Ami, a Rákóczi 35-ből kimaradt. Képes beszámoló. 2.

Kell az oxigén. Szerencsére ez egy csendes kép. Volt ott szuszogás.

A korláton túl. Talán, ha belül maradok nem takar ki az a rusnya vascső. :)

Ezt nevezték tengerszemnek ott.

Kelly barátunk a tengerszemnél. Ő jobban döntött vascső ügyben.

Nyíl, és a "barlangban", a kiegészítő szöveg.

Ő, egy francia barlangfoglaló. Ott lakott pár napja már. A homály nem a kamerám műve, hanem a füsté. Sokáig nem is maradtunk vele. Haláli fazon volt.

Jobb oldali futóművem, aszfaltra kikeveredve.

Nem a fancsali képem a lényeg, hanem az árnyék a szememen. Na, az volt fehér holló.

Volt, akinek már ilyen melege volt. Egy óriás plakátról kölcsönvéve. Kelly kívánságára közzétéve.

Egy elhagyatott, lepusztult ház a lombok között. Kíváncsi ember lévén, közelebb bátorkodtam menni a keskeny kis ösvényen. Kár volt. Ez a látvány fogadott. Tanulság túrázóknak: mindig minden szemetet, ami veled érkezik a hegyre, az távozzon is veled. Köszöni az erdő.

Tudom, miért fúrják ki az új aszfaltot, de sose fogom megérteni. Mellesleg ezek is tengerszemek.

Csoda, hogy beázott a cipője. Kellyben folytatódik a kép.

A mi Évánk különdíjban részesült. Nem mondták ki, miért is kapta, de az utalásokból ítélve ő volt a legkevésbé fiatal női versenyző.

Bal zokni még a mosás előtti állapotában. Ha mosóporral a cipőmben indulok, talán nem is lett volna koszos. Ki kellene próbálni egy ilyen esős menetben.

És, ne hogy azt hidd, ez itt szemét. Nem. Lábszárvédő vagy kamásli, használat után. Nekem nincs. Én csupasz lábszárral fogtam fel minden szennyet.

A fiatal versenyző szétázott lába, ami miatt 15-20 km után átnevezett 50-ről 35-re. Olcsó bakancs átka.

Kelly, immár kifordította a túra ruhát, cipőit és megérdemelt leveskéjét ette, mígnem én kamerával oda nem pofátlankodtam.

Ezek a cipők nem tartoztak hozzánk. A hozzánk közelebbi páros 75km-t futott ezen a napon, és alig érkezett később a célba, mint mi a 35-ről.

Tengeri szem volt arra, azt hiszem.