Yours Truly Február 24.

Most légy okos, kedves blogos! Hogyan lesz ez rímes és humoros? Balról jobbra jönnek:Szilvi, Julcsi, Sanyi, Nóra. Száraztészta kell ide nem csak óra. Jobbra tovább Kelly, meg a Zoli állva. Hárman közülük egyen pólóban debütálva. Megyünk tovább Andi felől indulva. Mellette e sorok írója. Alex az, sárga a pólója. Utoljára Imi maradt, ki nekünk jótevőnk, hozott-vitt minket, mint azelőtt. Ezer hála kövesse az autóvezetőt!

Hát, kedves mindenki, egy hét múlt az elhalasztott Oxigén kupát követően, és már ismét fel kellett húznunk a versenypatkót. Az időjósok egész kellemes időt ígértek nekünk erre a napra. Elő is készítettem előző este a rövid nadrágot és pólót. Reggel meg szépen visszaraktam a helyükre, mert fázni azért mégsem akartam. Az indulás pillanata nem volt még banánérlelő és a remény is kicsi volt, hogy rövidbe kelljen futni. Ezúttal is szépen összegyűlt Debrecen város futó népe. Voltak emberek, akik már rajzolták a köröket, mikor üresbe tevődött csapatunk hivatalos szállítójárműve. Később került fény a titokra, miszerint, aki 50 km-t akart futni, az egy órával hamarabb indult, hogy a szervezőknek ne kelljen olyan sokáig kint állniuk a sátorban.

Ők hárman megkülönböztetett figyelemben részesültek. Róluk közeli képek is készültek.

Persze a kísérő barátok is futottak az ötvenesekkel, ahogy azt a januári Yours Truly-n is tapasztaltuk. Néhány "team kíp" után nyújtogattuk nyakunkat, lábunkat. Beosontunk az állatkert fűtött könnyítőjébe, ami engedélyezett a lányok szerint. Lehet mégsem, mert később érkező földön/aszfalton futó társunk már szót kapott a pénztárostól. Tartalmát nem tudom, de nem is érdekel. Melegítő futást senki nem akart csinálni, így én is maradtam hidegen/mereven. Össznépi csoportkép a start/cél kapu alatt és számolás vissza. Igazából én csak a Runkeeper alkalmazással voltam elfoglalva, hogy biztosan segítsen a napi futásom rögzítésében, nem úgy, mint januárban, amikor nem sikerült munkára bírni.

A legkisebbik szereplőnek ilyen a háta. Nézze meg, ki még eddig nem látta!

Nem akartam görcsösen számolgatni a köröket, vagy babot/kukoricaszemet/száraztésztát dobálni körönként, hogy bizton meg legyen a tervezett távolság. Okos telcsi mindig fülembe súgta mi a szitu. A végén figyeltem igazán, hogy mit súg. Mennyi van meg és kell e még egy kört futnom, vagy már meg lesz. Igazából akkor szembesültem a gyors kezdéssel, mikor Chrobák Gyula riválisom nem nagyon tudott elnyúlni a rajtot követően. Nyéki Zolinak mondtam is egy kör után, hogy jóval gyorsabb lett az első körünk, mint januárban. 7 perc valamennyik jöttek  ki körönként. Gyula előttünk haladt és nem is értettem, hogyan csökkent a köztünk lévő távolság. Gondoltam, ha már utolértük, nem állunk meg, hanem megyünk tovább.

Körök száma itt már három. Ha Zoli lemarad, a célban megvárom.

Ő szigorúan pulzuskontrollal közlekedik, én meg ami a csövön kifér taktikával. Helyenként egész jól ment a futás, máskor meg nem annyira élvezve tocsogtam a pocsolyákat kerülgetve. Meglepetés 2. Nyéki Zoli, aki mindig, mindenkor igyekszik velem lépést tartani, most azt mondta menjek, ő lassít. Mondtam neki, hogy nekem se megy ez gyorsabban. Arra azért nem gondoltam, hogy ennyire megviselte a tempóm. Szóval őt nem láttam a célig. Le nem köröztem, ő nem ért utol engem. Gyulában biztos voltam, hogy versenyszelleme nem engedi, hogy én sokáig előtte haladjak. Jött és ment. Nem haladtunk sokáig egymás mellett. Néha már tartottam attól, hogy dob rám egy kört, de valahol, egy távoli ívén a körnek, megelégedett azzal, hogy engem maga mögött tudhatott.

Mi már kocsi kilincsét rángattuk, miközben Andit még nógattuk.

Mikor a Runkeeper 25-öt mondott, én még begyújtottam a maradék rakétákat, és az utolsó 20-30 méteren hajráztam egyet. Nem verseny, tudjuk, de nekem ez most ilyen gyorsan is ment és én így szoktam edzeni is. Gyula beszélt a futásunkról, meg hogy látta, mikor belassulok. Visszanézve a kütyümön, én nem látok olyan látványos visszaesést. Lényeg a lényeg, ez egy elég jó eredmény lett ezen a távon. És, hogy Gyula is javított a januári 25 kilométerhez képest 6 perc 25-öt, az talán nekem is köszönhető. Nekem csak 6:06-tal lett jobb. Minden velünk érkező társ bevárása után kellemes fáradtsággal a lábakban indultunk a pléhdoboz irányába. Ez persze nem a Suzuki bírálata, csak szóhasználat. Ezt írnám én a Rolls-Royce-ra is. Akkor viszlát a jövő heti utolsó Oxigén kupa futáson, ami persze csak pár nap már.

"Esik most az eső, ragyog fent a nap". Szaladok, hogy átmenjek a luft kapu alatt.

Nem lennék a helyedben, mikor négy tészta van még zsebedben.

Jöjjön hát fel az a kar, ha valaki futni akar!

A konyhában senki se maradt, futni jöttek, ez volt az akarat.

Hát ez meg mitől szenved, minek örül? Tán 15-ször mentél körül?

Lusta népség, áll, pihen, meg kocsmázik. Andi meg tovább fut és nem fázik.

Kovács "Túl az 50 maratonon" Zsolt és Gulyás Vera újdonsült futónagykövetünk.

Sokan már nem is néznek ki futónak. Én meg hagyok időt párologni pólóknak.

Ő még koccint velünk műanyag pohárral. Majd folytatja futását, hasában teával.

Oxigén kupa 5. menet

Futó cuccok csendélete. Gazdájuk lehet még csemete.

Mint minden Oxigén kupa fordulóra, most is teljes terjedelmemmel készültem. A boka is zöld jelzést adott, persze csak egy nagyon világosat. Tehát egész héten lélekben már futásra készülve múlt az idő. Csütörtök délelőtt viszont váratlan dolog történt. Nagyon részletezni nem szeretném, de a megértés miatt kicsit muszáj taglalni. Szóval, a béltartalom kissé felhígult és gyakori elfoglaltságot jelentett számomra. Azon a napon még bementem dolgozni, ami délutáni 4 órás kezdést jelent. A gyomor nem érezte jól magát. Ez kísért minden percben. Altáji bajomra jött még egy feltáji inger, ami igencsak a kellemetlen folyadékvesztések másika. Egyszer, mikor rám rontott ez az érzés, épp lékötős trutyi volt a kezemen, amitől szabadulni nem piskóta. Szerencsére sikerült megtisztulnom kézileg, minden probléma indulása nélkül. Futás a körgyűrű irányába és akkor dilemma, most mire is használjam eme alkalmatosságot. Végül a kevésbé kellemetlent választottam. Térdhajlítás..... A gyomor komfort nem tért vissza ezáltal sem, így cserét kértem három, ledolgozott óra után. Hazatértem után rögtön társamul szegődött az ágyam és gyorsban elmerültem az álmok világában. Aztán bizonyos időközönként járnom kellett egyet. Utána mindig ittam, hogy ne száradjak ki. Reggelre már közeledett a vég, na nem az enyém, hanem a folyadékvesztés említett módja. Gondoltam, reggel kezdek pirítóssal és normalizálódik a helyzetem. Igen ám, de újságolvasás közben mindig elaludtam. Pozitúrát változtatva pihengettem tovább. A reggeli időpontja átcsúszott a 12-es óraállás közelébe. Ezt követően is gyenge maradtam, és az ülőalkalmatosságot nem hagytam messzire. Este 8 közeli órában kérdezte futótársam (Fekete Anti), hogy megyek e az Oxigén kupára. Persze, volt a válaszom. De csak fotózni! Aztán hogy hogy nem, reggel úgy ébredtem, hogy minden alkalmas rajtam a futáshoz. Beöltöztem hát futónak, de vittem kamerát is. Közelgett a start  ideje és mozgósítottam pár társamat, hogy be kellene járatni a futóműveket. A szokott helyen, a temető kerítése mellett lötyögtünk egy kört. Mire visszaértünk, már készülni kellett a starthoz. Igyekeztem előre, ahogy szoktam. Persze nagy futásra nem készültem. Az esélyem is max. harmadik helyet ígért korosztályban. Jól kezdtem a futást, ami abból jött le, hogy két vetélytárs is mögöttem maradt. Persze nem bíztam el magam, mert tudtam, hogy visszaveszik a helyüket, amikor úgy érzik. Elég szenvedős volt már az első kör is, az érzés csak fokozódott a későbbiekben. Vártam már a végét, de az még nem volt közel. Akiket le szoktam körözni, azokat most is. Szenvedtem a kevés oxigén miatt, de azért haladtam. Volt kit még megelőztem, pölö a női másodikat. Mikor befutónál megpillantottam az órát, (addig valahogy elfelejtettem rátekinteni egész verseny alatt) éreztem, nem lesz ez annyira rossz. Bár, én szerettem volna 40 percen belül érkezni, de be kellett látnom, hogy edzéskihagyás és egy 24 órás gyengület után nem lehet top formában teperni. Utolsó körben még a boka is kapott két nyilat és ez nem Ámor nyila volt. Két lépésben húztam a jobb lábam, majd rendeztem soraimat és mentem tovább a következő nyilallásig. Türelmet kértem a bokától és haladtam tovább a célig. Vettem elő a kamerámat és néhány perc múlva már rögzítettem a mögöttem érkezők csekély táborát. Nagyon boldog voltam, hogy ez a nap így alakult. Az előzmények után, én sem gondoltam.

Sanyikám ne mond már, hogy ebben a szép cipőben futottál!

Imádni való kutyus. Hogy várja gazditól a parancsot. Utat mutasson vagy adjon mancsot.

Itt van két rivális, ki lehagyott. Én meg hátul keresem a botot. Tudod, amivel ütöm a nyomot.

Na, itt már nincs ellenfelem. Le is csuktam már a szemem.

Jön már Zoli a Hódosi, pár perc és helyezést módosít.

Morvai Imi remek futását fejezi be épp. Ez a tempó oda éppen elég.

Mondtam neki itt a fotó, fuss tovább, ez így nagyon jó.

A kis srác itten robbantott. Kérdés, eddig hol tartott?

Annyira futott Levente, még a földről is lement, eh.

Győrffy Laci lábait úgy tette, hogy a földet ritkán érintette.

Tudjuk mit jelent a DK! Mire beérek sört kérek, De Kozelt hozzál!

Egy angol is mutatta magát, vajon értenénk szavát?

Tácsik Laci ezennel célba beérve. Ma a kamerát futócipőre cserélte.

Első, második kicsi  lány, böszörményi valahány.

Sanyi bácsi Balatonról autókázik, kicsit itthon unokázik, Nyeregbe pattan és Józsáról beteker az erdőbe. Fut egy tizest és helye van az elsőben.

Kondor Balázs ma is starthoz állt. Futott egyet, majd fékezett és megállt.

Képről csak annyit, hogy lehet sportolni negyven fölött, de ötven fölött már kötelező.

Tóth Júlia vegyesboltja, árukészletét a kezében hordja.

Karcsi bácsi nevelt fiai: Zsolti, Zsolti Jani, mind a Dereve tagjai.

Yours Truly 25 km.

Nosza, ismét Yours Truly. Tavaly mindét alkalommal lefutottam (25 km), de az elsőt csak egy nappal később itthon. Az idei január sem kínált jobb lehetőséget, ami a boka állapotát illeti. Elmúlt évben a bal volt fájdalmas, ebben az évben a jobb. Sajnos, ez az idei igencsak kitartónak bizonyult, ugyanis még a november 3-i félmaratonon támadott meg és azóta sem hagy fájdalommentesen futni. Persze, én erőltetem, ha nem túl éles a kín. Szóval a heti futómennyiségem egy olyan 15 kilométert ígért arra a napra. Nem kezdtem gyorsan, ez nem is arról szól. A böszörményiek népes csoportja szegődött nyomomba. Találgattuk hányadik körben járhatunk. Már 9. kört tapostuk, mikor még Nóra 6-ot gondolt. Ebből is látszik, hogy aki zenére fut, nem érzékeli a megtett távot. Egyszer csak utolértük a Kovács Zsolti, Gulyás Jani által vezetett kis csapatot. Sok-sok fiatal jó futó tartott velük. Na, gondoltam nem gyakran futhatok egy bolyban velük, így hát ezt a lehetőséget megragadtam. Tudtam, hogy a két nevezett ember az 50-es távot tapossa. Nyéki Zoli velem tartott mindvégig. Egyszer a vége felé már nem ragaszkodtunk a csoportos futáshoz és kissé előre haladtunk. A célegyenesben mondtam Zolinak, hogy gyorsítson bele a végére. Az én fáradt bokám már nem bírta volna ezt. Hogy miképpen lett 25 km? Már csak néhány kör volt hátra a 15-ből, így nem akartam már kevesebbet teljesíteni a 25 km-nél. Persze a boka nem kívánta már ezt. Napokig izomlázadás gyötört ezután. Minden mozdulat fájt, ami hajlítást igényelt.

Az utolsó körök egyike. A nagy sietségben még a bal lábam is elveszett.

Sárga felső, lila fűző. Így kell ezt csinálni. Vigyünk színt a futóruhákba!

Forgács Imi egy volt közülünk, nem volt szó róla, hogy összeöltözünk.

Kondor Balázs elmenőben, fekete színt a temetőbe!

Csak fuss, amíg jól esik. Ez a nap erről szól.

Ha majd így nézel ki hatvan felé, azt mondom nem éltél hiába.

Balázs igazából debreceni, pofizsacsi tartalma meg nápolyi. :-)

Dörgő Sanyi csupasz kézzel pofozza a levegőt. Ha sokat kell futni nem remeg ő.

Mi már távoztunk, mikor nekik még fél táv hátra volt.

Papp Sanyinak ez a táv (25km) csak desszert. Másnap egy maratont edzésként tolt.

Erzsike integet bátran, hogy nagyobb így a szél ellenállás, azt ő nem bánja.

Barátunk még futkos keményen, míg másikunk kontaktlencséjét keresi serényen.

Oxigén kupa 4. trapp.

De jó, hogy halasztódott az ötödik futam, így legalább nem tűnik olyan nagynak lemaradásom a beszámoló terén.

Fel a fejjel, nézz a napra, legyél büszke magadra!

Cseke Pista felemelte hangját és magát, létrát tett a lába alá.

Mindenki saját köreit róhatja, Barbócz apu máris nyelvét lógatja. :-)

Hegedűs Sanyi elég hátul ragadt, mögötte mégis sok ember haladt.

Beszélhetünk jó rugóról, lemaradt a dobogóról. Látni sem akarja Pepe,, hogy romlott az esélye.

Két nyári viselet, meg egy őszi, Zsolti hátul fut és alig győzi.

Itt fut Wittmann Ádám. Mögötte futottál már? Akarod őt érni utól, akkor edz és légy jó futó!

Jó a mozgás, szép a színed, első hely jár a Krisztinek.

Gyorsan kell most futnia, hogy ne előzze meg a Dia.

Robi inti, helló cimbi, jobb lenne most a bicikli.

Sportos ruhán elegáns viselet. E kettőt keverni hogy lehet?

Pista, Pista milyen gyorsan haladt. Tegnapi mosolya orcáján maradt.

Fut az Imi, fut az Évi, meg is lehet azt ám nézni.

Iszonyúan fázós vagyok, ha én futok, nem izzadok.

Könyörgöm már emberek, színes ruhát vegyetek! Mindig feketében nem lehet.

Fotós reánk ne tekintsen! Közép ujjam reád intsen!

Szoboszlai gyógytornászom. Én a bokád kikúrálom!

Imre mellett fut az Évi, futótársát nem cseréli.

Ahogy mondtam is neki, ritkán látjuk ideki(nt).

Kicsi lány meg egy nagy fiú. Futni kell itt, nincs más kiút.

Nyitott kép a távolba, Nóra mögött is loholnak.

Ne félj Jani! Nem jön senki. Orvoshoz kellett nekem menni.

Győrffy Laci mókás fazon, előtte cél, mögötte domb.

Lund a neve, meg az Ove, itt él ő már 30 éve.

Mi van, mi van, mi van öreg? Leharapom én a füled!

Regina, Dia és Nóra. Elsők lettek, nem tehetek róla.

Itt van bajnokok hada, mindenki fogja kalapját és indulnak haza.