Oxigén kupa 6. verseny.

Kovács Zsolti nyerte a versenyt és az összetettet is. Gratula neki.

 A sok, februári halasztást követően, végül az utolsó dátum (március 3.)
után két héttel került megrendezésre az 5. (holt)szezonbéli futásunk.
Az időjárás hírtelen tavaszra fordult, de nem mindenki követte ezt a
futóruházat használatával. Persze ez iramtól is függ, na és fázékony-
ságtól is. Én fázós vagyok alapból, de ha futok, akkor beindul a fűtés.

Könnyűnek tűnik dombról lefelé, pedig nem az. Omló homokban meg főleg nem.

  Tehát a nyári futófelszerelés került az élő szövetre. Start előtt
nézelődik az ember, hogy kiket lát az ismerősei, riválisai közül. Van
olyan, hogy nem látod sehol, mégis a résztvevők között szerepel. Az
eredménylista böngészése alapján derülnek ezek ki. Ezúttal is csak
stoppert használtam, tájékoztatásul, hogy jó-e a tempó. Körönként
tekintettem rá és úgy tűnt belül kerekedek a 40 perces álomhatáron.

Böszörményi klikk futás közben. Balról indulva: Hegedűs Sanyi, Forgács Imi és Tormáné Vajda Nóra. Szép volt!

Igyekeztem 10 alatti köröket róni. Egyszer csak felfedeztem a
korosztályomban toronymagasan vezető versenyzőt, Kocsár Lacit
az egyik kis elágazásnál, és bizony nem futott. Nem tudtam mi
lehetett a baj. Sérülés, betegség? Akkor már tudtam, hogy ha nem
jön valami ismeretlen futó a korosztályomból, akkor bizony nekem
kell ma elsőnek lennem. Az összesített másodikját, úgy néz ki már
tartósan magam mögött tudhatom. Garda Árpád is megközelíthetet-
lennek tűnt még két futás után. Viszont, ő minden versenyen futott,

Csak energikusan! Balogh Tibi az élversenyzők közül.

így már nem volt esélyem elé kerülni. Nem volt már tétje ennek a
futásnak, de néhány pont még kellett a bronzéremhez. A következő
kiírásban már nem egy korosztályban versenyzünk az említett két
versenyzővel. Ők korosztályt váltanak. Majd 2013-ban én is vissza
kerülök hozzájuk. Idén viszont, egy ismételten legyőzhetetlen ember
kerül hozzánk az M45-ös korosztályba. Chrobák Gyula!! Legjobb

Fekete Anti. A város futólegendája. Én csak így emlegetem. Csak tanulni lehet tőle.

esetben is csak második lehetek. Na, de ez a jövő zenéje. Sok
minden közbejöhet még addig. A befutó képeket szemlélve megint
csak úgy jártam, mint két héttel korábban. Az előttem haladó
versenyző beleolvadt a környezetébe. Nem láttam, hogy egy,
igen-igen jó futó surrant be előttem pát tíz méterrel a célba. Őt sem
gondoltam volna, hogy ennyire is meg tudom közelíteni valaha.

Garda Árpád, aki a szervezők munkáját is segíti, majd fut egy jó erős versenyt velünk. Maximális tisztelet!

Takács Gyuri volt az. Egyre csak azt látom a célban, hogy olyan
emberek pihegnek még, akiket korábban már teljesen kipihentnek
láttam, beérkezésem idején. Ez, persze jó érzéssel tölt el, mert ez
a fejlődésem eredménye lehet. Csak ne jöjjenek hullámvölgyek!
Sérülés, betegség messze távol tőlem, mert én futni akarok!
Eredményem 39:14 lett. Pontos pályahossz 9700 méter.

Varga Böbi, a helyi futóélet egyik tagja. Csak versenyen találkozunk. Ő, aki fű alatt edz. :-)

Vajda Nóri igyekszik. Rendszerint nem ám hiába.

Takács Gyuri mindjárt beér. Meglepődve látom, hogy ott hátul, sárgában meg én bóklászok a cél felé.

Mire nem jó az Oxigén fotósorozat. Így ismertem meg Szabó Gergely futótársunkat, aki földink, de soha nem láttuk még edzeni és versenyezni.

Hegedűs Sanyi dobálta a kilóit. Csak nézd meg első futásai képeit!  Rá sem lehet már ismerni.

Akik nélkül nem létezne Oxigén kupa. Cseke István, Balczó András fővédnök, és Áts László. Hálás köszönet nekik. További kellemes folytatást velük együtt közösen!

Befutó képem. Jól esik majd megállni kicsit.

Balajti Fotó. Számunkra nagyon fontosak a fotók. Köszi, köszi András. Ezt a képet éppen nem neki köszönjük. :-)

Jutka lejtmenetben. Kicsit még téliesbe öltözve.

Móka, kacagás. Ki ne szeretne ilyen helyekre járni? Rajta hát! Gyertek ti is!

Kelly lejött a hegyről, és most fut, nem túrázik. Megy ez kérem!

Oxigén Kupa 5. menet.

Végül az Otman Nebil végzett elől. A Hadházi gyerek már nem volt látható a közelében. Persze, mert 5 kilométeren indult. Mi meg a 10-esen.

Egész héten kíváncsian vártuk az aktuális híreket a nagyerdei pálya állapotáról.
Egyszer kedvező, többször rossz hírt kellett olvasnunk. Végül, a rossz győzött,
és a tartalék pályára kényszerültünk. Épp a múlt vasárnap köröztem rajta
párat, és nem lopta bele magát a szívembe. Keskeny járda (legalább is
tömegek futásához), ami hepékből és hupákból áll. Rosszabb helyeken pedig
az aszfalt fel van darálva és bokafordító kövek vicsorognak rád. Jobb is, ha
inkább eme kőzúzalék mellett (és nem rajta) szeded a lábaidat, amennyiben
akarod még futásra használni a következő héten is. Így tettem én is.
Verseny előtt tettünk még egy laza melegítő kört névrokonommal,

Ennek a srácnak van 31 év előnye, amúgy csak pár méter. Futáskor nem is láttam őt. Annyira koncentráltam a célra.

majd elhelyezkedtünk a rajtvonal közelében. Egyszer csak régi jó ismerős
érkezik, kezében a rajtszámával. Böbi rám bízza a feladat elvégzését.
Rögzítettem rajta a számot, és már másra nem is nagyon volt idő. Szembe-
fordultam az előttem álló 10 kilométernek, és rajt. Most, nem a Runkeepert
terveztem használni, hanem egy pulzusmérő órával szereltem fel magam.
Viszont pulzust nem akartam vele mérni, mert még azt ki kell tapasztalnom,
hogy működik helyesen. Szóval, csak időt akartam vele mérni.

Jutka is hozta a formáját.

Köridőt, hogy elég gyors vagyok-e. Meg, legyen fogalmam arról, hogy kb.
mennyi alatt teljesítem a távot. Nem akartam keddig várni, amíg az ered-
mények publikálásra kerülnek. Tehát, most úgy indultam, mint a hosszútáv-
futók. Rajtkor mindenki nyomja a gombot az óráján. Én is azt tettem.
Az elején még nagyon sokan voltak. Nem is terveztem nagyon gyorsan
indítani, mert akkor az megbosszulja magát. Januárban elgyorsultam,
és néha bele is kellett sétálni. Ezt most el akartam kerülni.

Egy szenvedős kép. Ilyen mindig akad verseny alatt.

