Oxigén kupa 5. menet

Futó cuccok csendélete. Gazdájuk lehet még csemete.

Mint minden Oxigén kupa fordulóra, most is teljes terjedelmemmel készültem. A boka is zöld jelzést adott, persze csak egy nagyon világosat. Tehát egész héten lélekben már futásra készülve múlt az idő. Csütörtök délelőtt viszont váratlan dolog történt. Nagyon részletezni nem szeretném, de a megértés miatt kicsit muszáj taglalni. Szóval, a béltartalom kissé felhígult és gyakori elfoglaltságot jelentett számomra. Azon a napon még bementem dolgozni, ami délutáni 4 órás kezdést jelent. A gyomor nem érezte jól magát. Ez kísért minden percben. Altáji bajomra jött még egy feltáji inger, ami igencsak a kellemetlen folyadékvesztések másika. Egyszer, mikor rám rontott ez az érzés, épp lékötős trutyi volt a kezemen, amitől szabadulni nem piskóta. Szerencsére sikerült megtisztulnom kézileg, minden probléma indulása nélkül. Futás a körgyűrű irányába és akkor dilemma, most mire is használjam eme alkalmatosságot. Végül a kevésbé kellemetlent választottam. Térdhajlítás..... A gyomor komfort nem tért vissza ezáltal sem, így cserét kértem három, ledolgozott óra után. Hazatértem után rögtön társamul szegődött az ágyam és gyorsban elmerültem az álmok világában. Aztán bizonyos időközönként járnom kellett egyet. Utána mindig ittam, hogy ne száradjak ki. Reggelre már közeledett a vég, na nem az enyém, hanem a folyadékvesztés említett módja. Gondoltam, reggel kezdek pirítóssal és normalizálódik a helyzetem. Igen ám, de újságolvasás közben mindig elaludtam. Pozitúrát változtatva pihengettem tovább. A reggeli időpontja átcsúszott a 12-es óraállás közelébe. Ezt követően is gyenge maradtam, és az ülőalkalmatosságot nem hagytam messzire. Este 8 közeli órában kérdezte futótársam (Fekete Anti), hogy megyek e az Oxigén kupára. Persze, volt a válaszom. De csak fotózni! Aztán hogy hogy nem, reggel úgy ébredtem, hogy minden alkalmas rajtam a futáshoz. Beöltöztem hát futónak, de vittem kamerát is. Közelgett a start  ideje és mozgósítottam pár társamat, hogy be kellene járatni a futóműveket. A szokott helyen, a temető kerítése mellett lötyögtünk egy kört. Mire visszaértünk, már készülni kellett a starthoz. Igyekeztem előre, ahogy szoktam. Persze nagy futásra nem készültem. Az esélyem is max. harmadik helyet ígért korosztályban. Jól kezdtem a futást, ami abból jött le, hogy két vetélytárs is mögöttem maradt. Persze nem bíztam el magam, mert tudtam, hogy visszaveszik a helyüket, amikor úgy érzik. Elég szenvedős volt már az első kör is, az érzés csak fokozódott a későbbiekben. Vártam már a végét, de az még nem volt közel. Akiket le szoktam körözni, azokat most is. Szenvedtem a kevés oxigén miatt, de azért haladtam. Volt kit még megelőztem, pölö a női másodikat. Mikor befutónál megpillantottam az órát, (addig valahogy elfelejtettem rátekinteni egész verseny alatt) éreztem, nem lesz ez annyira rossz. Bár, én szerettem volna 40 percen belül érkezni, de be kellett látnom, hogy edzéskihagyás és egy 24 órás gyengület után nem lehet top formában teperni. Utolsó körben még a boka is kapott két nyilat és ez nem Ámor nyila volt. Két lépésben húztam a jobb lábam, majd rendeztem soraimat és mentem tovább a következő nyilallásig. Türelmet kértem a bokától és haladtam tovább a célig. Vettem elő a kamerámat és néhány perc múlva már rögzítettem a mögöttem érkezők csekély táborát. Nagyon boldog voltam, hogy ez a nap így alakult. Az előzmények után, én sem gondoltam.

Sanyikám ne mond már, hogy ebben a szép cipőben futottál!

Imádni való kutyus. Hogy várja gazditól a parancsot. Utat mutasson vagy adjon mancsot.

Itt van két rivális, ki lehagyott. Én meg hátul keresem a botot. Tudod, amivel ütöm a nyomot.

Na, itt már nincs ellenfelem. Le is csuktam már a szemem.

Jön már Zoli a Hódosi, pár perc és helyezést módosít.

Morvai Imi remek futását fejezi be épp. Ez a tempó oda éppen elég.

Mondtam neki itt a fotó, fuss tovább, ez így nagyon jó.

A kis srác itten robbantott. Kérdés, eddig hol tartott?

Annyira futott Levente, még a földről is lement, eh.

Győrffy Laci lábait úgy tette, hogy a földet ritkán érintette.

Tudjuk mit jelent a DK! Mire beérek sört kérek, De Kozelt hozzál!

Egy angol is mutatta magát, vajon értenénk szavát?

Tácsik Laci ezennel célba beérve. Ma a kamerát futócipőre cserélte.

Első, második kicsi  lány, böszörményi valahány.

Sanyi bácsi Balatonról autókázik, kicsit itthon unokázik, Nyeregbe pattan és Józsáról beteker az erdőbe. Fut egy tizest és helye van az elsőben.

Kondor Balázs ma is starthoz állt. Futott egyet, majd fékezett és megállt.

Képről csak annyit, hogy lehet sportolni negyven fölött, de ötven fölött már kötelező.

Tóth Júlia vegyesboltja, árukészletét a kezében hordja.

Karcsi bácsi nevelt fiai: Zsolti, Zsolti Jani, mind a Dereve tagjai.