Harmadik trapp az Nagyerdőn.

Az a két fekete alak a végén már előttem haladt.

Ezen a napon nagyon korán érkeztünk a versenyközpontba. Oka az volt,
hogy a Forgács családdal érkeztem, akinek egyik tagja futott az Oxi
mókus futamban. Martinról van szó. Mivel a hőmérséklet nem kényeztetett
bennünket, mozognunk kellett. Nem csak annak kellett melegedni, akinek
indult a verseny, hanem a fotósnak is. Még mielőtt belefogtunk volna a
melegedésbe, fejem emelése közben egy távolban, úton átsétáló szürke
disznót láttam meg. Látta más is. Semmi baj. A földön látható mindenhol
a túrás nyoma. Tudjuk, hogy élnek ott vaddisznók. Viszont kerülik az
embert, mert az ember gonosz. :-( Na, szóval, indult Martin és apa
melegíteni. Én meg velük tartottam, csak úgy kabátban, hátizsákkal, ja
és kamerával a kezemben. Egyszer csak eljött az idő és a picik elszaladtak.

Martin jól fut, mondom én. És nézd meg milyen fotogén!

Rengeteg szabadidő meg rám szakadt. Ha már így bemelegedtem, akkor
futok még, ezúttal szembe a mezőnnyel. A nagy dombot megmásztam,
majd ejtőztem róla vissza. Sokáig nem kellett várni és már jött is a gyerek-
sereg. Láttam "messziből", hogy egy piros felsős gyerek érkezik. Tudtam,
hogy az csak Martin lehet. Ahogy közelgett a gyerekek hada, csak akkor
láttam meg Pusztai apukát és Dóri lányát. Hoppácsek! Hát egy lány nyeri
a versenyt! Másodiknak már tisztán láttam, hogy Martin érkezik, azaz
érkezne. De mi történik ott? Az utolsó 10-15 méteren Máté Bence lehaj-
rázza és csak második fiúként érkezik. Sebaj! Futamonként lépünk egyet
felfelé a dobogón. Legutóbb a harmadik helyen állt. Ez a Bence gyerek
akkor is előtte végzett. Ha marad a dobogó valamelyik foka, akkor már
csalódottak nem leszünk. Indult még egy ifjúsági futam is. Kissé mókás
képet mutatott, mikor a kicsik között langaléta kamaszok is sorakoztak.

Szegény gyerek ennyire fázik vagy a szülő ennyire parázik?

Ez persze nem jelentette azt, hogy a kicsiket lefutották a pályáról.
Ellenkezőleg, ők csak a futottak még kategória voltak. Következő start
már az 5 kiliseké volt. Szilágyi Ádám beállt az első sorba, de még a
rajtszáma nem volt feltűzve. Azt még megvártuk, aztán pukk. Indult a
mezőny. Innentől már csak magamra kellett koncentrálnom, ugyanis a
fotózás része szünetelésre lett ítélve. Vékonyabbra vetkőztem és Nyéki
Zoli komámmal mentünk egy olyan melegítő futás félét. Visszaérve most
sem kellett sokat várakozni a startra. Ráadásul az első vezényszóra:
starthoz! Azonnal jött a pukkanás is és már úton is volt a futó brigád.

Kedves futótársunk nem gondolta, hogy a rajtszámot rossz helyre gombolta.

Takács Gyuri még dobott néhány poénos beszólást, majd vagy
elcsendesedett vagy messze elhaladt tőlem. Viszonylag jól haladtam az
elején, aztán csak távolodtak tőlem és rossz volt nézni, ahogy a távolság
nőtt közöttünk. Fontos volt számomra, hogy Molnár Robit (Tekergők
vezére) meg tudtam előzni. Másik célom az volt, hogy Papp Sanyi ne
végezzen előttem, mert untam már a hátát nézni az előző két vágtában.
:-) Ezúttal viszont nem is találkoztunk. Jól elkaptam a rajtot és ezek
szerint nem volt előttem egy percig sem. Garda Árpit hiába kerestem,
őneki nem volt ma futó kedve vagy ideje futni. Így akkor csak az
abszolút helyezésért futottam ezen a napon. Természetesen az órát

Molnár Miki bátyánk besodródott a korosztály első helyre!

egyszer sem néztem meg, mert a közönség buzdítása vitte el a figyel-
memet. De, egyszer az utolsó kör előtt észleltem, hogy 11 percem
(10 perc valamennyi) van az utolsó körre, hogy 40 percen belül érkez-
zek a célba. Gondoltam annak elégnek kell lennie. A Dr. Szentkirályi
Pista és a Szanyi Misi szépen elvonultak mellettem libasorban úgy,
hogy én csak szemmel vertem őket. Amitől persze még gyorsabban
haladtak előttem. Még a Hadházi Bence is mellém húzott és a fent
említett két arcot is ott hagyta. Annyira sokan voltak már előttem,
hogy nem is mertem jóslatokba bocsátkozni, hányadik lehetek. Viszont
örömmel töltött el a tudat, hogy alávertem a 40 percnek. Eddigi Oxigén
kupás futásaim 3. legjobb idejét (39:50) produkálva lettem 26.

Egy, már megszokott páros. Imi és Éva. Imi mintha pirosítót használt volna.

abszolútban. Mögöttem még Molnár Robi becsúszott 40 perc alá és
az álom határ be is zárt mögöttünk. Az idei első két futam tömegéből
sok, tőlem jobb futó megragadt a versenysorozatban. Avagy épp
azon rétegben futok, amit sokan tudnak. Persze egy rögtönzött statisz-
tikát nézve nem is annyira igaz ez az állítás, ugyanis 37 és 38 perc között
7 futó teljesített,38 és 39 között 6 futó, 39 és 40 perc között ismét
6 teljesítő, 40 és 41 között már csak 4 ember stb,stb. Gyakorlatilag,
akkor már csak annyi a teendő, hogy 3 perccel kell jobbat futnom és
már a nagy tömegek el is lesznek kerülve. Ha ha ha. Előző futamból

Kell, hogy legyen valami oka, hogy ezt az izét hordja.

tanulva, most egyből az "úr" asztalához fordultam és kaptam banánt
meg sörszívószálat, aminek persze semmi köze a sörhöz, szerencsére.
Kabát a hátra, kamera nyakba és folytatása következett a képrögzítésnek.
Kattintgattam ide is meg oda is, majd észleltem, hogy annyira kevesen
vannak már a versenyközpontban, hogy már kezdtem magam egyedül
érezni. Haza már Kövér Gyuri és Fekete Anti társaságában utaztam.
Parkolóban is alig állt már autó. Szeretem kiélvezni minden pillanatát
az Oxigén kupának és rögzíteni mindenki örömét, amit a futás ad
nekik/nekünk. Jövőre veletek ugyanitt! A kutya mindenit! :-)

Ja, még annyit, hogy teljen boldogságban mindenkinek a karácsony
meg az új év! Csak már rosszabb ne legyen!!!

Ez öröm és boldogság! Az asszony végzett és engem várt.

Második Oxigén kupameccs.

Jani az egészséges utat választotta, nem aprózott, a tízes távot futotta.

Ekkora késéssel még nem írtam beszámolót. Biztos olyan rövid lesz, mint
az eszem, amennyit tárolni tudott 5-6 héten keresztül. Ha, jól emlékszem
Fekete Antival utaztam be a Nagyerdőre. Pontosabban ő vitt be. Kikkel
találkoztam azon a napon, fedje már jótékony homály, amint azt teszi az
emlékezetemben is. Fotóztam az 5 kilométeresek rajtját, majd akarták,
hogy fotózzam az ifjúságiak eredményhirdetését. Pontosan Hajdú apuka
szerette volna, ha profi géppel történik kis lánya sokadik dobogós helyének
dokumentálása. Az ő 8 megapixeles Samsung telefonja már nem akart jó
képeket csinálni. Vártunk néhány percet a harmadik dobogós megérkezé-
sére, de az reménytelennek bizonyult, ugyanis Varga Kriszti elvonult az 5

Futóról nehéz jó képet találnunk. Kevés a levegő tanár úr?

kilométeres mezőnnyel. Gondolom, levezetni. Ez lett volna az ő versenye,
csak edzője (Drén Gabi) javaslatára a 2,5 km-es távot futotta, mert ez
közelebb volt a következő versenye távjához (3000m).Mondtam, hogy
nem várhatok tovább, melegítenem kell. Nem lett eredményhirdetés
fotózva. Elindultam egy kis melegítő futásra a szokott helyen, a temető
kerítése mellett. Szemközt érkezett Fekete Anti, Nyéki Zoli és még ki tud ki.
Zoli visszafordult velem és nem melegedtem egyedül.
A többieknek mondtam, hogy 10 perc rajtig.