Van pár ember, akire érdemes ragadnom és akkor már rossz
eredmény nem születhet. Egy versenyző előzőleg (január 4-én) 4 másod-
perccel előzött, most rám vert szerintem 10-et 15-öt. Van egy srác,
szintén böszörményi, és edzőként dolgozik. Előző versenyen csak utolérni
tudtam, most az elején elhagytam. Néha gondoltam rá, hol lehet, mikor jön?
Már-már feledésbe is merült ő, míg nem egyszer erős szuszogást hallottam
bal hátulról. Már vártam, hogy a perifériámon megjelenjen piros baseball
sapkájának simlédere. Tudtam, hogy én már gyorsítani nem tudok. Itt, ez

"Közelg" a boldogság pillanata.

 a meccs megint elment. Annyira időben kezdett hajrázni, hogy a másik
követendő emberemet is lehagyta. Így hát megint csak utána érkeztem célba,
mint legutóbb. De még ne rohanjak be a célba. Terveztem már a futás előtt,
hogy olyan 6:40 körüli köröket kell rajzolnom, hogy hozzam a legutóbbi
eredményem. Ki a fene akar rosszabbat futni a legjobbjától. Na, én nem.
Egy kör után látom, hogy hét perctől is több az első kör. Csalódás!
Mi lesz ebből? Dobáltam magam elé az Asics-okat, kissé javult is a köridőm,
de a 40:44-es időmtől sajnos elmaradtam. Utolsó körömet kezdve, láttam a

Papp Sanyi Vámospércsről. Őt eddig csak hátulról láttam versenyen. Lesz még ez így sem.

 befutó győztes versenyzőt, és feltűnt, hogy ő is két perc körül rontott
legutóbbijához képest. Lehet, hogy kicsivel hosszabb ez a pálya, mint 10
kilométer. Aztán eszembe jut, hogy az erdei rövidebb pár százzal a tíztől.
Nem gondoltam ennyit jelent ez a pár százas. Ha mindenki lassabb lett,
akkor nem bánkódom nagyon. Kínosan ügyeltem arra, hogy ezúttal ne
kelljen belesétálni a versenybe. Viszont, a levegőáramlás igen gyakori volt
és gyors. A Nagyerdő összes oxigénje se lett volna talán elég ezen a
versenyen. Az utolsó 20-30 méteren próbáltam még gyorsítani. Nem

Mindenki fut és fitt.

 tudom kívülről mennyire látszott ez. Amúgy is, mikor a versenyközpont
előtt futottam, az érdeklődő nézők sorfala között, mindig gyorsabbra
vettem a lábaimat, majd mikor már senki sem látott, akkor lassabbra.
Csak azért tettem, hogy elég legyen a szám a levegővételhez. Saját
mérésem szerint 41:27-et futottam (szerintük 41:28-at). Gyengébb,
viszont iszonyúan kifutottam magam. Talán még soha ennyire. Jó volt
látni a célban az összes futó barátot. Mindenki teljesítette a maga elé

Ezek a srácok tépik ám a láncot. Úgy értem nagyon jó futók.

kitűzött célt. Mindenki boldog volt. Röviden megbeszéltük a versenyt,
kivel mi történt, ki hogy érzi, hogy sikerült. Ahogy telnek a percek a
beérkezést követően, úgy kerülnek elő a felső ruházatok a kerítés mel-
lett elhelyezett ponyváról. Annak a legrosszabb, aki legkésőbb érkezik
be a csapatból, mert neki van legkevesebb ideje kifújni magát. Sokáig
nézelődnék még, de ha már mindenki átfutott a gumi kapu alatt, akkor
mennünk kell haza. Tüdő tájékon dagadást érzek, mármint dagadó
keblet. A sok, bőséges oxigén vétellel megnőtt a kapacitása. Könnyű
vagyok és boldog. Endorfin szabadult. Még sokáig érzem.
Most, mondja valaki, nem érdemes ezt csinálni?

Yours Truly hivatalosan teljesítve.

Itt még hallgatjuk az instrukciókat.

 Kétszer lehet lefutni a Yours Truly 25, vagy 50 kilométeres távját.

Január 29 vagy február 26. Bármelyik napon vagy akár mindkettőn.

Mivel január végén boka sajgó volt, így nem terveztem lefutni 

a 25 kilométert. Másnap viszont egy váratlan szabadnap 

ösztönzött futásra, na meg a kínálkozó millió D vitamin. 

