2011. január 30., vasárnap

Véleményem a nőkről.

Hát kedves hölgyek!
Ahogy szokták mondani a női lélek kifürkészhetetlen.
Meg sem próbálom érteni, de én ide böknék pár dolgot,
ami nekem birizgálja a csőrömet.
Írásom az én véleményemet tükrözi.
Vegyünk egy egyedet a szebbik nemből. Kezdjük elemezni felülről.

Haj:
Nekem addig tetszik, amíg nem kezd vele semmit.
Úgy értem, hogy göndöríteni, feltupírozni, levágni rövidre,
festeni még az ősz érkezése előtt. Azt követően viszont kötelező.
Előző három sorom alól minden punk kivételt élvez nálam.
Azok vághatják, festhetik, rakhatják tarajba, mert az vagány
és én oda vagyok értük. Hétköznapi társaik ellenben elvesztik
az én érdeklődésemet. Nem mondom, hogy az nagy veszteség
számukra. Én így látom, és nem az a célom, hogy haragot szítsak.
Ismerek olyan nőt, aki mindent elkövet, hogy a séró tökéletes
legyen. Hajból gömböt. Ami aztán másnapra hátul behorpad.
És, ha már konkrét személy, akkor csak jelzés szinten utalnék itt
arra, hogy a szája meg teljesen üres. Nana, kedves fiúk!
Szennyes fantáziát most félre. Én itt most csak és kizárólag a fogakra
gondoltam. Szóval, azok nem vannak.

Szem:
Sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy kiemeljék azt, ami a legszebb rajtuk.
Kihúzzák a szem környékét, lefestik a napellenzőt,
ami pislogás hatására szép lassan lekopik.
Egyik kedvencem a szempilla spirál.
Volt egy utastársnőm, aki fél órás (talán túlzok) tükör előtt állás után
olyan csimbókos szempillával jelent meg előttem, hogy kétségbe vontam
ennek értelmét. Később pár nappal egy jó ismerőse/ügyfele dettó hasonló
látványban tündökölt. Nála nem lehetett azt gondolni, hogy a spórolás
mezsgyéjén egyensúlyozott volna, mert ott aztán van mit aprítani
a kutya tányérjába is. Tovább mennék. Ma már nem elég a szem
közvetlen közelében mázolni. A mozgóképes médiában látni lehet már
akkora pacákat is a szem környékén, mint egy hoki korong.
Ha kék színű, akkor joggal hihetnénk monoklinak. Ez utóbbi előnye az,
hogy egyszer elmúlik, de a nők ilyetén hülyesége nem mulandó, sőt fokozandó,
mert a korral haladni kell. Amikor majd a teljes arcot freskók díszítik,
az lesz majd az arany kor. Eső esetén vagy zuhany után derül ki,
hogy kit csíptél fel a bárban.
Visszalépve ezen fejezet első sorára a kiemelésre.
Ha a szó fizikai értelmében vennénk ezt, akkor sem lenne sokkal csúnyább.
Először kicsit fura volna, de megszoknánk azt is.
Nyelvünkben amúgy is gyakran emlegetünk kocsányon lógó szemeket,
első sorban olyan szép nő láttán, aki talán nem ezek közül kerül ki.

Arc:
Hát néhol már némi kőműves tapasztalat sem árt. (vakolás)
Alapozót tesznek fel. Itt már a festőktől kérhetünk tanácsot.
Aztán jön a színre festés. Pirosító, és ma már barnító krémek,
meg még ki tudja mi.  Kedves fiatal kollegina ez utóbbiban
pompázik naponta, mint aki éppen Floridából érkezett haza a tél közepén.
Többször feszítettem neki a kérdésemet, mikor láthatnám őt eredeti fényében?
Na ez az, amire semmi esélyem. Csak a szülei és a barátja láthatja őt natúrban.
Egy szép, fiatal, de fehér arc szín még előny is lehet, de az némi kemikáliával
mázolva elég visszatoló. Úgy érzem engem nem tud megtéveszteni a magára
kent kencékkel, és van annyi képzelőerőm, hogy meglássam benne a szépet.
Nála is azt tapasztalom, mint sok nőnél, hogy a fej nézzen ki jól (szerintük)
a többi le van trágyázva. Úgysem látszik.

