![]() |
Már futottam, de még nem mérték az időt. Következett a start vonal. |
Miután újrakezdtem a túrázást, vízhólyagok múltával
belevágtam a futásba is. Naná, hogy abban is újrakezdő
voltam. Szerencsére sérülés nem zavart a futásban
hosszabb távon. Egyszer, egy 50 kilométeresre kiírt túrát
túl lágynak ítéltünk meg. Ezt igazolta a célba érkezés korai
időpontja is. Kivételesen ez a túra vasárnap került meg-
rendezésre, így már nekem hétfőn futónapom volt. Mindegy
mi történik, én ragaszkodom a magam edzés
ritmusához/szokásához. Szóval indultam futni, és menet
közben gondoltam, itt az idő egy hosszabbat menni a
szokásos tíz km helyett. Bekavartam hát a városi sport-
pályára és csináltam 12 karikát bent, majd folytattam a
megszokott útvonalon hazáig. Életem leghosszabb futását
teljesítettem akkor, egy 15 km-es távval. A gond csak
másnap érkezett egy, bal térd alatti fájdalommal. Következő
nap már sántikálva indultam futni, amit ugye nem lenne
szabad. Gondoltam, majd szerdán kipiheni magát, amikor
pihenő napot kapnak a futóművek. Sajnos, nem volt neki
elég egy nap. A hét haladt tovább, csütörtök-péntek
futással. Hétvége, mentes volt a hegyi meneteléstől.
![]() |
Ez csak egy látkép a téren. |
Következő hét is úgy kezdődött, mint elődje. Bicegve
kezdődő hétfői és keddi futással. Azon a héten már többet
nem futottam, viszont volt egy erőteljes túra a hétvégén.
„Eger csillaga 50 km” gyilkolta a lábakat alaposan. Esélyt
nem adva neki(k) a regenerálódásra. Mivel ez szombaton
volt, én minden lelkifurdalástól mentesen futni kezdtem hétfőn.
Sérült lábamnak nem esett jól a dolog, de a kezdeti pár száz
méter után engedett az akaratomnak. Ezt tette másnap is.
A hét további napjait már pihenésre szántam, mivel a hét-
végére volt egy futóversenyem a Spar futófesztiválon. Egyik,
maratoni futó túratársam megajándékozott egy ingyenes
nevezéssel, ami egy minimaratonra adott esélyt nekem.
![]() |
Közép tájon a nevezők listáján. |
Köszi, Miki! Addigra már a bal láb panaszoktól volt mentes,
és boldog voltam, hogy nem lesz zavaró tényező, életem első
futóversenyén. Számomra kevésbé ismert és ismeretlen
futókkal gurultam a főváros felé. Nagy vonalakban már tudtam,
mi hogyan működik. Mivel volt egy váltóban futó csapat
velünk, egy hátizsák is hátról hátra került. Cserélték, mint a
bokán elhelyezkedő chipet. Ez csak azért fontos, hogy pénz-
tárcám és telefonom is abban utazott. Rubint Réka és Schobert
Norbi melegítésére álltunk be ketten, ami arra volt jó, hogy
tényleg bemelegedjenek az izmok, és érezzem megint a
fájdalmat a bal lábamban. Mondtam magamban, ha utolsó
futásom lesz, akkor is lefutom, amit vállaltam. Mi után a
maratonisták elrajtoltak, én is futni kezdtem, de a másik
irányba, a mobil fülkék irányába, mondván nem kívánom a
felesleges súlyokat hét kilométeren keresztül lötyögtetni a
hólyagomban. Végig vágtáztam az Ötvenhatosok terén,
![]() |
50 nemzet képviselte magát a 26. Spar maratonon. |
mire elértem az óhajtott cél állomást. Mire visszaértem,
már tömegek álltak bent az indító sávban. Mentorom
mondta napokkal korábban, hogy a rajtnál álljak az első
öt méteren belül. Sajnos, ott már nekem nem jutott hely. Így,
mintegy 8-10 méteren álltam meg. A speaker nagyon
felspanolt, jó volt a hangulatom. Végre elindultunk. Már
akkor rá is jöttem miért kellett volna az első öt méteren
belül állnom. Nem győztem előzgetni a tőlem lassabban
futó embereket. Tapasztalatlan versenyző voltam, és a
pulzusszámom biztosan magasan tartózkodott, mert
gyakran éreztem lassítani kell a tempón. Elég gyorsan
tettem lábamat a másik elé, és még mindig voltak mel-
lettem lemaradók. Az Andrássy úton visszafelé, hallottam
egy biztatást. Kinéztem és a sofőrünket/futótársunkat
(O.SZ.Sanyi)
(O.SZ.Sanyi)
![]() |
Ők, mind egyéniben vállalták a 42,2 km-t. |
pillantottam meg, aki sétált ki a váltó helyre a Lánchídhoz.
Eléggé kihajtottam magam, amit abból is éreztem,
hogy az utolsó pár százban egy fiatal megelőzött, majd
a célegyenesben még kettő. Így lettem csak 38. az 1960
induló közül. 29:09-es nettó idővel. Viszont akkor még
olyan ritkán voltak érkezők a célban, hogy a mikrofon
ember mondta az éppen beérkező versenyző nevét.
![]() |
Kosztümös futó. Volt néhány. Ők már nehezítik a futásukat, és szeretnek szerepelni. |
Ezért is érdemes sietni. Ez jó érzéssel tölti el az embert.
Ágó (Futrinka) is beszélt ilyen tapasztalatáról. Szerencsére
én is megélhettem első vágtámon. Az egyetlen frissítő
állomáson kapott vizet, az irányító központra öntöttem,
mert nem akartam kínlódni a kis nyíláson való beöntéssel.
Ezt láttam valamikor a hosszútávfutóktól a tévében. Banán
és cél (Spar) szatyor átvétele után egy kis nyújtás, ivás és
csomagfelvétel következett. Ekkor volt már fényképezőm,
viszont pénztárcáért és telefonért le kellett mennem a
Lánchídhoz. Ott mindjárt beálltam a sorba a mobil fülkék elé.
![]() |
33 km már mögöttük van, viszont még 9 előttük. |
Azután kerestem a váltó embert, aki persze nem lett meg,
így telefon mentesen indultam vissza a rajt/cél állomásra.
Akkor pillantottam meg Gabi Futrinkát a 33, kilométerénél.
Annyira meglepett, hogy nem tudtam egy bíztató mondatot
mondani neki. Siettem vissza az öltöző sátor elé, mondván
ott biztosan találkozok valakivel, akivel utaztam. Szerencsére,
![]() |
Ezért bizony megéri küzdeni. Pali meg is tett mindent érte. |
egy otthoni szenya feldolgozását követően meg is érkezett
a váltó táska az értékekkel. Ekkor már fél három volt. Az én
futásom 10:45 körül ért véget. Szörnyű volt élni a telekom-
munikáló eszköztől mentesen. Most már tudom, hogy bátran
rábízhatom a csomagmegőrzőre az értékeket. Boldog,
élményekkel teli csapatunk bedobott egy kiadós kaját a
Szeráj-ban. Ez alól talán csak én voltam kivétel, aki az
otthoni étket még érezte hasi tájon. Így, csak némi salátával
szerénykedtem a púpozott tányérok erdejében.
![]() |
Ez a srác nagy arc. Mellettünk öltözött az öltözőben előtte és utána is. Láttam őt 33 km után is. A kendő végig rajta volt. |
![]() |
Helyezésem a hirdető falon elhelyezve. |
![]() |
Böszörményiek csapata. Mindenkinek GRATULA!!! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése