Sárrét 30 km. Szeptember 03.

A Kelly bagázs jobb túra nem lévén, nekiindult egy alföldi 

30 km-es távnak Körösladány külterületén. A beszámolóból 

ki fog derülni, hogy annyira nem volt ez szívderítő, mint 

gondoltuk. Túrákra nem szívesen viszek magammal nagy 

problémát. Ezúttal viszont a nevezés után döntés kényszerbe 

kerültem, és a ballasztanyag kidobása mellett voksoltam. 

Hátizsákban telepedtem rá a körgyűrűre, mivel a tanári 

könnyítő helyiségben nem volt fogas, igaz fény sem. 

A víztartály tartotta hátul a puttonyomat, elől bekattintottam 

a derékrögzítőt, hogy ne avatkozzon bele az eredetileg 

fajanszba szánt anyagba. Lelkileg és fizikailag is meg-

könnyebbülve távoztam és indultam neki a távnak. 

Ezek négyen vágtak neki a rónának. Hegyekhez szokott (emelő)izmokat kár volt magunkkal cipelni, itt ugyanis semmi szükségünk nem volt rájuk.

A turné jármű mellett ilyen párás tájak rohangáltak. Fent az a sárga petty, gondoskodott róla, hogy sokáig ne zavarják a közérzetünket.

Egy ilyen, pofás kis logóval jelezték, hogy merre is kell keresni a nevezés helyszínét, egy iskolává átnevezett kastélyt.

Ez a kép egyike azon keveseknek, amikor még volt látnivaló. Az itiner szerint ez egy szív alakú tó. Felülről nézve biztosan, de földszintről kémlelve ezt mi nem fogtuk be.

Átmentünk a Körös hídján, amiről az jutott eszembe, hogy biztosan nem a Sebes-Körös az, amit látunk.

Egy pillanatkép a nagy sík trapp idején. Kelly tápol, Jutka a kukkert tolja helyére, én meg fotózok.

Voltak, akik biciklivel teljesítették a távot.

Voltak, akik repülve.

Elsőként érkeztem az ellenőrzési pontra és reméltem, hogy az az ernyő csíkos. Amint közelebb értem láttam, hogy az. Széles vigyor keletkezett fültől fülig és Hevesi Tamás belevert a húrokba. Vígságomat meg is magyaráztam a hölgyeknek, hogy az utolsó húsz méteren mi szólt a fülemben ernyőjüket látva.

Egy kis tó díszítette az amúgy meglehetősen unalmas tájat

Egy szomorú történet ez. A guba földbe harap.

Ég a nap melegtől...

Egy tanyához értünk, amiről nehéz lett volna azt gondolni, hogy lakható. Viszont a kert tele volt szép állatokkal. A kisebbek közül még eme pipike is kevélyen lépkedett velünk, amíg le nem maradt.

Három a kis fa széles e nagy világon.

Ez egy eke alkotta hegy. Nem vállalkoztunk megmászására, inkább körbejártuk.

Egy sör reklám jutott eszembe, bár én nem nézek tévét és nem is sörözök, de mégis megragadt itt fent. Beck's, kezedben a kulcs.

Miközben én a bal oldalon a gyomok között próbálok normális képet csinálni az áfonyáról, Zoli a jobb oldalon minden megerőltetés nélkül, könnyedén elérte a sokkal bőségesebb termés látványát.

Oázis a nyakperzselő túra során.

A békalencse kanális ott volt utunktól balra, de mi mégis meglestük.

Rézvirág mező, ha informátoraim nem csaptak be. Én, magamtól biztosan nem jöttem volna rá.

Ez egy száraz föld út, ami olyan sík volt, hogy el sem tudom képzelni, eső idején merre járnak a járművek. Gyanítom, hogy azon napokon rá se lehet menni az útra.

Egyik jó fej rendező (épp a túra szint különbségét mutatja XD ), aki a szívét kitette, hogy ez a túra jól sikerüljön. Nem ő tehet róla, hogy csak kevesen vettünk részt rajta. A táj és a sík vidék nem sok szépet tartogatott számunkra.

Visszafelé már a Körös, sebessé változott, legalábbis a nevét illetően.

Nyitva volt a kapu és mi beléptünk rajta. A fák mögött már feltűnt a cél is.

És, hogy teljes legyen a kép, vissza felé is rögzítésre került a logó. Hamár ilyen szépet sikerült rajzolniuk.

Jutalom a nap végén. Én a csokis perecnél vetettem ki a horgonyt.

Kelly önhatalmúlag megjutalmazta magát a legfiatalabb induló serlegével. Nem volt sokáig övé ez a cím.

Kié lett ez a serleg mi már nem tudtuk meg. Végig gázoltunk a város főterén, éppen megrendezésre kerülő főző versenyen és egyesbe tettük a gépjárművet, de leginkább Kelly.