Beszámolót olvashatsz róla eggyel visszább.

Most már sebességbe vagyunk téve, és indulhat a futam.

Az én időm tehát február 26-án érkezett el, amikor panasz-
mentes volt ez az ócska kaszni. Volt némi meglepetés az 
utazó csapat összetételében. Zoli is velünk tartott, aki télre 
hivatkozva nemigen koptatta futócipőjének bordázatát. Még 
annyi meglepi, hogy akiről nem gondoltam, hogy futja a 25 km-t 
(Sanyi), ő futotta, akiknek meg ez a táv alaphelyzetben meg se 
kottyan, ők kevesebbet teljesítettek (Anti, Zoli). Kezdet. Bemelegítő 
futás a temető irányába, az Ady Endy utcán. Hamar bebizonyosodott,

Ez a négy fős boly, ami két karika után bomlott.

hogy az Oxigén futások előtti tradicionális reggelit, jómagam 

még nem tudom behelyettesíteni. A hagyományos reggelit 

persze soha nem otthon fogyasztom, hanem Jutkánál. Igen ám,

de a Yours Truly futásra otthonról startoltam (persze még nem 

futva). Szóval bemelegítő futás, és pár száz méter után kezdett 

szúrni az oldalas. Hajaj! Reggeli nem találja helyét. Lassítottam 

a többiekhez képest. Nem ez a gyakori, hogy én a kis csapat 

mögött futogassak. Ezúttal ezt kellett tennem. A verseny nyom-

vonala hagyott némi kívánnivalót magunk előtt. Befagyott 

Igen. Itt már osztódás tapasztalható. Én léptem, messze még a vége.

pocsolyák és, még el nem olvadt hó képében. Volt is egy 

melegítő nő, aki hirtelen két térdre pattant, majd felállt letakarí-

totta magát és ment tovább. Hiába, a futókat keményfából farag-

ták. Ez milyen ócska mondás, pedig mi nem is vagyunk 

pinokkiók. Na, de térjünk már végre a versenyre, magára rá. 

Mindjárt a start füttyöt követően nem tudtam indítani a 

Runkeeper alkalmazást, mert nem a start oldalon tartózkodott, 

hanem a múlt béli aktivitásoknál. Nem is tudom miért. A karra 

helyezhető telefon/zenefon tartójának átlátszó borításán 

Klasszikus futó mozdulatok? Nem tudom, de nekem tetszik.

keresztül és a világosság hatására nem tudtam mit hol találok. 

Sajnos, jó néhány méter veszett el a statisztikából, de végül meg-

szólalt a drága, hogy „aktiviti startid”. megkönnyebbült sóhaj, és 

futhattam tovább.  Egy négyes bolyban döcögtük végig az első 

két kört (2x1,7 km). Egyik, számomra még nem ismert futó jelezte, 

hogy e tempó neki gyors lesz 25 kilométeren keresztül. Nálam 

meg a reggeli megtalálta helyét és már nem bökdöste az oldal

falamat. Ez jelzés volt számomra, hogy akár gyorsabb tempó is 

Sárga barátunk majdnem kitakar teljesen. Hiába helyezkedek, hogy én is látszódjak. :-)

jöhet. Így hát leváltam a már csak háromfős bolyról. Magányosan 

tekeregtem a nagyerdei stadiont és csónakázótót magába ölelő 

körön. Valahogy annyira rövid volt ez a kör, hogy volt, akivel 4-5 

alkalommal is találkoztam. Biztosan unták már a hátam. Sokan 

csak egy letudandó távnak tekintették ezt a negyed százas távot, 

én meg ezt is versenynek. Igyekeztem minél hamarabb lezavarni, 

hogy viszonyítási alapom legyen a félmaratonokhoz, egyéb 

hosszabb futásokhoz. Mások, beszélgetős futásra rendezkedtek 

Itt következik a pantomin. Már a kezek készen állnak a mutogatásra. Mókásnak találtam a srácot, és meg is álltam frissíteni. Magamtól még mentem volna tovább.

