző zuhanását, ha nem tartanánk. Kelly
földre roskadt a helyzet súlyosságának hatására. Éva
hevesen kapkodott telefonja után, de ezt követően elfogyott
a tudomány, ugyanis milyen számot kellene hívni, hogy
kapjunk segítséget. Hát semmire nem jutottunk. Közben
normalizálódott a helyzet, mindenki lenyugodott. Én az
Ágó futrinkára gondoltam, hogy az ő bukása után egy
félóra pihenésre volt szükség, majd a túra folytatása
következett. Mi ennyit nem vártunk, szerintem. Jutka
jelezte, hogy tud velünk jönni tovább. Kollektáltam a véres
nyomokat, visszaszedegettünk a hosszú felsőket, és
kimozdultunk az álló testhelyzetből.
 |
| Ősznek színei. |
 |
| Ez az a bizonyos Szádelő Völgy. |
 |
| Amit csak alulról szagolhattunk. |
 |
| Apu, hogy megy be? |
 |
| Itt is völgyellik Szádelő. |
 |
| Hegyek, völgyek, növények. |
 |
| Csak tudnám, hogy lehet oda bemenni. |
 |
| A festő neve: ősz. |
Az eredeti útvonalat, és a kínálkozó hatalmas látványt
dobtuk és visszafordultunk és a kéket keresztező zöldön
döcögtünk a sík felé. Onnan rögzített képek mondatták
velünk, hogy ide bizony vissza kell jönni és közeli kapcsolatba
kell kerülnünk azzal a Szádelő Völgye névvel jelzett sziklás
képződménnyel.
 |
| Innen két kilométer a kaszálón keresztül, az a parkoló, ahol az autó várakozott. |
 |
| Őszi mélyszántás. Amíg elhaladtunk a dolgozó előtt, addig minket nézett. Én viszont szerettem volna dolgozni látni a technikát. Íme. |
 |
| Nő a távolság. |
 |
| Befolyt némi színes erdő a képbe. |
 |
| Hideg színek, meleg színek. |
 |
| A multik hatása a természetre. |
 |
| Akárhonnan is nézzük, ez a táj gyönyörű. |
 |
| A szemét szerepe csak annyi, hogy elcsúfítsa a tájat. Köszönjük. :( |
 |
| Itt most egyben látható az a sok kő, ami egészében a várat képezi. |
 |
| Tévedés azt hinni, hogy ez az a kép, amivel ez a beszámoló kezdődik. A kettő között készült 196 db. |
