lll. Rotary negyed-, fél-, maraton

Sárga mezed megvehetted, de az érmet csak nyerhetted. Ha a 20 ezer lépést mind megtetted.

Az előrejelzések egyre hidegebbet jósoltak a Rotary időpontja közeledtére. Képes volt reggelre -6 fokra leereszkedni. Mit volt mit tenni, alapos öltözésbe kellett kezdeni. Sokaknak sikerült is ezt túlzásba vinni. Na, de ne szaladjunk annyira előre. A megbeszélt idő előtt már 10 perccel  láttam az ablakból, a hintó előállt. Telefonon rászóltam barátunkra (Zabos Sanyi), hogy kéretik még kis türelmet. Végül csak megérkeztünk mi is. Beszálltunk és kezdetét vette, a már hagyományossá váló kacajparti. A két tizenéves vázolta, hogy 1:30-on belül futják a félmaratont. Jelzem, egyikőjük lány és ez bizony az első helyet jelentette volna neki. Én, csak hallgattam, hogy ott akarnak körülöttem futogatni? Mert, hogy nekem is ez volt a vágyam. Nem baj,

Itt vagyok, hát nézd meg, én majd meg szakadok, ők meg jobbra balra néznek. 

gondoltam elférünk azon az eredménylistán akárhányan is. Megérkeztünk és valahogy a "barkasz" (amúgy meg Mercédes) nem akart sehová sem beférni a környéken. Egy kunkor balra, majd a másik irányt is próbára tettünk. Végül egy helyen csak sikerült úgy betolni a kerítésig az orrát, hogy még ki is tudtunk belőle szállni. A nap boldogító sugarai már dolgoztak, a melengető sugarak meg nagyon hiányoztak. Amint távolságot képezett léptünk a jármű és köztünk, a hűs egyre inkább érezhető méreteket öltött. Muszáj volt rejteni az élő szöveteket, amit csak lehetett. Versenyközpont kézzelfogható közelségben, mi lehorgonyzunk. Várjuk az ismerősök tekintetét s léptét. Sanyi futótárs értesített bennünket, hogy árnyékban állunk és ugyan minek, ha a fizetség ugyanannyi.

Megérkezett Forgács Imi. Feles levegőjét kifújja. Jövőre már előttem végez? Ki tudja?

 "Millen" igaz! Miután már a nap is árnyékot dobott rólunk, elkezdtem figyelni a zenére. Sosem tudtam táncolni, de itt most próbáltam a zenére topogni. Az idő haladt, a testhőmérséklet apadt. Le kellett adni a csomagot, igen ám, mire leszedtem magamról a felesleges rétegeket, már termetes sor képződött. Társaim mutatták hova tegyem magam, ha nem akarok arcátlannak tűnni. Hiába álltak már a sor végén, nekem is oda kellett állnom. Haladt az a sor szépen. Nem volt vele gond semmi, csak ekkor már nem tartotta melegem a nadrág és kabát. Igazán akkor ütött arcon a hideg, amidőn párom átállt a jobbomra és balról meg az a qva hideg szél beleásta magát a textília szálai közé. Mihelyst mindkét kezem szabadult, nekirontottam a rekortán

Sanyi barátunk futás után, mindig csinál egy új figurát.

pályának és elkezdtem futni. Mit ad a nagy természet? Hát pont szemből érkezik a hűtött levegő. Egy egyenes, majd fordul. Mintha elvágták volna. Kellemes futóidő kerekedik, mindaddig míg két ív után megint heves, hideg szélbe harapok. Majd egy "futtárssal" szóba keveredek és veszem közben észre, rajtvonalnál gyűlnek már a népek. Elköszönés, beindulás, kerítésen átborulás és már ott is vagyok. "Iggen" ám, ez nekem nagyon távol esik a légkaputól. Tavaly is így jártam, hogy közelebb már nem volt hely. Na, ezt megint bebuktam. És tudod miért? Mert a széles tömeget megfogja a keskeny (nem is annyira) kijárat. A bosszantó az volt számomra, hogy olyan emberek is álltak előttem, akik elbíbelődnek első

Mindenki tudja, hogy ő mit csinál. Célba érve összeüt két bokát. Tudom ám ezt én is, csak nem 21 km után.

félmaratonjukkal olyan két óra 10-20 percig is. Végül is oda áll, ahová akar. Nincsenek számozva a helyek. Kezdeményezném itt is a réteges start helyeket. Ki ki álljon képességeinek megfelelő helyre és ne gördítsünk kikerülhetetlen akadályokat mások számára. Már az utcán hömpölyögtünk ezer lábbal, mikor lehetőségem kezdett adódni a saját tempóm gyakorlására. Nem mondom, hogy én nyertem volna a félmaraton távján, de 10-20-30 mp bennem maradt az imént taglalt  problémák miatt. Nem csak a percek számítanak! Amint közelebb érsz rendszeresen együtt versenyző társaidhoz, észrevesznek. Erre a srácra figyelni kell! Következőkben megismernek, üdvözölnek. Így alakulgatnak jó barátságok, ami nekem nagyon fontos.

Hát gyerekek beérkeztem, ha tapsoltok én levezénylem.

Tegye fel kezét, kinek nem hiányzik ez! Na, de menjünk csak vissza még a starthoz! Valami megnyitó féleség ment a hangszóró foszlányaiból ítélve. Hátulról fújó szél visszarakta a hangot oda, ahonnan kellett volna jönnie. Dörgő Sanyi mögöttem hallotta meg, hogy Molnár Robi most kérte meg Lovas Reni kezét. Kiváló alkalom, csak hát az időjárás nem kedvez túlzottan a vékonyan öltözött futóknak. Ezzel elment röpke 11 perc. A 3 handbike-os külön lett indítva, de a start patron vagy mi a fene nem akart műxeni. Így jártunk a futók indításával is. Na, gondoltuk majd csak elindulunk egyszer. Úgy is volt. Nem voltam boldog a nagy tumultustól, a pálya végén lévő kimenő nyílás természetesen megfogott. A Vigadó térnél, első alkalommal még

Lehet, hogy e verseny tömény szenvedés. De tudd meg milyen jól jön utána a nevetés.

zavart, hogy láttam az élboly már mekkora előnyt futkosott össze magának. Később már megszoktam, sőt aztán már nem is találkoztam velük, csak láttam a pár perccel előttem teperők táborát. A Nyéki Zoli társunk is jóval előbb futott, mint én. Na, gondoltam most már az életben nem versenyezhetek vele, mert olyan gyors lesz. Úgy érzem abba az irányba én sajnos már nem nagyon tudok fejlődni. Nem jelenti azt, hogy nem próbálok meg gyorsulni. Szóval tudomásul vettem, hogy a világ elszaladt mellettem. Akkor tisztes helytállás volt a cél, ami a másfél órán belüli érkezést jelenti. Az első kör után bekanyarodtam a vidámpark területére és egy emberi alakot (nem élőt) láttam (szemem sarkából), amint hármat mutat a kezével. A fenébe, tényleg

Ezen ifjak még nem érintik felnőtt kor határát, mégis ismerik a futóverseny mámorát. 14-18 korosztálytársak.  Annyira belelendültek, hogy említett korban első helyre kerültek.

ennyi kör van még hátra. Gondoltam. A későbbiekben már nem figyeltem rá, mennyit mutat, de napokkal később a honlapon a képek között megtaláltam azt a hármat mutató alakot, aki nem más, mint egy Ludas Matyi szobor. De, akkor ő másra gondolt, nem arra, amire én. Futás során nem terveztem túl sok időt itatással tölteni. Egyrészt azért, mert ilyen hidegben nem is igénylem, másrészt az a hideg víz inkább ártana, mint használna. Sokszor úgy kellett elhessegetni a vizes lányokat, hogy én csak futni szeretnék. Lehet? :-) Elég hullámos teljesítményt nyújtottam a versenyen. 4:14-es kilométeres átlaggal mentem az első kört. A másodikat 4:06-al, aztán megint csak lassabban 4:13-al, és 4:10-el a végén. Az jó, hogy nem futottam el az

Nézzétek csak azt ott kérem! Az bizony az eredményem.

elejét, így nem volt nagyon szenvedős ez a verseny. 197.-ként rajtoltam és már a táv közepén kialakult a helyezésem. 24. helyen futottam az utolsó két kört. Mikor Nyéki Zolit utol értem, mintha azt mondta volna, hogy vége. (?) Mondtam neki, hogy jöjjön. Valameddig együtt mentünk. Egyszer mondta, hogy 22 perces köröket kell menni, hogy meg legyen a várt eredmény. Ebből lejött, hogy ő is másfél órán belül kívánja. A víztoronynál kérdeztem tőle (viccesen persze), hogy beszélgessünk? Nem támogatta az ötletemet. Előttünk haladó maratonista kérdezte hány kört megyünk? Csak négyet. Akkor beszélgethettek, mondta. Ő nyolcat és van épp elég baja anélkül is. Hogy Zoli hol és mikor veszett el mellőlem már nem tudom. A visszafordítóknál néztem, hol van és

Kicsit magasabb, kicsit idősebb, kicsit vékonyabb, mint Forgács Imi, olyan.

mit csinál. Mögöttem már igazi vetélytárs csak Pusztai Árpi volt, aki tavaly nagyon meglepett. Vártam a támadását, de ezúttal elmaradt. Egy előzésnél rám szólt egy srác: hajrá Böszörmény! Én visszanéztem és szóltam hozzá én is, de ismerős vonásokat nem láttam rajta. Gondolom mások is így meglepődnek, mikor ismeretlenként a nevén szólítva biztatom. Másik eset, amikor szintén hátulról jön egy kérdés felém: "uccsó kör? Aha." Mondtam. Néha szóltunk egymáshoz, többször meg nem. Ő maratont futott, minden energiára szüksége volt. "Kérdezte másfél órán belül? Belül bizony! Neked meg három órás maraton! Á, nem lesz meg, mondta." Már nem élvezte a futást. A csónakázó tó túloldalán mondta, hogy "utolsó métereid vannak

Hozzám hasonlatos futótempó tette mellém Fridrik Lackót. 

hátra, gyerünk!" És tényleg elindultam gyorsabban. Ha ő nem biztat,  nem gyorsítottam volna még. Innen is köszi neki! Rajtszámát megjegyezni nem volt nehéz. Így később meg tudtam nézni, hogy meg lett neki a három órás maratonja, és negyedik lett a versenyben. Nekem meg 1:28:03 lett a nettó időm. 24. hely összben, és csak 8. kategóriában. A tavalyi 3. hely után kissé meglepődtem. Csak csendben jegyzem meg, hogy a 41-50-es kategóriában és voltam a legidősebb (magyarázom a bizonyítványom). Talán annyira nem szégyen ez az eredmény, igaz rontottam tavalyhoz képest (1perc 8 másodpercet), viszont az alapozásom nem volt problémáktól mentes. A cél előtt kissé tanácstalan voltam, ugyanis nem láttam a befutóknak elrekesztett sávot, ami tavaly volt.

Meg lett hát a három órás maraton, látszanak már öröm jelei az arcon.

Kérdeztem, a Nóra szurkolóitól, hogy merre menjek. Azt tudtam, hogy a kapun át kell haladnom. Kész! Ott voltam. Akkorát sprinteltem a végén, amekkorát csak tudtam. Persze a futóterelő fiatal srácokon jóval túl jutottam. Kicsit kifújtam magam, majd eszembe jutott a befutócsomag. Megkérdeztem, hol lehet olyat kapni. Vali mondta, hogy az érem is ott van a lányoknál. Ja, tényleg az is kell! Szóval még a maradék eszemet is elfutottam ezen a napon. Azt sem tudtam már miért is jöttem ide. Gyorsan magamhoz vettem a hátizsákot, még jó hogy siettem érte, mert alig találtuk meg és az idő közben sem lett kegyesebb hozzánk. Felsőt, kabátot magamra vettem és kezdtem fotózni a később érkezőket a kaputól pár méterre. Hol guggoltam, hol

Molnár Robi mint vőlegény futja a maratont. Sokáig nem marad már Reni hajadon?

meg álltam. Felvettem a kesztyűt, mert jól átfáztam. Párszor hallottam a nevem a hangosban, de igazából nem esett le, hogy elég közel voltam a kapuhoz és jelzett a chip náluk. Mikor Julcsi befutott, megint hallottam a nevem. Á, ennyi névrokonom nem lehet ma itt. Akkor jöttem rá, hogy a rajtszámot nem vettem le, de ha a táskában tartom akkor is ez lett volna a helyzet, mint augusztusban a Karneváli futásnál. Ott rám/ránk szóltak, hogy távolodjunk onnan. Már alaposan megritkult a tömeg. Kovács Zsolti is már megnyerte a maratont 2:37-tel. Körülnéztem, se Julcsi, se más nincs az én csapatomból. Hajaj! Szoktak szólni, hogy indulás haza. Csakhogy ma másik brigáddal érkeztünk. Ők verseny után vizes ruhában irányultak az autóba.

Szeretem én ezt a lányt, kérem meg a kezét, lássa hát meg a világ.

Ott vártak ránk. Julcsi még öltözködött valahol, én meg képeztem (fotóz) a futókat. Végül párom talált rám, mondván már égre-földre keresnek Sanyiék. Hívtak is már telefonon. Na azt nehezen hallottam volna meg, ugyanis el sem hoztam magammal. Biztosan sokat vártak ránk, mert nem volt már oly jó a hangulat hazafelé, mint befelé. Én még tartalékoltam a reggeli jó hangulatból, de más inkább befelé fordult. Ezek szerint én voltam csak így fellökődve ettől a hatalmas élménytől, amit ezen a szép, napos, de hideg napon ránk mért az élet.

A túlöltözés tipikus példája, nem ázik embernek ruhája? Arcra nézve képzelem, mi lehet az érzelem.

Asszony lesz a nőből, a futásból érem. Nem fog ő csalódni, nagyon is remélem.

Bárdos Miki nem bízta a véletlenre, egymásra rakta a rétegeket. Biztos nem fázik feje meg a háta, melegen tartja kabátja, sapkája .

Márton Petra azt sugallja, ez lett eddigi legjobbja.

Dörgő Sanyi futja a maratont lazán, tárol minden adatot az órán.

Nóra keze intésre, lába futásra lendült, végig futotta még a végén sem gyengült.

Belus Tamás a Nyírségi Futrinkák tiszteltbeli, (vagy teljes?) tagja. A maratoni távot ma is maga mögött hagyja.

Előtte egy hétig nem emelte lábát, de Asics-a bevitte, adjunk neki hálát!

Robi, kézét dörzsölve mutatja, ha nem kap kesztyűt le fagy majd az ujja.

Molnár Gabi szakállkáját otthon hagyta, így a szél azt már nem borzolja.

A srác hosszú ruhát hagyott otthon, tavaly gatyában futotta a(z ultra) Balatont. Akkor volt huszon pár fok, most meg épp annyival kevesebb.

Bertalan Zoli mosolyog, ha akarod. Mit fut most is. Maratont.

 Futja a maratont, javít 25 percet és megnyeri a versenyt. Ha pénzdíjas lenne, tölthetné a perselyt.

Aki még nem fut, ebből merítsen! Ő már csinálja, pedig látása nincsen. :-(

Reni ledöntött minden, elé kerülő akadályt. Biztosan jól ki is futotta magát.

Nóra körül megszűnt a külvilág. Egyedül, önállóan nyerte meg a kupát.

Hideg lesz megint az éjjel, hoztam kevés rőzsét a tűzre!

Bea asszony nem figyel léptére, maradt még mosoly is a végére.

Futó Lívia, a mezőny egyik legszínesebb tagja, Szereti a színeket biztos nem tagadja.

Oxigén kupa 6. befejező futás.

Kerestem a versenyközpontot, ezt a széket találtam ott, valaki magával vitte erdőbe a komfortot.