Száj:
Korábban még csak az ajkakat kenték körbe rúzzsal.
Később kontúrceruzára is sor került. Aztán a lustaság hozta,
hogy ne kelljen naponta körberajzolni az ajkat, hát tetováltattak
maguknak, mintegy bekerítve a beöntőnyílást. Konkrét példa megint
van ám. Egy újabb utastárs, mellesleg ugyanazon útról van szó.
Szóval, a kozmetikus nővérke, az egyébként Britney Spears alteregó
hugicát tetoválta körbe ajak tájon. Az eredmény leírhatatlan. Mint a fiú,
aki reszkető kézzel pisil a hóba. Semmi gond. Ezt már csak 50 évig kell
hordania, míg a hülye divatjuk egyre messzebb kerül a természetestől.
Pár évet megint léptünk előre az időben. Ma már botoxot fecskendeztetnek
az ajkakba, hogy sokkal dúsabb legyen. Ezennel a havi egy rúzs helyett
ma már napi kettő kell, mire azt besatírozza. Most fut a Való Világ 4,
és naponta láthatunk egy ilyen tüneményt (bővebben: tűnne már onnan,
az nagy élményt jelentene). Ma még nagyon visszataszítónak tűnik az
orra és állra forduló ajkak látványa, de nem lesz ezzel sem gond, mert
ahogy toljuk előre időnek kerekét, ezek a jelenségek el fognak törpülni
az újabb őrültségek mellett. Biztos azt gondoljátok, hogy én milyen
vaskalapos vagyok. Lehet, de most előttem a klaviatúra.
Véleményedet majd írd a te blogodba! :)

Mell:
Korábban a megereszkedett kebleket felvarratták.
Esztergályos Cili mondta egyszer, hogy mindez ismételhető,
amíg szakálla nem lesz a nőnek. Azóta 20 év múlt és ma már
az a veszély sem fenyeget, de haladjunk sorban. Jött az új kor
és ma már plasztikot nyomnak a bőr alá. Gyerekkoromban játék
boltban volt elérhető a gumi labda, ma már csak egy felvilágosult
nőt kell magad elé/alá/fölé helyezned és a játékszer mindig
ott lesz nála, és mindjárt kettő is. Néhány, a show bizniszben
dolgozó nő már túlzásba is vitte a dolgot, és ha nem halt volna
meg a nagy teher miatt, méltán pályázhatott volna a Himalája
legjobb sherpája címre. Igaz ő csak a maga terhét cipelte volna ott is,
és nem a hátán. A beavatkozások egyre fiatalabb korban történnek,
és egy 20 éves nő akkor érzi igazán nőnek magát, ha már
megcsináltatta a melleit. Addigra ugyanis annyira elhasználódtak,
hogy bizony be kell újítani egy pár újat. Már látom a jövőt,
amikor az ovis kis csajok nem győzik kivárni az eredeti cickók
kinövését, és a napi, habos kakaó árából összekuporgatnak
egy garnitúrára valót.

Derék:
Ez az a terület, amiről talán nem is lehet túl sokat írni. Ez a rész a
zsírpárnák tenyészhelye. A kialakult övet a derék körül, úszóguminak
nevezik, ami inkább lehúz a víz alá, mintsem fent tartana.

Csípő:
Ez egy izgalmas rész, akár elölről, akár hátulról szemléljük.
A nők ide szokták rejteni a felesleges kilókat, amiket a sport
ellustálkodása során felhalmoznak. Többnyire nem arányosan
terül el ezen területen és nem néz ki jól. Vannak persze férfi társak,
akik magukat becsapva azt mondják, hogy nekik az ilyen tetszik.
Hm..Nem értem. Két dolog lehet: 1. Talán eddig még nem láttak
arányosan csinos nőt (ma már tényleg nagyon ritka, korosabb társaik
között meg szinte lehetetlen találni ilyet), vagy 2. Eleve torzult ízléssel
érkeztek erre a sár golyóra. Talán van még egy harmadik is, akik
belenyugodnak abba, hogy ez van többségben, akkor ebből válogatunk.
Mondhatnánk, hogy genetikai adottságok ezek, meg ilyen az alkatom és kész.
Magunknak ezt szépen bemagyarázzuk, de semmit nem teszünk ellene.
A zsíros, puha felületen még narancsbőrt is tenyésztenek, de nem gondolnám,
hogy ettől valamennyire is jobban nézne ki. Sajnos, ebben a rohanó
világban tényleg nehéz időt szakítani magukra, de azt kell mondanom,
hogy akkor sem sportoltak, amikor még lett volna idejük rá.
Ez csak neveltetés kérdése. Kellett volna egy ember, aki megszeretteti
a sportot velünk. Nekem volt ilyen. Viszont ő maga meg nem cselekedte
azt és viszonylag hamar távozott közülünk nemrégiben.

Intim terület:
Réges-régen nem számított, hogy benőtte ágyékukat teljesen a
göndör hajzat. Erre bukott a férfi nép. Később, amikor strandra ment a leányzó,
akkor ragadott borotvát, hogy izgató bundája bizonyos keretek között
maradjon. Bikini mezsgyén haladva irtotta a szőrt. Sajnos, olyanok is
akadtak, akik erre ügyet sem vetve mentek a pancsoldába. Nos, 
ők elég hamar felkerültek a hím testvérek szájára. Na de még nem úgy.
Sokan aztán megszokták, hogy azon a vonalon ne termeljenek bundát.
Később, az egyre inkább hozzáférhető pornóipar számított divatteremtőnek.
Ott bizony fontos követelmény a tisztán látás. 20 évvel ezelőtt még meg
sem világították az aktust magát, ma meg már megszabadultak hölgyeink a
szégyenérzettől és teljesen meztelenül mutathatják bájaikat. Ma már
kevesebb szerep jut a fantáziának. Csak ki kell nyitni a szemeket és
ott van minden, teljes valójában. Ma már egy tizenéves, huszonéves vagy
harmincas nőnek így természetes. Bakfis koruktól kezdve rendszeresen
ápolgatják magukat. Ez így helyes. Talán sokan vannak, akik
letrágyázzák ezt az új trendet, és mondják engem így szeret a férjem,
vagy ha nem tetszek így neki, akkor az ajtó nyitva áll. Ez csak
találgatás részemről. Adatok nem állnak rendelkezésre.


Combok:
Ezen területek a csípő vonulatát követik, tehát ha előbbi nagy,
akkor abból bizony széles combok következnek. A zsírmezők
és narancsvidékek ide is tovább terjednek.

Láb(fej):
Nagyot csúsztunk lefelé a láb vonalán, de közben nem volt
olyan állomás, ahol érdemes lett volna hosszasan elidőzni.
A láb viszont ilyen. Nem tudom mióta hordanak tűsarkút és
hogyan alakult ki a nők lábnyomorító viselete. Szörnyű, hogy
egymást is beleüldözik ebbe a hülye divatba. A magas sarkú és
hegyes orrú förmedvényekre gondolok itt. Elől láb ujj roppantó,
sarok részen meg úgy kiemeli a nő súlypontját, hogy majd fel borul.
Nem beszélve arról, hogy menni is alig tud benne. Sajnos, bizonyos
"elit" helyeken kötelezően beletuszkolják a szebbik nemet ezekbe a
szenvedő szerkezetekbe/kalodákba. A mozgó média zenei vetélkedőjén
is kiderült egy-két nőnél, hogy nem igen hordtak korábban ilyen
undormányt a lábukon. A lábsatu nem szolgálja az egészséget.
Engem kifejezetten taszít egy nyomorodott láb látványa. Bütykök,
kalapácsujjak, baromfi szemek alakulata gyülekezik azon területen.
Van néhány elvetemült férfitárs, aki az üvegcipőkre, és egyéb, normális
embernek taszító "lábbelit" viselő nőkre buknak. Ez lehet a cipő/csizma fétis.
Ha ezen deformált egyedek az utcán sétáló hangjelzős (kipp-kopp)
nőt megkívánják és maguknak akarják ott és akkor. Főhősünk még el
sem tud menekülni. Megerőszakolják. Aztán élete végéig hordhatja a
magassarkúja mellé még a traumáját is. Ilyenkor cseng vissza őseink hangja,
miszerint jó módjukban már azt sem tudják mit csináljanak.


Kérek mindenkitől elnézést, akit ezen sorok érzékenyen érintettek.
Nem a megbántás volt a cél.
 

2011. január 25., kedd

Véleményem rólunk. 2008

Magyar vagyok. Környezettudatos életet élek. Sokat mozgok.
Mindig, mindenhová autóval megyek. Vigyázok az egészségemre.
Csak mentolos, alacsony kátránytartalmú cigit szívok.
Napi két doboznál sosem többet.
Csak mértékkel iszom. Pár deci gyógynövényes ital (Várda)
és néhány üveg árpalé. Mert megérdemlem.
Óvom a természetet. A csikket, szemetet az út túloldalára helyezem.
És, mikor a földkupac felülkerekedik rajtam,
környezetem mondja majd, milyen fiatal voltam és
milyen egészségesnek tűntem. Pedig én mindent megtettem.
Nem volt szerencsém, csak eddig élhettem. Hm..

2011. január 23., vasárnap

Olvastam egy könyvet.

Képzeld. Kaptam egy könyvet, amit, egy helyi szakállas manus írt,
kocsma asztalon könyökölve. 97 oldal, némi illusztrációval
csökkentve a betűk mennyiségét. Na, gondoltam, vasárnap este van
és átrágom magam rajta. 20 órakor kezdtem el. Előbb azt éreztem,
hogy kemény a konyhaszék, így hát feltérdeltem rá és úgy olvastam tovább.
Csakhogy, a térdemnek is hasonlóan kényelmetlennek tűnt.
Következő lépésem az volt, hogy a heverőre ültem, ami kellőképpen
komfortosnak bizonyult. Kis idő után oldalamra dőltem, hogy kis
változatosságot vigyek a testhelyzetembe. Később a csonthéjast jobb
kezemmel támasztottam meg és olvastam tovább. Fáradt a karom,
így már fejem a heverőn nyugodott. 22 órakor ébredtem.
Qva jó könyv. Ajánlom mindenkinek.

Részletek korábbi levelekből 2.

Szia Alex,
Ha nem akarsz a helyi, száraz lapnál dolgozni,
hát csinálj te egy újságot. Biztos nagyobb
keletje lenne, mint a helyi nyamvadéknak.
Sajnálom, hogy sokan nem értik a vicceidet,
mert szerintem nagyon nagy fazon vagy.
Nekem írhatsz bátran, mert én nagyon jókat
szoktam röhögni rajtuk. Élvezem minden
sorodat és kicsit irigykedek, én miért nem
tudom ezt hozni???
Na mindegy, engem fogadj el ilyen kis eccerűnek,
amilyen vagyok.



Szia Kriszti,
Most tetszik igazán a helyi lap, ugyanis nyári szabadságát tölti.
Nem tudom meddig nem jelenik meg. Remélem, elnézik majd a következő
szám megjelenési dátumát.
Egy újságot útjára indítani nem olyan egyszerű és annak legalább két
oldala lenne, amit meg is kellene tölteni tartalommal. Ez lenne az én feladatom.
Na, annyi hülyeség az én fejemben sincs. Persze, egy szimpla történetet is
lehet úgy tálalni, hogy a hallgatóság lefordul a székről és a padlón
folytatja röhögő görcsének bogozását.
Őszinte tisztelet azoknak, akik ezt tudják.

A kanadai úttal kapcsolatban nekem még mindig van egy kis
félelmem, ugyanis én ki vagyok tiltva az országból  és nem tudom mikor
évül ez el, ha egyáltalán, valaha megteszi ezt nekem. Mikor, Lindával
átléptük a vonalat (államhatár), csak az útlevelet nézték és nem kerestek adatokat a
számítógépen, mint amikor reptében közelítek. Akkor viszont egyből
kibukok, hogy én egy persona non grata utazó vagyok és szívesebben
látnák a hátam  a visszainduló gépre check-kolva. Szóval úgy telibe nem
merem megközelíteni juharországot, mert az pénztárca fájdalommal járna,
ha visszazökkentenének az indulási oldalra, a Budapestre induló járathoz.
Remélem, azért ez követhető, mert a debreceni nő ettől lényegesen
egyszerűbb sorokat nem fogott be.

Bocsi, de közben kifutottak megint a legények a téglalap alakú zöld
mezőre, ahol a népek sokasága veszi őket körbe és akar jól
szórakozni. Én sem maradnék ki ebből.
A foci VB, néha fika bajnoksággá alacsonyult. Ellenszenvvel viszonyulok ehhez.
Nekem, ha felgyülemlik a nedv a szájban, a garat felé továbbítom és nem
a fűre, fára, parkettára. Hiába, nem vagyunk egyformák. Ebben is én vagyok
a jobb, és nem ők.

