Oxigén Kupa 4. futam. Január 07.

Ez volt a befutóm. Kevés volt az oxigén ezen a futamon.

Ez volt az 2011-2012-es kiírás negyedik versenye az Oxigén 

Kupán. Nekem ez még csak a második menet volt. Sajnos, 

az előjelek most sem voltak jobbak, mint az előző alkalommal.

Akkor egy lábadozás miatt kevés kilométer volt a lábakban. 

Ezúttal pedig a munkahelyi 10 órás (éjszakai) álló munka 

miatti bokafájdalom nem hagyott futni egész héten. 

Itt ragadnám meg az alkalmat is egyben, hogy segítséget 

kérjek a blogom olvasóitól, hogy segítsen hozzá valaki egy 

nappali, de nem egyhelyben álló munkához. Szeretnék tovább 

fejlődni a sportban, de az éjszakai műszak miatt ki sem bírom 

magam pihenni. Szívesen dolgoznék Hajdúböszörmény és 

Debrecen környékén, valamint New Yorkban. Aki tud segítő 
jobbot nyújtani, annak nagyon megköszönném. Én is 

nyújtanám a jobbot. A futásban meg biztosan jobbat.

Forgács Imi az avarban kavar.

Molnár Sanyi bá. Remélem, én is ilyen sportosan fogok élni 66 évesen. Minden elismerésem az övé.

Magányos küzdelem a kilométerekkel.

Igen ám, de jön egy fiatal csikó, és elvágtat mellettem.

Visszatérve az alap témához, a szombati Oxigén Kupát 

megelőzően hétfőn futottam utoljára. Regisztrációt követően, 

tettünk pár gyorsabb lépést a temető beton kerítése mellett. 

Nevezzük ezt melegítésnek. Én még csináltam néhány sprintet is. 

Azon a pár száz méteren úgy szétszóródtunk hárman, mint 

öngyilkos merénylő munka végeztével. Visszatérve, az akkor 

már alaposan megsokasodott futótábor közelébe, 

találkoztunk néhány földinkkel, és rövid beszélgetést követően 

nyüzsgést véltem felfedezni a start vonal környékén. Előre is 

indultam elfoglalni az engem megillető helyet. A többiek 

követtek e, nem tudom, mert már égett bennem versenynek láza. 

Egy régi kedves ismerős tűnt fel az Oxigén kupán. Varga Böbi éppen a 3. menetben szállt be, ahogy én is.

Tormáné Vajda Nóri, balra tőle feketében Áfra Andi, a böszörményi nagy (10km) menők csapatából.

 Próbáltam az él közelében leparkírozni, hogy az én időm ne 

azzal teljen el, hogy próbálok kikeveredni az előttem haladó 

lassabb futók mögül. Viszonylag sok ember indult előlem, amit 

a startról készült videó is bizonyít. Ez esetben most mellettem 

húztak el futók, mert nem törtem agresszíven előre. Az iram 

viszont elég jó lehetett, mert már az első körben éreztem 

légzési nehézségeket. Igazán akkor lepődtem meg, amikor 

utolértem Molnár Robit (Tekergők) és előtte pedig láttam a 

Persely Norbit. A tervem ez volt, hogy őket kellene megközelí-

tenem a verseny(ek) során. Sajnos, túlpörögtem és az előző 

oxigénes beszámolóm egyik sorát megcsalva, belesétáltam 

kicsit. Annyi volt csak a célom, hogy a normális mederbe 

kerüljön vissza a pulzusom, amit, fene sem tudja hol járt már. 

Nem mértem ugyanis. A kb. tíz méteres séta erre egyáltalán 

nem volt elég. Azt, hogy valaki is talpát csapkodja felém, 

nem akartam, így felvettem a futó alapállást és mentem tovább. 

Keservem nem ért véget később sem. Még kétszer bojkottáltam 

a futást, hogy mégsem kellene ezen a versenyen örökre 

lehunyni a szemem. Futásom során azért jutott még erőm 

egy-egy biztató szóra, az általam ismert hölgyek felé. Majd 

vágtattam tovább. Olyan emberek közelében is jártam ezen a 

versenyen, akiket egyáltalán nem, vagy csak a célban szoktam 

látni. Magam is meglepődtem, hogy ezzel a gyenge futásommal 

javítottam az összetettben hét helyet. Kategóriámban pedig 

második lettem (40:44-es idővel). Ez utóbbi nem is az én gyor-

sulásom eredménye, hanem a tőlem sokkal tapasztaltabb 

futótársak kicsit gyengébb időeredményének következménye. 

A februári versenyen biztosan meg tesznek mindent, hogy 

őket illető helyüket visszaszerezzék. Én csak annyit tehetek 

majd, hogy igyekszem a nyomukban maradni. A célban is volt 

egy tapasztalatom, ami megint csak az időeredmény 

javulásának következménye lehetett, hogy akik az előző 

versenyen kedélyesen beszélgettek érkezésem idején, 

most még eléggé sűrűn nyúltak az oxigén után. Egyszer 

így alakul másszor meg úgy. Lényeg, hogy a profi verseny-

zők versenyét nem túlzottan zavarom az én teljesítményemmel. 

Mégis jól esik kicsit előbbre merészkedni az eredmény listán. 

Minden velem érkező versenyző javított előző eredményén, 

ezért gratuláció nekik. Maradjon rendszeres ez a tendencia! Szia.

Garda Árpád második helye már biztosított. Talán még harmadik lehetek a hasonló korúak versenyében.

Persely Norbi és Molnár Robi az, akiknek az idejét szeretném túlszárnyalni. Egyszer, ezen a futamon már utolértem őket. Jobban mondva Robit igen, Norbit csak láttam minimális előnnyel Robi előtt.

Papp Sanyi. Őt sem láttam sosem futás közben. Ezúttal előttem futott be. Persze, kicsit rontott az idején, én meg javítottam elég sokat.

Nem tudom, mások hogy vannak vele, nekem sok problémám 

van a légúti páralecsapódással. Szoktam figyelni a focistákat, 

hogyan szabadulnak meg a felesleges nedvektől. Néhány futó 

is tudja ezt az egy csatornás szusszanásos ürítést. Én, meg 

sem próbálom, mert nem szeretném magamon látni a szuszogó 

tartalmát. Inkább viszek mindig magammal egy „terítőt” és abba 

törlöm. Sokan PZS-t visznek magukkal és hintik be velük az 

erdei utakat. Tudom, viszonylag hamar lebomlanak, de az 

erdő képét addig is csúfítják.