Oxigén kupa 2. futás

Komor Imi és Nagy Csilla már készen áll a mai vágtára.

A két feketébe öltözött hölgyet tessék nézni. Bal oldalon most a Csilla hunyt szemet a fotósra.

Itt meg az Erika nem bírta nyitva tartani.

Bagoly érkezik és végignézve a szerkóját szinte minden (sport)világmárka felfedezhető rajta.

Böbinek adományozom "a nap mosolya" címet. Ezen a napon nem volt ellenfele.

Egy civil látogató. Ma még nem fut, de lehet hamarosan őt is futódresszben láthatjuk, de akkor már nem is emlékszünk erre a képre.

Két jó barát érkezik. A versenyben is fej fej mellett haladnak. Aztán a végén hol Jani hol meg Zsolt a gyorsabb.

Egy pillantás a szabadtéri koedukált öltözőbe.

Ez a lányka így készül a versenyre. Az avar már félig belepte, mire az almát megette.

Sanyi meg Sanyi igen jó hangulatban öltözködik. Tudnánk mennyi közös sztorijuk van. Talán most is felrémlett egy a sok közül.

Figyelj Tibi! Most az lesz a taktikám, hogy nem lesz. Tolom, ahogy bírom.

Judit vágtához igazítja a papucsokat. Mire beér a célba, még a haja is kiszőkül.

Laci barátunk találkozott néhány kedves futótárssal. Na, ezen a helyen nem is nehéz.

Semmi para, semmi stressz a verseny előtt. Békésen pózol Zsolti és Padi.

A futás tömegeket mozgat meg. A futók meg saját tömegüket. Kinek milyen gyorsan sikerül beszállítania a célba.

És itt a vége. Már mindenki mozdul. Gyorsabb a levegővétel és magasabb a pulzus.

És itt van az eleje. Otman Nebil senkinek nem adott ma esélyt, hogy közelébe férkőzzenek. Ő 10-en indult és verte az 5-ön indulókat is.

Padi ugyanúgy vesz levegőt futás közben, mint más. Rajta még sem lehet látni torzulást az arcon. A lazaság jellemzi. Semmi erőlködés.

Kocsár Laci bármilyen távon is induljon (idén 5 km-en), korosztályában nem talál legyőzőre.

Az ONM versenyen figyeltem fel Istvánra, amikor előbb az oldalát láttam, majd mutatta a hátát is. Ezen a versenyen is jól futott. Szeretnék már futni vele egyet úgy, hogy nem fáj semmi.

Ildi nagyon jól elkapta a pillanatot, amikor fotóztam.

Fruzsi sajnálatos módon (bal)láb nélkül maradt ezen a képen. Előbb, mint segítő tevékenykedett, aztán meg lefutotta az ő általa választott távot. Köszi, hogy vagy nekünk.

Kiss Laci bá nem a külsőségekkel van elfoglalva. Ő csak jön és fut egy jót.

Na, itt ki előz kit? Julcsi szerintem nagyobb lendületben érkezik balról.

Pepe sem az a tapinacis futó. Egyszerűen nagyszerű futó. Ha véletlenül valaki előbb ér a célba, az sem nagy probléma. Viszont elég ritka.

Gulyás Jani ismét csak szenvtelen lazasággal érkezik és tűnik tova.

Gyula sem az a vesztes típus. Kihajtja magából a legtöbbet és bizony korosztályában mindig csak 10 pont van a neve mellett, ami első helyet jelent.

Ádám sem a technikai cucc híve, viszont én csak akkor láthatom futni, ha vele szembe indulok.

Addig kínlódok a sérülésemmel, hogy Janinak is üthetem nyomát bottal.

Garda Árpi is előbb segítőként dolgozik, majd futja a tízet. Előző futamon nagyon lejtett neki a pálya. Olyan időt futott, hogy csak lestem az eredménylistát böngészve.

Bojtor Laci is már gyorsabb tőlem, de még a móka is belefér neki. Gyula barátunk sem hagyja, hogy lemaradjon a képről.

Kenyó Kálmán. Csak a képen nem mozog. Amúgy nem lassan szedi a lábát.

Pusztai Árpi egy jó futó, ellentétben a háttérválasztás. Az nem jó.

Fördős Zsolt sem az az andalgós fajta. Szíve és lába hajtja.

Lőrinc Levente. Keresem a szót, nem találok idevalót.

Vigyor Imi. Bocsi, "a nap mosolya címét" ma más kapta. Az esélyed ezen a napon is meg volt. Köszönet a derűért. Rám is ragad belőle és én is próbálom tovább adni. Ez így van jól.

Perecz Rozi azt mondja, hogy rengeteg kép készült már róla. Remélem, hogy még nagyon sokáig fotózhatjuk itt és máshol is futás közben. Nézd ezt el nekünk!

Otman Nebilt most látom csak szeges cipőben. Talán nem elég ennyi. A tehetség is fontos.

Gőz Józsi bá már 71 éves. Ő nem a ráncokat számolgatja a hasán, hanem jön és fut velünk egy jót. Jelen esetben én csak nézője vagyok, sajnos. Az én lábam már nem bírja, az övé igen.

Gyuri barátunk sosem jön el otthonról mosoly nélkül. A verseny előtt, alatt és után mindet szétosztja közöttünk. Vagy csak azt hiszem. Persze, hogy nem! Mindig marad nála az újabb alkalmakra.

Ezúttal most nem a mi Julcsink van nagyobb lendületben. Tartja azért magát keményen.

Erika nem is akart a lánya nélkül kijönni futni. Némi biztatás kellett, hogy jöjjön. Mi örülünk, ha ő is itt van velünk.

Bagoly fülig érő szájjal fut. Naná, így nagyobb keresztmetszeten áramlik az oxigén. Nagyon rafinált!

Ki hinné azt, hogy kezdő futó ő. Á, csak a rajtszám maradt otthon. Lételeme a sport. Lelkesen beszél a versenyekről és csinálja is persze.

Nyéki Zoli barátunk a mi fiúnk. A derecskei futóklub, talán legvidámabb tagja mellett rúgja szét az avart.

Julcsi és Forgács Imi kellő távolban egymástól. Bizton nem akadályozzák egymást a versenyben.

Ica rám bízta italát. Ebben a pillanatban jött érte.

Éva és Imi kineveti a fotóst. Talán valami poénnal hoztam ezt ki belőlük. Lehet.

A Bojtor fivérek már levezetnek, én meg még körbe se értem a pályán.

Hát, igen. Ezt így kellene verseny után. Sajnos kevesen végeznek nyújtást.

Nóri ma sem jött el hiába. Ezüstöt hozott ma a lába.