Akkor, sok sikert neked a letelepedéshez. Az ír útlevélhez. Én, az
amerikai zöld kártyával akartam enyhébb elbírálást, a morcos passport
controll csoporttól, de Linda meggátolt ebben. Ha majd elérek egy
biztonságos anyagi hátteret, akkor kezdeményezek egy újabb külföldi
kapcsolatot. Nagyon fontos nekem, hogy ne értsem a párom minden
szavát.:)
Keresni másik nőt itthon? Mindig annyira leterhelem magam, hogy időm
hiányában nem van lehetőség ráfűzni magam valakire.
Egyszer, egy egyszerű gondolattól vezérelve, eszembe jutott, egy jehovává
átalakult, ex barátom húga, aki hosszú, hűséges évek után babával
ajándékozta meg barátját és tette szegényebbé magát egy társsal.
Az ugyanis ettől megrémülve, fejét dobva menekült a kapocsból,
hagyva így magára, gyerekét, most már egyedül nevelő volt kedvesét.
Hú, ezt még nekem is kétszer át kellett olvasnom, hogy megértsem.
Végül meg van. És neked?
Szóval, az egyxeri gondolat után egy szép napon látom, hogy előttem
biciklizik a (még mindig) lány (tehát még nem asszony). Ugyanúgy
reagáltam, mint bármikor, amikor egy biciklist látok magam előtt haladni.
Meg kell őt előzni! Ezúttal, csak annyi volt a napi terv,
hogy egy vonalba kerüljek vele.
Egy gyenge forgalmú úton, egyszerre mekkora fogalom lett. Mindig le
kellett maradnom, hogy a szabályoknak megfelelően haladjak, és ne mentő
vigyen tovább.Ugye.
Visszatérve előző gondolatmenetemhez, alig értem utol Andit. (Nevezzük
így, ezt tették a szülei is, anno). Üldözés közben azért figyeltem a
célt, mit cselekszik addig, amíg prédává nem válik. (Ez csak duma. Nem
vagyok én ily magabiztos). Ezt figyeld! Hátra-hátra nézett a gyerekülésre,
pedig az üres volt. Mikor végre sikerült utolérni, közöltem vele,
hogy a gyereket már korábban elhagyhatta, mert már én sem
találkoztam vele.
Kölcsönös szimpátiát véltem felfedezni, viszont, ha visszacsévélem a
múlt fotográfiáit, akkor láthatom, hogy ő mindig is így viszonyult
személyemhez, csak én egy baráti gesztusnak véltem, ami persze
lehet, hogy most is csak az. Gondoltam én, lesz még ennek folytatása.
Na az, ami nem akar összejönni. Egy következő beszélgetés. Valahogy,
mindig elég xarul jön ki. Egyszer a Pennyből jövök haza felmálházva. 10
kiló a háton és 10 kiló a csomagszállítón (-tartón). (Bicikliről van szó
természetesen). Lehetetlen megállni, amikor a pénztáros tolt meg a bolt
előtt (lendületet adva), és apu kapott el a kapuban. :)
Másik alkalommal meg kutyatáplálás céljából indultam, honból honba
(otthonról haza) és mosolygó arcot véltem felfedezni a kis bolt
előtt. Hát ő volt az megint, de éppen beszélgetett valami nővel, én meg,
kutyámmal azonos illatú, melós ruciban, inkább nem erőltettem az újabb
beszélgetést.Volt még pár eset, de már fájdulnak az ujjbegyeim. Két
utcával beljebb lakik, és ezért elég gyakran összefutunk, de nem kellene
hagyni a nyarat elmúlni, anélkül, hogy valami meg ne pendülne közöttünk.
Ha már sikeres lesz ez a projekt, akkor el kezdek majd neked is keresni valakit.

Hú, de jó, hogy a géméjl nem számolja a karaktereket, mert azóta már
kétszer kigolyózott volna.
Most ennyire futotta. Remélem, ezúttal sem sírtad végig levelemet. A
partnerkeresős történetekért elnézést. Nem neked kellene taglalnom a
"csajozós sztorijaimat", de ez kell a nézettséghez (olvasottsághoz?)
Már le kellett vennem a felsőt, annyira keményen püfölöm az előttem
fekvő betűket. Talán már meg is telne újságom első oldala ezzel a kis
levélkével.
.


