Talán, itt az első írásomban beszélek neked a kezdetekről. Egy, volt utastársammal kapcsolatban maradtunk évekig, miután hazatértünk. E-mailek mentek és néha jöttek is, és egyszer csak elkezdte értékelni az írásaimat.
Ezek, természetesen pozitívak voltak, mert másképpen nem írnék ma már blogot. Beszélt arról, hogy írjak és ő majd kiadja könyvben és "best sellert"csinál belőle. Meg írjak a helyi lapban. Én meg hevesen bólogattam, hogy persze. A munkahelyi kontroll csoport volt az én értékmérőm, és ők bizony egy emberként maradtak mosoly nélkül, amikor néha vettem a bátorságot és előadtam magam. Persze, ilyen közegben nem is jön az ihlet. Akármikor nem is lehet ezt művelni, mert ha ember fia nincs abban a pihentségi állapotban, akkor nem is jönnek azok a szavak, amik talán tényleg kiadásra érdemesek. Most sem vagyok abban a start állapotban, ami igazán velős írásokat eredményezne. Most csak azért csavartam magam elé a betűhalmazt, hogy gyakoroljam eme tevékenységet itt. Hogyan és hol jelenik meg ez a néhány sor. Remélem idő szaladtával nem veszítem szem elől eme teret, ahol nektek írni lehet. Néha használok oly szavakat is, amiket nem ismer fel a helyesírás ellenőrző. Nem is ismerheti, mert ezek agyam szüleményei és abban a pillanatban születtek, amikor fölé helyeztem újjbegyeimet a sok betűnek. Ezennel nincs téma, amit körüljárok a magam kis elvont módján.
Sok ötlet van a fejemben, amiről írni szeretnék. Fel fogok használni néhány korábbi írásomat, amik korábban még levélként szolgálták kifejezni véleményemet az adott témában. Nyilván, ezek még átdolgozásért kiáltanak.
Ezúton szeretném megköszönni annak a kedves utastársamnak, aki ösztönzött az írásra, hogy ha már nem is ír nekem legalább olvassa azokat, amiket ide pötyögök.
Zárul mára Alex agybazára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése