Bíróka: Oxigén kupa első vágta.

A megkönnyebbülés kezdete már nincs messze. Befutóm.

Még derékig a nyárban jártunk, amikor a visszaszámlálás megkezdődött,
100-tól visszafelé. Ilyenkor a Facebookon minden nap láthattunk egy-
két-három képet az előző szezonban versenyző emberekről. Néhány
szóban kommentelve is volt az adott személy. Én is sorra kerültem a 63.
napon, ami nem is jöhetett volna jobbkor. Ne részletezzem miért. Remek
ráhangolása volt ez a versenysorozatnak. A napok szép lassan elfogytak
és ott találtuk magunkat ismét a Nagyerdőben a startvonalon. Nem szó
szerint értendő ez, ugyanis az utolsó pillanatban melegítésből visszatérők

Wittmann Ádám nagy vetélytárs. 10 km-en nem vagyok ellenfele.

épp eléd állnak be. Persze ez a taktikájuk része. Gyorsabb futók ők,
persze van, aki csak szokásból áll oda. Sajnos, amikorra mozdul a lábam,
már tíz méter a hátrányom. Megyek tovább és látom mennyi ember került
elém, akiket mindenképpen le kell küzdenem. Aztán annyira belejöttem az
előzésbe, hogy már nagyobb halak is kerültek mögém. Mentem, ahogy a
lábam bírta. Főleg az oxigén áramlása tűnt lassúnak, kicsi volt a keresztmet-
szet. Két vagy három kör után éreztem kis megtorpanást, két vetélytárs
lehetőséget kapott a javításra. Egyiküknek még volt ereje megközelíteni a

Bartha Attila visszaelőzött (fehér felső) Dani Jani majdnem utolért.

korosztályom legerősebb versenyzőjét is. A másik futó elég hangosan vette
már a levegőt. Ő csak három másodperccel ért be hamarabb, ami ott a
célegyenesben nagy távolságnak tűnt. Persze ő is az én csoportomban
szerepel. Így lehettem harmadik, egy olyan idővel, amit nem is reméltem,
hogy elérhetem valaha. Volt egy futó, aki látványosan maga elé engedett
engem és még néhány embert. Nem tudhatjuk mi volt az oka. Tapasztalat-
lanságról az ő esetében nem beszélhetünk. Eddigi két félmaratonomon

Pusztai Árpi nem fogott ki túl jó napot. Eredménye azért figyelemreméltó.

két-két percet vert rám. Verseny után tudtam csak meg kik vannak a
korosztályomban. Azt kell mondanom, hogy nem lesz könnyű dolgom, de
felveszem a kesztyűt és ha terem a babér, akkor leszüretelem. Ezúttal is
rohadt jó érzéssel szakítottam át a képzeletbeli célszalagot. Örültem, hogy
a célban még levegő után kapkodó társakat találtam, akiket még az elmúlt
szezonban meg sem tudtam közelíteni. Talán lehetek még ettől gyorsabb,
talán megrekedek ezen a szinten. Rosszabb esetben ezt az eredményt már
nem fogom megdönteni. Erre azonban gondolni se akarok. Annyian voltunk

Papp Sanyit is motiválta az elől futók gyorsasága. Ő is jó időt ment.

ezen a versenyen, hogy sorba kellett állni a frissítésért, gyümölcsért.
Szeretem ezt a verseny utáni közérzetet. Elégedettséggel teletöltött boldog-
ság érzés. Aztán napokig várom az eredményeket, hogy megtudjam mire
elég az az idő, amit elértem. Nagyjából tudom, hogy kik végeztek előttem,
de sűrű homály, hogy kik maradtak mögöttem. Ekkor derült ki, hogy
mögöttem is érkeztek néhány másodperccel, volt ki többel, de a lényeg,
hogy azon a szép napon én hamarabb.
Összesben 11. korosztályban 3. lettem.