Hát tessék! Már itt is az utolsó futam az Oxigén kupában. Az előző napi borús, lelombozó időt napos, de hideg idő követett szombaton reggel. Tudtam, hogy alul rövidet fogok használni, de a felsők közül most, egy versenyen még nem nagyon mutatott hosszú ujjú mellé tettem a voksot. Gondoltam az árnyékos és szelesebb részekre. Ezúttal egy hangos mosolyú társunk vitt bennünket a versenyközpontba. Jókat nevettünk utazás közben. Sajnos, kevesekkel lehet ilyen jóízű, boldogító röhögéseket csinálni. Panaszkodunk, milyen drága az élet, de ez ingyen van (még), mégsem használjuk. Tudom, a napi robot után már nincs hosszá kedvünk. Szóval, érkezünk meg és már akkor látom, hogy itt mintha ma nagyobb tömeg készülne futni, mint, mondjuk legutóbb. Amint megérkeztünk, az első nevező sátor előtt kidobtuk a horgonyt. Ott mindig megállunk és onnan nézünk szerte szét. Onnan látom leghamarabb, kik érkeznek és már rögzítem is a pillanatot. Jó néhány perc megy át múltidőbe mire erősödik bennem az érzés, hogy körül kellene nézni a placcon. Ilyenkor a fotótéma és a cimbizés a fő cél. Tíz méterrel odébb csoportosulok és onnan nézem a duzzadó tömeget. Az idő megint csak kevesebb lett a starthoz viszonyítva. Néhány réteget lehámoztam magamról és Nyéki Zoli futótársammal kicsit feltüzeltük a lábakat a megméretésre. A szokásos előkocogás volt most is.

Sanyi a rövidebb távot futja, mutatja is öt fekete ujja.

Garda Árpi itt még segítőként dolgozik, majd átöltözik és futóként brillírozik.

Részemről egy kis felmérés, hogy melyik alkatrész küld ma jeleket, tiltakozva az aktuális futásom ellen. Ezúttal rendben találtatott minden. A hétfőtől péntekig tartó, orrból folyadékvesztés is hirtelen elmúlt. A két héttel ezelőtti futam is rossz előjelekkel kezdődött, de a futás napján a szervezet kiadta a zárójelentést. Minden rendben, futhat. Akkor most soroljunk be a minket illető helyre, a startvonal közelében. Én, arc nélkül (pofátlanul, ha valaki nem értené) beálltam két kis csaj elé, akik gondolom szintén nem szeretnék, hogy úgy teljenek a másodpercek a verseny idő rovására, hogy még egyet sem léptek. Előttem még vagy három humánus gléda volt, mégis mire futáshoz döntöttem felsőtestem, máris öt méter volt a hátrányom, amit alig győztem ledolgozni később. Bírtam menni, és mentem is. Nyéki Zoli megtalált a tumultusban és balomhoz szegődött. Mondta, hogy szeretne javítani a legjobbján. Mondtam neki, akkor tarts velem. Ezt nem beképzeltség mondatta velem, hanem a korábbi futásaink adatai. A bölcs döntések nem jellemzőek a futásaimra, ha megy a futás, akkor pörög a láb és csapkod a kéz. Igen ám, de fél- egy kör után a pulzust nagyon magasnak éreztem. Semmi gond, akkor leveszem a lábam a gázról. Páran ekkor már meg is érezték, hogy a pasi halni készül, és elhúztak mellettünk. Gondoltam normalizálódik a dolog hamar és a végén még újraéledhetek. Na, ezt a várt érzést még mindig várom. Nem jött el. Azért haladtunk szépen.

Nagy reménységünk a Sára, tavasz van már, nincs szükség a sálra.

Ez a két fiú vajon hol lélegzett, hogy öt perccel korábban érkezett (tőlem a célba).

Egyszer egy akkora bolyt értünk utol, hogy nem láttam sehol egérutat, ahol egy szökkenő mozdulattal át lehetne sodródni. Hangosan szóltam hátulról, hogy "balról". Abban a zihálós állapotban nem akartam körmondatban kifejezni magam. Be is vált a dolog, mert szépen nyílt egy embernyi rész a bal szélen. Sebességet nem vesztve haladhattunk tehát tovább. Igen ám, de a kivitelezés közben idegen csontokat hallottam csörögni a lábaimon. Mi történt, én nem is tudom. Hamar visszalépett a nő és majdnem gáncs lett a dologból. Mindez már a hátam mögött történt, így reagálni sem tudtam rá. Elnézést kértem és haladtam tovább. Hogy Zoli hol érkezett mellettem vagy  mögöttem, akkor nem is láttam. Ő elkerülte a lábakat, mert nem panaszolta, hogy neki is lett volna hasonló érintkezése a futóhölgyek valamelyikével is. Ezek a négy perces ezrek ma nagyon gyorsnak bizonyultak számomra. Múlt heti futásunkon (Yours Truly) mesélte nagy riválisom, hogy ő edzésen mindig lassabb tempóban halad, sosem gyorsabb öt perc/km-nél. Ezt én is próbáltam pár futáson.

