Oxigén Kupa 5. menet.

Végül az Otman Nebil végzett elől. A Hadházi gyerek már nem volt látható a közelében. Persze, mert 5 kilométeren indult. Mi meg a 10-esen.

Egész héten kíváncsian vártuk az aktuális híreket a nagyerdei pálya állapotáról.
Egyszer kedvező, többször rossz hírt kellett olvasnunk. Végül, a rossz győzött,
és a tartalék pályára kényszerültünk. Épp a múlt vasárnap köröztem rajta
párat, és nem lopta bele magát a szívembe. Keskeny járda (legalább is
tömegek futásához), ami hepékből és hupákból áll. Rosszabb helyeken pedig
az aszfalt fel van darálva és bokafordító kövek vicsorognak rád. Jobb is, ha
inkább eme kőzúzalék mellett (és nem rajta) szeded a lábaidat, amennyiben
akarod még futásra használni a következő héten is. Így tettem én is.
Verseny előtt tettünk még egy laza melegítő kört névrokonommal,

Ennek a srácnak van 31 év előnye, amúgy csak pár méter. Futáskor nem is láttam őt. Annyira koncentráltam a célra.

majd elhelyezkedtünk a rajtvonal közelében. Egyszer csak régi jó ismerős
érkezik, kezében a rajtszámával. Böbi rám bízza a feladat elvégzését.
Rögzítettem rajta a számot, és már másra nem is nagyon volt idő. Szembe-
fordultam az előttem álló 10 kilométernek, és rajt. Most, nem a Runkeepert
terveztem használni, hanem egy pulzusmérő órával szereltem fel magam.
Viszont pulzust nem akartam vele mérni, mert még azt ki kell tapasztalnom,
hogy működik helyesen. Szóval, csak időt akartam vele mérni.

Jutka is hozta a formáját.

Köridőt, hogy elég gyors vagyok-e. Meg, legyen fogalmam arról, hogy kb.
mennyi alatt teljesítem a távot. Nem akartam keddig várni, amíg az ered-
mények publikálásra kerülnek. Tehát, most úgy indultam, mint a hosszútáv-
futók. Rajtkor mindenki nyomja a gombot az óráján. Én is azt tettem.
Az elején még nagyon sokan voltak. Nem is terveztem nagyon gyorsan
indítani, mert akkor az megbosszulja magát. Januárban elgyorsultam,
és néha bele is kellett sétálni. Ezt most el akartam kerülni.

Egy szenvedős kép. Ilyen mindig akad verseny alatt.

Van pár ember, akire érdemes ragadnom és akkor már rossz
eredmény nem születhet. Egy versenyző előzőleg (január 4-én) 4 másod-
perccel előzött, most rám vert szerintem 10-et 15-öt. Van egy srác,
szintén böszörményi, és edzőként dolgozik. Előző versenyen csak utolérni
tudtam, most az elején elhagytam. Néha gondoltam rá, hol lehet, mikor jön?
Már-már feledésbe is merült ő, míg nem egyszer erős szuszogást hallottam
bal hátulról. Már vártam, hogy a perifériámon megjelenjen piros baseball
sapkájának simlédere. Tudtam, hogy én már gyorsítani nem tudok. Itt, ez

"Közelg" a boldogság pillanata.

 a meccs megint elment. Annyira időben kezdett hajrázni, hogy a másik
követendő emberemet is lehagyta. Így hát megint csak utána érkeztem célba,
mint legutóbb. De még ne rohanjak be a célba. Terveztem már a futás előtt,
hogy olyan 6:40 körüli köröket kell rajzolnom, hogy hozzam a legutóbbi
eredményem. Ki a fene akar rosszabbat futni a legjobbjától. Na, én nem.
Egy kör után látom, hogy hét perctől is több az első kör. Csalódás!
Mi lesz ebből? Dobáltam magam elé az Asics-okat, kissé javult is a köridőm,
de a 40:44-es időmtől sajnos elmaradtam. Utolsó körömet kezdve, láttam a

Papp Sanyi Vámospércsről. Őt eddig csak hátulról láttam versenyen. Lesz még ez így sem.

 befutó győztes versenyzőt, és feltűnt, hogy ő is két perc körül rontott
legutóbbijához képest. Lehet, hogy kicsivel hosszabb ez a pálya, mint 10
kilométer. Aztán eszembe jut, hogy az erdei rövidebb pár százzal a tíztől.
Nem gondoltam ennyit jelent ez a pár százas. Ha mindenki lassabb lett,
akkor nem bánkódom nagyon. Kínosan ügyeltem arra, hogy ezúttal ne
kelljen belesétálni a versenybe. Viszont, a levegőáramlás igen gyakori volt
és gyors. A Nagyerdő összes oxigénje se lett volna talán elég ezen a
versenyen. Az utolsó 20-30 méteren próbáltam még gyorsítani. Nem

Mindenki fut és fitt.

 tudom kívülről mennyire látszott ez. Amúgy is, mikor a versenyközpont
előtt futottam, az érdeklődő nézők sorfala között, mindig gyorsabbra
vettem a lábaimat, majd mikor már senki sem látott, akkor lassabbra.
Csak azért tettem, hogy elég legyen a szám a levegővételhez. Saját
mérésem szerint 41:27-et futottam (szerintük 41:28-at). Gyengébb,
viszont iszonyúan kifutottam magam. Talán még soha ennyire. Jó volt
látni a célban az összes futó barátot. Mindenki teljesítette a maga elé

Ezek a srácok tépik ám a láncot. Úgy értem nagyon jó futók.

kitűzött célt. Mindenki boldog volt. Röviden megbeszéltük a versenyt,
kivel mi történt, ki hogy érzi, hogy sikerült. Ahogy telnek a percek a
beérkezést követően, úgy kerülnek elő a felső ruházatok a kerítés mel-
lett elhelyezett ponyváról. Annak a legrosszabb, aki legkésőbb érkezik
be a csapatból, mert neki van legkevesebb ideje kifújni magát. Sokáig
nézelődnék még, de ha már mindenki átfutott a gumi kapu alatt, akkor
mennünk kell haza. Tüdő tájékon dagadást érzek, mármint dagadó
keblet. A sok, bőséges oxigén vétellel megnőtt a kapacitása. Könnyű
vagyok és boldog. Endorfin szabadult. Még sokáig érzem.
Most, mondja valaki, nem érdemes ezt csinálni?