 |
| Feszül az erem, csontos a térdem, hogy nem lettem utolsó enyém az érdem. |
Eltelt néhány 7 amíg nem történt semmi érdemleges életemben. Jobban
írva idekívánkozó téma nem volt. Az előző bejegyzés óta sem jött még
teljesen rendbe a jobb csülök. Azért már edzegetek, meg sziszegek
közben, hogy a futás végét már élvezhessem. Ezek ellenére akartam indulni
az Oxigén kupa első fordulóján, mondván még sosem sikerült egy teljes
évadot végigcsinálni. Gondoltam arra, hogy a részvételért járó egy pont is
számíthat a hat futamot követően. Aztán gondolkodtam, hogy lehet attól
talán több is, hisz olyan sok ember nem fut már ebben a kategóriában.
M50. Még leírni is szörnyű. Mivel mostantól a nagy érdeklődés miatt az
öt kilométeres mezőny korábban ugrik neki a távnak, láthattam, hogy
Kocsár Laci (abszolút favorit) idén is az öt kilométeren indul, mint az
elmúlt évben. Akkor tehát kicsivel könnyebb lehet a dobogó közelében
végződni. Nem terveztem nagy vágtát és ennek hangot is adtam. Erre
mondta (talán) Bartha Attila, hogy persze, ismerünk már. Ja, előző
bejegyzésben is valami hasonló dumával indultam neki a versenynek,
és megnyertem. Ha ez bejött, miért ne használhatnám a későbbiekben is.
Ezúttal sem vertem fel nagyon a port az elején. Csodálkoztam, hogy Attila
és Dani Jani nem nyúltak el tőlem az elején. Sok-sok ember ment már
előttem, de most ezzel nem kellett foglalkoznom (máskor is minek), hisz
olyan profi futók is tiszteletüket tették, akiket edző hajt a jó eredmények
felé, és mellesleg éppen hogy megszülettek az elmúlt évezredben. Ez
persze engem nem szokott érdekelni. Attól, hogy valaki 1998 idején
született, én még versenyezni akarok vele. Más kérdés, hogy az bizony
játék a szélmalommal. Fogytak hát a méterek, dolgoztak a vérerek,
pumpált a tüdő rendesen. Közben feltűnt előttem Garda Árpi, aki
szintúgy M50-es. Tudtam, éreztem, akartam, hogy nekem őt meg kell
előznöm. Sejtésem volt, hogy akkor jut nekem is bőven a pontokból.
Elismerés neki azért is, amiért reggeltől ő is építette a versenyközpontot
és még futni is volt ereje meg kedve. Tavaly ő is nagyot futott az első
versenyen, meg én is. Akkor szemmel sem bírtam követni. Messze
álom idő volt az enyém is (38:20). Ezúttal meg kellett elégednem egy
szerényebb eredménnyel, úgy 41:24 környékén. Amiért jöttem, az
szépen túl lett teljesítve. 10 pont a nevem mellett. Lassan meg kell
ismernem a siker ízét. Ha csak a kategóriában is. Igyekszem én összben
is előbb végezni. Erre azonban még várnom kell. Az is lehet, hogy innen
már csak dél felé lesz menetelés. Ezt azért gyorsan el is vetném.
Nem ez a terv. Fejezem a témát, mert lassan már indul a következő
menet és még át sem öltöztem. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése