Rotary!
Hogy mit jelent ez nekem? Életem első félmaratonját futottam itt, és
eredményeimből ítélve megcéloztam magamban egy másfél órán
belüli megérkezést, sőt életem legjobb eredményére készültem, hogy
majd legyen mire visszagondolni évek múltán. Akkori tervem sikerült.
A legjobb eredmény annyiban volt igaz, hogy ezen a versenyen egész
ezidáig nem sikerült jobbat mennem. Ismert, tapasztalt futóbarátunk:
Bartha Attila mondta már az Oxigén kupa utolsóján, hogy ezen a
pályán (stadion kör benne a versenyben) nem fognak csúcsokat döntö-
getni a futók. Kicsit el is vette ezzel a kedvem, ugyanis a tavaly őszi
eredményeim azt sugallták, hogy ezt a régi rotarys csúcsomat illene
végre megszépíteni. erre jött ez a nehezítés ezekkel az emelkedőkkel.
Magáról a versenyről is pár szóban. :-)
Mellettem várakozott a startnál Szokolszky Pista Nagyváradról, akit
én nagyon nagyra tartok. Felnézek rá, bár én szemeim magasabban
vannak, mint övéi. Egyszer csak szavak érkeztek tőle felém, azon
vicceskedve, hogy egyik futótársunk milyen szépen le van sülve.
Arra nézek és lám tényleg egy kenyai futó állt az első sor közepén,
arra készülve , hogy szarrá verje ezt a fakó népet.
Első éves tapasztalat, hogy fussak olyan gyorsan az atlétikai pálya
kijárata felé, ahogy csak bírok, mert egy idő után sorban kell állni
az átjutáshoz. Ezúttal is sikeresen lendületből tudtam venni a kaput.
Egy ideig (nem sokáig) figyelhettem Pisti futóstílusát magam előtt.
Őszintén mondom, ha az én lábam szupináló, akkor az övé bokaficam
minden lépésnél. Külső lábélre érkezik és onnan billen talpra. De,
hogy ezzel a stílussal milyen gyorsan fut, az elképzelhetetlen. Első
kör végén megálltam inni, aminek kivitelezése nem ment öt pontosra.
Belőlem kiáramló használt levegő nem engedte be a vizet a rendszerbe,
legalábbis minimálisat, viszont mintegy öt fős üldözőboly elviharzott
mellettem. Volt, akitől visszavettem, de a többség csak távolodott
tőlem. Egyszer egy srác haladt mögöttem, tán egy körnél is hosszabb
ideig, miközben egyik ismerősét kérdezte a kordonon kívülről, hogy
x meg y hol járhat. Ez a srác sem meg nem előzött, sem le nem maradt.
A verseny végén képekről és eredménylistáról tudtam meg, hogy ki is
volt ő. A stadion körökről csak annyit, hogy nem tették könnyebbé a
versenyt, hiszen körönként kétszer volt emelkedő és azt követően lejtő.
Lefelé nem akartam arra energiát pazarolni, hogy lassítsam magam, így
viszont úgy csapkodtam szegény Asics-okat a betonhoz, hogy már
szinte nekem fájt. Célegyenesbe fordulva látom az óra meghaladta a
másfél órát. Csalódás, világ összeomlás. Tényleg nem sikerült a
csúcsdöntés, na de hogy ennyire rosszat futottam volna, azt magam
sem gondoltam. Később rájöttem, hogy ez bizony nem a nettó időm,
ugyanis az első start idejétől számolt a ketyegő. Na, de akkor meg
megdöntöttem a rotarys csúcsomat! 1:25:14 lett. 1:26:57 lett a múlté!
Ennyi említésre méltó dolgot találtam a csonthéjasban, két hónappal
a verseny után.
