Bíróka: november 2012

Az első csoportképek egyike. Aki késett lemaradt. Szerencsére a legközelebbi futótársak itt vannak.

Akkora csapat gyűlt össze böszörményi futókból, hogy azt sem tudtuk
kinek az autójába férünk be. Végül a logisztikusom (Julcsi) talált két
helyet számunkra. Időben érkeztünk, rajtszámot felvettük és volt idő
beszélgetni rég nem látott futókkal, akik mellől az élet sodort el egy
időre. Konkrétabban fogalmazva, az az éjszakai műszak, ami a
hajtóanyagot (kaját) adja a futásaimhoz. Jön az ötlet tőlem, ha már

Böbi vacogása hűen tükrözte a reggeli hőmérsékletet.

ennyien összeverődtünk szürke kis városunkból, akkor csoportosuljunk
egy-két fotó erejéig, hogy később albumokat lapozgatva, megkönnyítsük
az emlékezés pillanatait. Tesszük fel a rajtszámot, fázósan ásítozok,
miközben érkeznek újabb böszörményiek. Újabb csoport képek készül-
nek. Tőlem kérdezik páran miben kell ma futni. Rövidben, természetesen.

Morvai Imi már le is tudta a félmaratoni távot. Így kell ezt csinálni.

Neki is láttam a kicsomagoláshoz. Tudtam, hogy azután már nem kell sokáig
ácsorogni. Egy melegítő futás szükségéhez semmilyen kétség nem fért.
Minden jól működött, csak épp a jobb boka nem kívánt közreműködni ezen
a csodás napon, ahol mindenki egy jókora futás reményében gyűlt össze.
Minden lépésnél fájdalommal reagált. Semmi baj, majd bemelegszik és visz
tovább az úton. Nem sokat kellett várni a melegítést követően, már indultunk

Hegedűs Sanyi. Ezúttal sapka nélkül. Jobb lett a kép is.

is a start zónába, ami ezúttal messzebb került elhelyezésre, az Oxigén kupa
versenyeihez képest. Két héttel korábban már futottam ezt a négy kört, és
240 méterrel többet mértem a félmaraton távjánál. Na, ezért kellett elvinni a
startot a versenyközponttól. Igyekezni kellett, hogy legyen hely az első harmad-
ban. Viszonylag jó helyen sikerült elhelyezkednem. Az első sor nem kell
nekem, mert úgy is átugranak rajtam páran, akkor meg minek fogjam ott a

Csontos Tibi 40. maratonja. Én, hogy örülnék már egynek is.

helyet és akadályozzak másokat. Jó lenne, ha ezt mindenki figyelembe venné
a későbbiekben is. Izgalomtól mentes volt számomra a rajt. A felkészülésben
voltak pedig akadályozó tényezők. Előbb a derékfájásom miatt nem tudtam
futni, de felegyenesedni sem (5 napig), majd a verseny hetében úgy alakult,
hogy egy keddi futással véget is ért a felkészülés. Ráadásul az nem is esett
jól, és még izomláz is követte. Nem tudom mi volt a gond. Na, de most

Félmaratonos élcsoport. Innem nézve Otman Nebil, Harsányi Tamás és Fülöp Attila.

vissza a starthoz. Visszaszámlálás után, most nem start pisztoly indította a
mezőnyt, hanem egy szurkolói kűrt. Indultunk is szépen, mint moslékra
kiengedett hízók.
Ki foglalkozik ilyenkor azzal, hogy nekem 21 km van még hátra. Vitt a tömeg
magával. Egyszer azt vettem észre, hogy Nemes Peti-Dani Jani páros mögött
futok. Gondoltam ez nem lehet olyan rossz. Egyszer még a Kovács Zsolti is
megelőzésre került, aki meglepetésemre "hajrá, hajrá" szavakkal biztatott.

Szabó Imi hozta a kötelezőt. Azaz önmagát hozta be a célba.

Csodálkoztam is, hogy versenyen én hogy tudtam őt megközelíteni. Meg sem
fordult a fejemben, hogy ő bizony maratont fut. Peti és Jani néha váltottak még
pár szót, nekem kellett minden energia, hogy lépést tudjak velük tartani. Nyílt
előttem egérút párszor, hogy mehetek, ha akarok. Nem akartam. Gondoltam,
ha velük futhatok, már rossz eredmény nem születhet. Peti mindig mondta az
aktuális sebességünket. Most 4:06 a kilométer átlagunk. Stb... Á, gondoltam,

Böbi! Ezzel a lendülettel ment volna még pár kör.

ettől jobbat is tudunk mi. Azaz volt már rá példa. Peti jelezte Janinak, hogy a
kör után frissítsen. Úgy is volt. Lekapott egy poharat és elszaladt vele. Én meg
megálltam és hátraküldtem a felest. Sokkal több nem is volt, de hát a lihegés-
től nem is tudok normálisan inni ilyenkor. A hűségesen követett páros ott
hagyta nekem a hűlt helyét. Viszont utolért a Kovács Zsolti és Gulyás Jani
páros. Csatlakoztam hozzájuk. Ők is beszélgettek. Ebben a tempóban már

Robi, tervei szerint teljesített. Makacs sérülése miatt egy lassabb tempóval és barátnőjével futott a célig.

a gondolat is fáj, nemhogy a beszéd. A második (vagy 3.) kör túlsó oldaláig
bírtam haladni velük. Tihor Csaba suhant el mellettem, akit akkor még nem
tudtam honnan ismerhetem. Azóta rájöttem, hogy Tisza-tó kör dobogósa volt
egyéniben. Tehát ultrafutó. Na, ő csatlakozott a Zsolti-Jani pároshoz és távol-
ról szemlélve úgy láttam, hogy a Peti-Jani páros megelőzésére is sor került.
Magam maradtam a nagy természet azon szakaszán. Igazából nem is vártam

Gyuri ennyire örült, mikor megelőztem. Haláli jó pofa.

társakat, főleg hátulról nem. Két kör után erősödött a bokafájdalom, levegő is
egyre kevesebb jutott. Sebességem is vissza eshetett, mert érkeztek társak
hátulról.
De, hát ezek a futók nem voltak sokáig a környezetemben, hanem mentek
tovább. Az arcról ismert futókat tudtam számolni, de azt hiszem az ismeret-
lenek is csak ketten voltak. Ekkor már a mozgásom sem volt az igazi.

Kondor Balázs fitten, mosolyogva gyűrte maga mögé a 21 km-t.

A bokám miatt tűnhetett kissé sántítósnak is. Be kell érnem a célba! Csak
ennyi volt a terv. A DEAC-os Nagy Andrist még sikerült visszaelőznöm.
A többieket már a cél zónában láttam viszont, vagy még ott sem. Nem lehetett
lazítani a célegyenesben sem. A közönség hangja arra ösztönzött, hogy amit
még bírok, azt tegyem oda a Nagyerdő homoktalajára, mert ezt várja mindenki
tőlünk, futóktól. A szurkolás egy külön fejezetet érdemel ezen a napon. Amíg

Andi még az utolsó métereken is küzd. Én se tenném másképp.

nagy múltú, sokak által ismert/szeretett futók nyomában haladtam, természe-
tesnek vettem az ujjongást. Fürödtem én is az ő sikerük fényében. Aztán a
Kovács Zsolti-Gulyás Jani páros után is ezt tapasztaltam. Gondoltam, milyen
jó is az elit versenyzőknek. Aztán, mikor már csak a magány volt társam, a
biztatás még mindig jött. A böszörményi családtagok is hangosan buzdítottak
(még infót is kaptam Torma Alberttől, hogy épp előtted fut Juli. És "télleg").

Itt az ősz és megérett a Dió. Erre a távra már biztosan.

Emelem kalapom előttük. A start kapu felé vonszolván magam (x körben),
egy ismerős arcot fedeztem fel, ki "hajrá Sanyi" szavakkal ösztönzött kitartó
versenyzésre. Nagy Enikő volt az, ki már párszor futott maratont, és most
csak szurkolóként volt kint. Nagyon meghatott, hogy böszörményiként, de
mégis Budapestről (ott él) kilátogatott azért, hogy nekünk szurkoljon. Volt
néhány, általam lekörözött böszörményi, akiket nem hagytam biztatószó

Ez a hülye fotós megint akkor exponált, mikor levegőt vettem.

nélkül magam mögött. Vastag Gyuri például annyira örült: "tudtam Sanyikám,
hogy jönni fogsz". Hiába volt kitéve a digitális időmérő, a közönség szeretete,
biztatása annyira elvette a figyelmemet, hogy egyetlen egyszer sem néztem
rá az órára, még a befutómnál sem. Fogalmam sem volt belül voltam e a
másfél órás félmaratonon. Feketéné Zsuzsa mondta, hogy 1:29 és 18. lettem.

Nyoma nincs fáradtságnak. Forgács Imi és Vajda Nóra.

Azta! Ennyire figyelik a teljesítményemet? Ezúton is köszönöm neki. Pontos
eredményem 1:29:51, és 17. összetettben. Korosztályban 2. A versenyt
követően nem maradtam túl sokáig futócuccban. Messze vannak a nyári
hónapok, hamarabb hűl a szervezet. Felöltöztem hát és fotózásba kezdtem.
A Járás már a fájdalmas elfoglaltságok közé tartozott. Sántítani kellett,
pedig akkor sem fájt kevésbé. Csináltam jó néhány fotót a félmaratonisták-
ról és még többet a nyolc körösökről. Még valamit meg kell jegyeznem.

Oxi mókusok. Ki kell őket érdemelni. Versenyre kelni a széllel, a faggyal meg a téllel.

Az elején előttem futókról annyit, hogy Dani Jani 12. Nemes Peti 13. lett.
Peti ennél sokkal jobbakat tud. Biztos volt valami oka, amiért most ennyit
ment. Az él versenyzőkről is essék szó itt: Harsányi Tamás ért elsőként
célba, egy egészen űridővel: 1:12:55 alatt, őt követte nem sokkal Otman
Nebil 1:13:21, és Fülöp Attila kicsit lemaradva 1:21:13 alatt. Érdekesség-
képpen annyit, hogy a ma nyerő Tamásnak az édesapja is az élbolyban

A férfi győztes meg a női nyertes kupái.

végzett (ez csak feltételezés, a rendelkezésre álló adatokból következtetve)
1:21:37. Természetesen ez az eredmény is figyelemre méltó, főleg úgy,
hogy még egy évvel idősebb is nálam. Persze volt még egy tőlem korosabb
versenyző, aki hamarabb érkezett a célba, mint én. Az adatokat fürkészve
láttam meg, hogy Paksról származik. Így már érthető gyorsasága. Az
atomerőmű közelében alaposan fel lehet töltődve. :-) A Kovács Zsolti,

Ők, akik jól futnak, és főleg eredményesen. Gulyás Jani 2. Kovács Zsolti (megint) 1. és Tihor Csaba 3.

Gulyás Jani és Tihor Csaba lettek a maraton dobogósai. Ebben a sorrend-
ben érkeztek. Zsolti valahol nagyon eljött követőitől, mert több, mint 4
perces előnyt hozott össze, és 2:57:52 alatt futott be. 3:49:26 alatt ért be
Vajda Nóra, böszörményi futónk, aki városunknak hozott egy ezüst érmet.
Pribéli Ildikó ért be csak hamarabb tőle. 3:44:40 alatt. Úgy intéztük a
visszautazásunkat, hogy a maratoni befutóknak is szemtanúi lehessünk.

Hát nem gyönyörű a táj? Ez is futni invitál.

Szurkoltunk is nekik, mindaddig, amíg a minket szállító család jelezte,
hogy indulnunk kellene. Ezúttal is köszönet nekik a(z élő hús) szállításáért.
Ez a verseny is ki van pipálva. Következő megmérettetés a jövő heti
Oxigén kupa 2. futama. Jövőre veletek ugyanitt! Köszönjük szépen a
szervezők áldozatos munkáját! Kalap le, mély meghajlás! Hálánk veletek.

Molnár Gabi már megint maratont fut. A Spar volt az első neki, négy héttel korábban.

Irigylem ezt a lazaságot. Semmi erőlködés, levegőért kapkodás. Mosoly a 42 km után. Kovács Zsolti. Gratulálunk!

Komor Imi. Nevével ellentétben ő vidám. Neki szavaztam a nap mosolyát.

Papp Sanyi most tudta meg, hogy emelik a nyugdíját.