Részletek korábbi levelekből.

"Szia Alex,
Nem mondta neked még senki, hogy keményen pályát
tévesztettél??? Nyomod az ipart a pékségben, ahelyett,
hogy valami kényelmes karosszékből írogatnál naphosszat.
Felolvastam a leveledet Melcsinek is és neki szintén ez a
véleménye. Dől belőled a szó, mint a kerti csapotokból a víz.
(Szerk. 2010 június 14-én a nagy viharban, a diófa letört 
ága nyitotta meg a kerti csapot, ami teljes keresztmetszetben 
küldte az ivóvizet a szennyvízbe.)

Elkezdhetnéd valami helyi újságnál, aztán nyomulhatnál tovább.
Lehet, hogy jobban keresnél vele, mint a Forex-el!
Csak löknéd a dumát, és dőlne a pénz!
Szia Kriszti,
Azt hittem a vasúti pályára gondoltál? :)
Örülök, ha tetszik az írásom. Általában írás közben jutnak eszembe,
aránylag poénos dolgok. Pihent agy kell hozzá, az biztos.
Nekem éppen van néha ilyen. Csak akkor kezd dőlni a szó, ha már írok.
Így nem szól bele senki. Az én humortalan munkatársaim nem jó közönség.
Néha, magamban kuncogok dolgokon, amik eszembe jutnak,
de nem mondom el nekik, mert minek.
Na, a helyi lapnál nem mennék én ezzel a fajta gondolatmenettel semmire.
Életemben ilyen unalmas, sótlan újságot nem olvastam még.
Megnézem a képeket benne és kidobom."

2011. január 22., szombat

A kezdet.

Talán, itt az első írásomban beszélek neked a kezdetekről. Egy, volt utastársammal kapcsolatban maradtunk évekig, miután hazatértünk. E-mailek mentek és néha jöttek is, és egyszer csak elkezdte értékelni az írásaimat.
Ezek, természetesen pozitívak voltak, mert másképpen nem írnék ma már blogot. Beszélt arról, hogy írjak és ő majd kiadja könyvben és "best sellert"csinál belőle. Meg írjak a helyi lapban. Én meg hevesen bólogattam, hogy persze. A munkahelyi kontroll csoport volt az én értékmérőm, és ők bizony egy emberként maradtak mosoly nélkül, amikor néha vettem a bátorságot és előadtam magam. Persze, ilyen közegben nem is jön az ihlet. Akármikor nem is lehet ezt művelni, mert ha ember fia nincs abban a pihentségi állapotban, akkor nem is jönnek azok a szavak, amik talán tényleg kiadásra érdemesek. Most sem vagyok abban a start állapotban, ami igazán velős írásokat eredményezne. Most csak azért csavartam magam elé a betűhalmazt, hogy gyakoroljam eme tevékenységet itt. Hogyan és hol jelenik meg ez a néhány sor. Remélem idő szaladtával nem veszítem szem elől eme teret, ahol nektek írni lehet. Néha használok oly szavakat is, amiket nem ismer fel a helyesírás ellenőrző. Nem is ismerheti, mert ezek agyam szüleményei és abban a pillanatban születtek, amikor fölé helyeztem újjbegyeimet a sok betűnek. Ezennel nincs téma, amit körüljárok a magam kis elvont módján.
Sok ötlet van a fejemben, amiről írni szeretnék. Fel fogok használni néhány korábbi írásomat, amik korábban még levélként szolgálták kifejezni véleményemet az adott témában. Nyilván, ezek még átdolgozásért kiáltanak.
Ezúton szeretném megköszönni annak a kedves utastársamnak, aki ösztönzött az írásra, hogy ha már nem is ír nekem legalább olvassa azokat, amiket ide pötyögök.
Zárul mára Alex agybazára.

2011. január 18., kedd

Előszó

Talán azzal kezdhetném,
hogy már érlelődött bennem a gondolat,
hogy megosztom másokkal a gondomat.
Agyam pihent napjain fura gondolatok
kígyóznak ki a fejemből. Elég egy feldobott
téma és én már le is csapok rá.

Gyakori utazóként (1-2-3 évente) is ide
vések majd néhány velem, vagy agyamban
végbement történést.
Ígérem, nem leszek poéntalan.
Most legyen elég ennyi, mert most
nem végződik egy nap, hanem már a következő
első órája is a végét járja.