Részletek korábbi levelekből 2.

Szia Alex,

Ha nem akarsz a helyi, száraz lapnál dolgozni,

hát csinálj te egy újságot. Biztos nagyobb

keletje lenne, mint a helyi nyamvadéknak.

Sajnálom, hogy sokan nem értik a vicceidet,

mert szerintem nagyon nagy fazon vagy.

Nekem írhatsz bátran, mert én nagyon jókat

szoktam röhögni rajtuk. Élvezem minden

sorodat és kicsit irigykedek, én miért nem

tudom ezt hozni???

Na mindegy, engem fogadj el ilyen kis eccerűnek,

amilyen vagyok.

Szia Kriszti,
Most tetszik igazán a helyi lap, ugyanis nyári szabadságát tölti.
Nem tudom meddig nem jelenik meg. Remélem, elnézik majd a következő
szám megjelenési dátumát.
Egy újságot útjára indítani nem olyan egyszerű és annak legalább két
oldala lenne, amit meg is kellene tölteni tartalommal. Ez lenne az én feladatom.
Na, annyi hülyeség az én fejemben sincs. Persze, egy szimpla történetet is
lehet úgy tálalni, hogy a hallgatóság lefordul a székről és a padlón
folytatja röhögő görcsének bogozását.
Őszinte tisztelet azoknak, akik ezt tudják.

A kanadai úttal kapcsolatban nekem még mindig van egy kis
félelmem, ugyanis én ki vagyok tiltva az országból  és nem tudom mikor
évül ez el, ha egyáltalán, valaha megteszi ezt nekem. Mikor, Lindával
átléptük a vonalat (államhatár), csak az útlevelet nézték és nem kerestek adatokat a
számítógépen, mint amikor reptében közelítek. Akkor viszont egyből
kibukok, hogy én egy persona non grata utazó vagyok és szívesebben
látnák a hátam  a visszainduló gépre check-kolva. Szóval úgy telibe nem
merem megközelíteni juharországot, mert az pénztárca fájdalommal járna,
ha visszazökkentenének az indulási oldalra, a Budapestre induló járathoz.
Remélem, azért ez követhető, mert a debreceni nő ettől lényegesen
egyszerűbb sorokat nem fogott be.

Bocsi, de közben kifutottak megint a legények a téglalap alakú zöld
mezőre, ahol a népek sokasága veszi őket körbe és akar jól
szórakozni. Én sem maradnék ki ebből.
A foci VB, néha fika bajnoksággá alacsonyult. Ellenszenvvel viszonyulok ehhez.
Nekem, ha felgyülemlik a nedv a szájban, a garat felé továbbítom és nem
a fűre, fára, parkettára. Hiába, nem vagyunk egyformák. Ebben is én vagyok
a jobb, és nem ők.

Akkor, sok sikert neked a letelepedéshez. Az ír útlevélhez. Én, az
amerikai zöld kártyával akartam enyhébb elbírálást, a morcos passport
controll csoporttól, de Linda meggátolt ebben. Ha majd elérek egy
biztonságos anyagi hátteret, akkor kezdeményezek egy újabb külföldi
kapcsolatot. Nagyon fontos nekem, hogy ne értsem a párom minden
szavát.:)
Keresni másik nőt itthon? Mindig annyira leterhelem magam, hogy időm
hiányában nem van lehetőség ráfűzni magam valakire.
Egyszer, egy egyszerű gondolattól vezérelve, eszembe jutott, egy jehovává
átalakult, ex barátom húga, aki hosszú, hűséges évek után babával
ajándékozta meg barátját és tette szegényebbé magát egy társsal.
Az ugyanis ettől megrémülve, fejét dobva menekült a kapocsból,
hagyva így magára, gyerekét, most már egyedül nevelő volt kedvesét.
Hú, ezt még nekem is kétszer át kellett olvasnom, hogy megértsem.
Végül meg van. És neked?
Szóval, az egyxeri gondolat után egy szép napon látom, hogy előttem
biciklizik a (még mindig) lány (tehát még nem asszony). Ugyanúgy
reagáltam, mint bármikor, amikor egy biciklist látok magam előtt haladni.
Meg kell őt előzni! Ezúttal, csak annyi volt a napi terv,
hogy egy vonalba kerüljek vele.
Egy gyenge forgalmú úton, egyszerre mekkora fogalom lett. Mindig le
kellett maradnom, hogy a szabályoknak megfelelően haladjak, és ne mentő
vigyen tovább.Ugye.
Visszatérve előző gondolatmenetemhez, alig értem utol Andit. (Nevezzük
így, ezt tették a szülei is, anno). Üldözés közben azért figyeltem a
célt, mit cselekszik addig, amíg prédává nem válik. (Ez csak duma. Nem
vagyok én ily magabiztos). Ezt figyeld! Hátra-hátra nézett a gyerekülésre,
pedig az üres volt. Mikor végre sikerült utolérni, közöltem vele,
hogy a gyereket már korábban elhagyhatta, mert már én sem
találkoztam vele.
Kölcsönös szimpátiát véltem felfedezni, viszont, ha visszacsévélem a
múlt fotográfiáit, akkor láthatom, hogy ő mindig is így viszonyult
személyemhez, csak én egy baráti gesztusnak véltem, ami persze
lehet, hogy most is csak az. Gondoltam én, lesz még ennek folytatása.
Na az, ami nem akar összejönni. Egy következő beszélgetés. Valahogy,
mindig elég xarul jön ki. Egyszer a Pennyből jövök haza felmálházva. 10
kiló a háton és 10 kiló a csomagszállítón (-tartón). (Bicikliről van szó

természetesen). Lehetetlen megállni, amikor a pénztáros tolt meg a bolt
előtt (lendületet adva), és apu kapott el a kapuban. :)
Másik alkalommal meg kutyatáplálás céljából indultam, honból honba
(otthonról haza) és mosolygó arcot véltem felfedezni a kis bolt
előtt. Hát ő volt az megint, de éppen beszélgetett valami nővel, én meg,
kutyámmal azonos illatú, melós ruciban, inkább nem erőltettem az újabb
beszélgetést.Volt még pár eset, de már fájdulnak az ujjbegyeim. Két
utcával beljebb lakik, és ezért elég gyakran összefutunk, de nem kellene
hagyni a nyarat elmúlni, anélkül, hogy valami meg ne pendülne közöttünk.
Ha már sikeres lesz ez a projekt, akkor el kezdek majd neked is keresni valakit.

Hú, de jó, hogy a géméjl nem számolja a karaktereket, mert azóta már
kétszer kigolyózott volna.
Most ennyire futotta. Remélem, ezúttal sem sírtad végig levelemet. A
partnerkeresős történetekért elnézést. Nem neked kellene taglalnom a
"csajozós sztorijaimat", de ez kell a nézettséghez (olvasottsághoz?)
Már le kellett vennem a felsőt, annyira keményen püfölöm az előttem
fekvő betűket. Talán már meg is telne újságom első oldala ezzel a kis
levélkével.
.