Itt van hát a 10 kiló végzése. Nézd milyen szabályos a légzése!

És mi meg tovább futottuk melegítő körünket. Hatásos is volt, mert Zolin
(érthetetlen módon) hosszú nadrág volt és melegnek bizonyult. Mondta,
hogy semmi probléma, hozott rövidet is. Megy és lecseréli. Akkor értünk
az óra közelébe és láttuk, hogy már 19 perc fölött járt, ami azt jelentette,
hogy arra se lesz időnk, hogy előreverekedjük magunkat a starthoz. Ekkor
már durrant is a startpuska. Na bazz! Indultam az erdő aljnövényzetén
keresztül, vidékiesen szólva, tökön paszulyon keresztül futva, hogy nagy

veszteséget ne szenvedjek. Zoli mennyire tudott követni, nem tudom.

Kovács Gabi és Julcsi jót beszélgettek, míg én a 10 km-en szenvedtem.

Magammal voltam elfoglalva. Na meg aztán ilyen természeti viszonyok
mellett nem ildomos hátrafelé nézelődni, mert ember arca felkenődhet egy
fára, vagy egy arra járó ág megvakarja az ember arcát. Az útra kikeveredve
szemlélődni kezdtem, hogy van e még ismerős azon az úton, ahol már
nekünk rég el kellett volna haladnunk. Voltak, és szerencsére sok időt
nem vesztettünk. Talán még volt is egy kis előnyünk, mivel mi futórajtot
vettünk, nem voltak lehűlve az izmok. Sok vágyam nem lehetett ezen a
versenyen, ha már így elrontódott a rajt, akkor csak a Garda Árpit kellett
megkeresnem, hogy lehetőleg magam mögött tudhassam. Ez most elég

Ő itt egy ritkán látott vendég (Bartha Szilárd), nem futó cimborák csavarják el fejét.

hamar bekövetkezett. Már talán az első körben, ha nem, akkor a máso-
dikban előztem meg őt. Innentől már az összesített helyezésre és az időre
kellett koncentrálnom. Fogalmam sem volt, hogy állunk idővel, ugyanis a
közönség biztatása mindig elveszi a figyelmemet az óráról. Így már csak
akkor látom, amikor a célhoz közelegnek lábaim. 40:35! Nem baj!
Javítottam a múltkorihoz képest. 23. hely összben. Hát egyre hátrább
kerülök, ami  a helyezést illeti, pedig az eredményeim nem rosszabbak
a korábbiaknál. Tehát ez azt jelenti, hogy nőtt a futók száma, és még azt

Még néhány lépés és kínokat váltja az örülés.

is, hogy jó futók is érkeztek, nem beszélve arról, hogy volt ki fejlődni volt
képes, én meg nem bírok. Fogjuk rá a sorozatos, újra és újra felbukkanó
sérülésekre, hogy a lélek megnyugodjon! Erősen párázva Julcsitól
megkaptam a fényképezőgépem és rögzítettem azon szerencsés futókat,
akik megvárták míg nyakamba akasztom a masinát és képet "alkotok" róluk.
Már már a haza indulás réme fenyegetett, amikor még én beálltam a sorba
megkapni a jussom a futásomért. Már csak egy aprócska alma jutott.
Matekoltam a tanulságot. Napokkal később derül csak mindig ki, hogy
milyen helyezést értem el. Korosztály első most is meg lett. Maradjon is így!

Szabó Gergő laza mosollyal jutalmazta az őt biztatókat.

Mátyásné Szabó Csilla tiszta és ápolt, mintha nem is futott volna.

Varga Imi, úgy tűnik nem használta fel az összes energiáját, mert ki 10 km után így mosolyog, lehet a pályán csak kocorog. Az is lehet tévedek.

Kiss Bettina a Tekergők és Böszörmény büszkesége. Csak így tovább!

Dr. Major Tamás most tudta meg, hogy ez egy futóverseny. :-)

Forgács Martin első versenyén a dobogó harmadik helyén!