Sérülés után nem volt csúcs a forma, mégis örömet okozott a lábtorna.

Kék a sapka, kék a fűző, 90 kilót működtet ő.

Nem egyedül futottam, ahogy általában. Úgy tűnik ez nekem nem vált be. Itt a versenyen szívesen megálltam volna és visszatapostam volna a pulzusom a helyére. A ritkán használt pulzusmérőm akart egyszer jönni velem futni a héten. Mire beöltöztem már 148-at mutatott. Gondoltam picit várok amíg megnyugszik és indulhatunk is. Akkora izgalomban volt, hogy újra jöhet velem futni, hogy nem csökkent benne a feszültség, a drukk. Türelmem már elfogyott, így a 148-as itthon "maradott". Lehet megint az elem fáradt el benne úgy, hogy mindig várt, mikor lesz rá szükség. Most még kicsit vissza a versenyhez. A célegyenes dombtetőn volt egy kis lány, úgy 8-10 év körül és nyújtotta kis kezét pacsira. Közben mondta: "hajrá Bíró!"

Attila a helyszínre is futva érkezik, fut egy tízest és ahogy jött távozik.

Nem tudom mennyit mutat az óra, de maradt még erő a befutóra.

Gondolom, olvasta a táblát a frontomon. Nagyon aranyos volt. Következő, utolsó lejtőzés előtt is pacsiztunk. A ragyogóan szikrázó napsütés sok-sok családtagot kicsalt szurkolni. Ennyi embert ritkán látni az Oxigén pályán. Annyira koncentrálok a futásra, hogy az órát sosem figyelem. A második karika után mondta valaki Szilágyi Lacinak, hogy 19:41. Ehhez képest akkor a második fele a távnak már rosszabbul  ment. Annyira ki voltam már a végén, hogy nem érdekelt ki előzött meg és ki maradt mögöttem. Persze rosszul esett, hogy meg sem tudtam közelíteni legjobbamat. Visszatérek a magányos, erősebb futásokhoz és nem hallgatok másokra. A versenyen már nyomni kell és a bölcsek ott már nem tudnak tanácsot adni. Akkor jöjjenek a hosszabb, erősebb futások, mert pár nap és Rotary félmaraton várakozik, amit ugye megint csak teljesíteni kellene 1:30-on belül.

Lacinál most nem teljesen a mélyről jövő öröm látszik arcon. Hamarosan megkönnyebbül, túl van megint egy harcon.

Menjél arra légvonalban, emberek állnak a célvonalban.

Teperni végig, nem megállni! Ki kell teljesen hajtani, így kell ezt csinálni.

Nem tudhatom mit írjak én erre (a képre), se nem fintorog se nem lóg a nyelve. Ha nem futna vajon mit csinálna? Te nézd már, a neve China!

Nekilendült Marianna, a világból kirohanna.

Szólj, ha nem bírod már, vagy kézzel ints, látom már probléma semmi nincs.

Mint kit levegőről lekapcsoltak, vagy arcába bepancsoltak? Tudom jól, ízetlen a viccem, ebben hátsó szándék nincsen.

Jön már Júlia sötét szemüvegben, nem is tévedt el a rengetegben.

Ha majd útszélen ezt mutatom, állj meg nekem azt akarom.

Futástól meleg lett Julcsinak háta, ezzel a tartással szellőzik a szárnya.

Hidd el nekem kedves koma, ilyen finom lesz a Boda.

Suhanunk haza, nézem a tájat, felhők jönnek távol, közelben meg ágak.