be. Csörtetésemre reagálva gyorsan húzódtak utamból. Illedel-

mesen megköszönve haladtam tovább, miközben hátulról még 

annyi hang szivárgott felém, hogy nem kell megköszönni. Attól 

kezdvén csendben süvöltöttem el mellettük újra meg újra. Ez, 

tudom beképzelt volt, csak poénnak szántam. A Nagyerdei 

körúton voltak olyan részek a járdán, hogy remekül járható volt, 

mondjuk tankkal, de nem futva, 15-ször. Na mindegy, egy ilyen 

válságos időszakban ne legyen az ember telhetetlen. Mivel, 

Ahogy ivás közben le nem veszem a szemem a teljesítendő távról.

igazán meleg nem volt ezen a napon, így a frissítést halogattam. 

Pár körön keresztül csak terveztem, terveztem, de szívem nem 

volt abbahagyni a testedzést. Míg nem egyszer bohém fürtös 

barátunk pantominnal adta tudomásomra, hogy itt bizony lehet 

ám enni meg inni. Hírtelen lelassítottam a futóműveket és irány 

a boksz utca. Egy meleg teát kértem segítségül, de fogyasztása 

közben is csak az előttem távolodó utat figyeltem. Nem gyakori 

nálam, hogy Runkeeper használat mellett én megállok bármiért 

is. Ekkor szólt rám a kedves női automata hang: aktiviti pózd

Egy pillanatkép, az akkor épp ott lévőkről.

(aktivizáció szüneteltetve). Nem hallottam még sosem ezt a 

mondatát. Sebaj. Mikor újra aktív lett a testmozgásom, kedves 

nő „rizjum” kiáltással indított útnak. Ez kb. folytatást jelent. Emlé-

keim szerint ez volt az utolsó szava hozzám. Bizonyos időközön-

ként tájékoztatni szokott az eltöltött időről, megtett távról és a 

pillanatnyi ütemről. (ezzel a sebességgel hány perc alatt futsz 

egy kilométert) Már nagyon gyanús volt, mikor egy teljes körön 

csendben maradt. Ekkor már voltam bajban, ugyanis nem

Szürke felsőben, takarásban Zoli. Mellette én, Anti és sapkában elmerülve Sanyi.

számoltam a köröket, mondván itt a kütyü és mutatja a megtett 

kilit. Gondoltam, körözök még egy darabig, majd megállok egy-

szer. Egy csendes fordulónál kivettem az elemeket a lábamból, 

és megnéztem van-e valamiféle jelzés a kijelzőn. Kilométerként 

láttam egy 24-es számot. Nagyszerű! Akkor ezt a kört befejez 

és kész. Mivel az ellentétes oldalon volt kitéve a 25-ös tábla, 

ott kellett volna befejezni a futásomat. Én azonban futottam a 

start/frissítőállomás helyéig. Akkor kapcsoltam ki néma segítő-

met. Pár méter hiányzott a 25 km-hez, de hát én később tudtam 

Egy saját kezdeményezésű "csop" kép. Ezért nem vagyok most rajta.

a mérést indítani. Akkor viszont nem értem a kör másik oldalán 

elhelyezett befutó táblát. Ha én ott finiselek, akkor biztos nem 

lett volna 25. Ekkor már több körön keresztül szurkolt nekem 

Zoli, civilbe öltözve. Anti is díszmagyarban várt a célban. Meg-

vártuk még Sanyit, aki becsülettel leállt a 25-ös táblánál, és 

séta segítségével közelített a frissítő kis lányok irányába. Némi 

frissítés neki, párolgás meg néhány buli és csoport fotó és elé-

gedett mosollyal fordultunk a haza irányába, Hajdúböszörménybe. 

Ne felejtsem el a saját magam által mért időt feltüntetni. 

1 óra 57 perc 22 másodperc.

Ennyi mocskot sikerült menteni a Nagyerdőből.