Erzsike olyan türelmesen, nyugodtan rótta a köröket. Az eredmény nem maradt el.

Pribéli Ildi nyerte a női maraton versenyét.

Ilyen tiszta, derült időt kívánok a következő Oxigén kupa versenyekre is. Természetnek hála.

Vajda Nóra 2. Pribéli Ildikó 1. Pásztiné Gere Erzsébet 3. Ők már ismerik az érzést, milyen maratonfutónak lenni.

A megkönnyebbülés kezdete már nincs messze. Befutóm.

Még derékig a nyárban jártunk, amikor a visszaszámlálás megkezdődött,
100-tól visszafelé. Ilyenkor a Facebookon minden nap láthattunk egy-
két-három képet az előző szezonban versenyző emberekről. Néhány
szóban kommentelve is volt az adott személy. Én is sorra kerültem a 63.
napon, ami nem is jöhetett volna jobbkor. Ne részletezzem miért. Remek
ráhangolása volt ez a versenysorozatnak. A napok szép lassan elfogytak
és ott találtuk magunkat ismét a Nagyerdőben a startvonalon. Nem szó
szerint értendő ez, ugyanis az utolsó pillanatban melegítésből visszatérők

Wittmann Ádám nagy vetélytárs. 10 km-en nem vagyok ellenfele.

épp eléd állnak be. Persze ez a taktikájuk része. Gyorsabb futók ők,
persze van, aki csak szokásból áll oda. Sajnos, amikorra mozdul a lábam,
már tíz méter a hátrányom. Megyek tovább és látom mennyi ember került
elém, akiket mindenképpen le kell küzdenem. Aztán annyira belejöttem az
előzésbe, hogy már nagyobb halak is kerültek mögém. Mentem, ahogy a
lábam bírta. Főleg az oxigén áramlása tűnt lassúnak, kicsi volt a keresztmet-
szet. Két vagy három kör után éreztem kis megtorpanást, két vetélytárs
lehetőséget kapott a javításra. Egyiküknek még volt ereje megközelíteni a

Bartha Attila visszaelőzött (fehér felső) Dani Jani majdnem utolért.

korosztályom legerősebb versenyzőjét is. A másik futó elég hangosan vette
már a levegőt. Ő csak három másodperccel ért be hamarabb, ami ott a
célegyenesben nagy távolságnak tűnt. Persze ő is az én csoportomban
szerepel. Így lehettem harmadik, egy olyan idővel, amit nem is reméltem,
hogy elérhetem valaha. Volt egy futó, aki látványosan maga elé engedett
engem és még néhány embert. Nem tudhatjuk mi volt az oka. Tapasztalat-
lanságról az ő esetében nem beszélhetünk. Eddigi két félmaratonomon

Pusztai Árpi nem fogott ki túl jó napot. Eredménye azért figyelemreméltó.

két-két percet vert rám. Verseny után tudtam csak meg kik vannak a
korosztályomban. Azt kell mondanom, hogy nem lesz könnyű dolgom, de
felveszem a kesztyűt és ha terem a babér, akkor leszüretelem. Ezúttal is
rohadt jó érzéssel szakítottam át a képzeletbeli célszalagot. Örültem, hogy
a célban még levegő után kapkodó társakat találtam, akiket még az elmúlt
szezonban meg sem tudtam közelíteni. Talán lehetek még ettől gyorsabb,
talán megrekedek ezen a szinten. Rosszabb esetben ezt az eredményt már
nem fogom megdönteni. Erre azonban gondolni se akarok. Annyian voltunk

Papp Sanyit is motiválta az elől futók gyorsasága. Ő is jó időt ment.

ezen a versenyen, hogy sorba kellett állni a frissítésért, gyümölcsért.
Szeretem ezt a verseny utáni közérzetet. Elégedettséggel teletöltött boldog-
ság érzés. Aztán napokig várom az eredményeket, hogy megtudjam mire
elég az az idő, amit elértem. Nagyjából tudom, hogy kik végeztek előttem,
de sűrű homály, hogy kik maradtak mögöttem. Ekkor derült ki, hogy
mögöttem is érkeztek néhány másodperccel, volt ki többel, de a lényeg,
hogy azon a szép napon én hamarabb.
Összesben 11. korosztályban 3. lettem.