Less Nándor 48 km. 10. 08.

Már csak én hiányzok és indulhatunk is.

Nem voltak jó kilátásaim a hétvégi túrával kapcsolatban. 

Hét közben volt két lyukas napom, de még szerettem 

volna a pénteki napot szabaddá tenni, mintha csak tudtam 

volna, milyen kemény túra várakozik ránk szombaton, a 

Less Nándor-on. Nem akarom részletezni, de senki nem 

volt hadra fogható, így hát nekem kellett dolgozni. Általában 

23- 23:30 a műszak vége ezen a napon. A munka is sok volt 

és nem is a megszokott dagasztó keverte a csirizt. Így 

aztán végeztünk pontban éjfélkor. Igyekeztem gyorsan vízbe 

tenni magam, így sikerült 135 percet alfában tölteni. 

4:15-kor repültem (szálltam) be az autóba és a fenyegető 

esőről szóló hírek keserű pirulájával a szánkban indultunk 

Cserépfalura. A bekötő utat nézve a reflektor fényében tök 

száraz utat láthatott a még álmos túrázó csapatunk. 

A kutyusnak nem volt elég gyors a mi tempónk, és elhagyott bennünket.

 

Nem kell ide láthatósági mellény. Ragyogunk, mint a csillagok.

Semmi dolgunk nem volt ott, csak az ellenőrző pont volt fent. Innen még lefelé is jöttünk. Akkor már elraktam a kamerát, mert kellett minden kéz a kapaszkodáshoz.

Ezt a kis üreget is ott láttuk fent. Tehát volt ott látnivaló is.

Kezdeti lendületünk később kissé alább hagyott.

Mókás, unatkozó pontőrök csinálta tacepaó.

Hiába figyelmeztettek előre, hogy kaját ne vigyek magammal. Éppen az etető-itató zóna előtt kevéssel állítottam be az emésztő funkciót.

Folyadékpótlás nagyon fontos dolog a testedzők körében.

Táplálékpótlás nagyon fontos dolog a testedzők körében. :)

A célállomáson már látható volt néhány tócsa, de szerencsére 

esőnek nyoma nem volt. Hideg volt és csillagos az ég. 

Most húztam magamra hosszú nadrágot először, az őszi 

túrák során és bizony a kialvatlanság és a tényleges hideg 

miatt még így is fáztam rendesen. A papírokat kézbe véve 

indultunk a megjelölt útvonalon. Volt egy kis kutyus is, aki 

velünk tartott az első pár száz méteren. Gondoltuk sok lesz 

neki a 48 km, de ezt hogyan közöltük volna vele. Inkább 

hagytuk, hogy jöjjön velünk. A szalagozás ellenére mi inkább 

egyenesen haladtunk egy balos helyett. Majd mégis azt az 

utat választottuk, ami jelöléseivel csalogatott. Kis kutyusunk 

talált magának egy nagyobb termetű ebet és néhány gyorsabb 

léptű túrázóval haladtak tovább. Attól kezdve nem láttuk őket.

Emlékhely Less Nándornak.

"Jó kedvvel vidáman, az élet csak így szép" Expressz

Soha ne tudd meg mennyire élvezem. Csak lenne kicsivel több az oxigén.

Azért van itt küzdelem  bőven.

Le a kalappal előttünk. A nagy gödörből feljöttünk.:)

Mosolygó túrázóban nincs ott hiány. Mi is vittünk néhányat.

Ők már felértek. De én hol vagyok?

Mivel nincs hivatásos fotósunk, így valaki mindig lemarad. Sajnos.

Itt inkább beszéljen a táj.

Gyakran látott, mindig siető túrázó. Ha jól hallottam ő is Sanyi, mint sorok írója.

Virgács pihentetés.

Nem volt ám semmi a táj.

Figyelmeztető rajzok, a mihez tartás végett.

Kóla, víz, csoki, szőlőcukor, banán, ropi, alma és dugóka a futóknak. Ennyi.

Ők azok, akiknek az ujjára van erősítve egy pendrive szerű valami és azt kell megforgatni abban a lyukas izében.

Eszünkbe jutott, ama régi magyar nóta.

Ez, önmagában nem lenne érdekes, de ebből a fajtából annyit láttunk, hogy az már sok. A hegyiek valamit tudnak, amit mi nem.

Na meg ez is. Az még hagyján, hogy az utcán tárolják a tüzelőt, de hogy ilyen szépen rakják be. És ezt még dekorálják is. Köszönjük a látványt.

Avarban zizegnek a lábak. Nem jöttünk mi hiába.

Ez a rengeteg nem Ábelt takarja. Két társunk még várat magára. Nem kedvez minden lábnak a köves, meredek lejtő.

1xűN nem találok szavakat.

Igen. Ő volt a Less Nándor. Hát bizony, egy évben szagoltunk bele Európa légjébe. Viszont, ő találkozott a maláriával is. Na, az volt, ami magával vitte.

Elég csak szólni hátulról, hogy "futók",és már szabad is az út előttük.

Természet festette levelek.

Sok itt a hepe, meg a hupa.

Útba esett jövet, meg a menet. Horalky, mint az egyik szponzor, látott vendégül az Ódorváron. Ebből erőt merítve mentünk fel mindkét alkalommal az oromra.

Itt dőltem bele egy élő teknőbe.

Mindig láttunk ilyen mászókát a vadzáró kerítéseken. Ezúttal használtuk is.

Csipkebogyó diadalív. Aki ez alatt átmész, sikeresen teljesíted a túrát.

Ez már egy nagyobb feladat. Festőlétrán megyünk át a kerítésen. A gyakorlatot bemutatja egy kistarcsai túrázó. A gyakorlat végrehajtása egy kézzel történik. Maximális öt pont érte.

A böszörményi andalgók páros gyakorlatot mutat be. Nem könnyű a feladat, de gyakorlott versenyzők, ezért gondot nem okoz nekik.

Igen. Ez igaz volt. Csúszni-mászni kellett kidőlt fák között, meredek emelkedőkön. Aki túlélte mind olvashatja eme irományt.

És még van humora is.

Azért annyira nem voltunk pesszimiskák.

Egy, hangos jaj szóra lettem figyelmes, miközben Kelly lábnyomát követtem.

Ez a molinó, reggel még a sötétség leple alatt pihent.

Hát, ez volt az, ami mindenkin nyomot hagyott estére.

Ők már célban, a papírokra várnak.

Szégyen, meg gyalázat. Étel a földön. Nem nekem főztek, így az én adagom kondérban maradt és nem került a földre. Mennyire gyűlölöm a pazarlást.

Vérem száradt kézfejemre. Hol sérültem nem tudom, de le kellett mosni. Nyáron ilyesmire nem jut víz, most viszont már iszonyú hideg volt számomra és ritkán is porzott a vese.

Ő, a böszörményi andalgók külső tagja volt. Úgy értem, nem állandó velünk túrázó. Ő is, mint kutyuskánk, gyorsabbra vette a tempót. Két órával hamarabb ért be, aztán órákat várta a többieket. Akik 60 km-en indultak.

Hegyeink királya, itt még helyet ad a természetnek is.

Itt már kitakarja azt, de sebaj. Köszönjük meg neki, hogy ide is elhozott

 magával bennünket.

Éva minden erejére szükség volt, hogy fent tartsa ezt a kis gallyat, amíg átgyalogolunk alatta. Nehéz túra volt, de kitartással, fegyelemmel tűrtük a megpróbáltatásokat. Sokat.