Menton, Monaco. 1990 július.
Két munkatárs kiagyalta, hogy ha már úgy nyílnak meg a határok
előttünk, mint korán tavasszal a tulipán, akkor nekünk illenék ott
lenni a kapunyitásnál. Nem kell mondanom, hogy az egyik agy én
voltam. :) Terveink szerint Olaszország és Franciaország volt célként
megjelölve. A költségek csökkentése érdekében kellett volna még
fizetőképes útitárs. Az útvonalat viszont homályoztuk a megkérdezett
arcok előtt. Illetve, csak Ausztriát mondtuk. Egyik kérdezett benne
volt, a másik már járt ott, (Tán már korábban is nyitva volt az a kapu.
 |
| Az a bizonyos saru. A sanyarú. |
És nekünk meg csak most szóltak? :) ) így nem sikerült izgalomba
hozni nagy tervünkkel. Így hát hárman indultunk egy Zastava-val.
Fontos volt számomra, hogy az első pálmafánál fotót csinálnunk kell.
Kártyaként széthúztuk félmaréknyi dollárunkat, amit egy család, három
útlevele után hivatalosan kiválthattam. Mintegy 150 USD volt, ha az
agyam nem csal meg. Kép kész, megy tovább. Lido di Jesolo egy
szép strandoló hely volt. Bevágtuk a féket, bőröket kiteregettük a
homokra, majd szarrá égve árnyékot kerestünk kb. három napig.
 |
| Monte Carlo testközelből. |
Jól is jött egy Velencei éjszakai séta, át a hídon. Jól jött volna, ha nem
épp egy saruban kezdek hozzá. Nagy lábujj bőr felpuhítva, úgy éreztem
minden idegszál ott fut össze. Jó. Túléltük. Már meg a szállást kell
elfoglalnunk éjfél után. Akkor még nem volt szállásfoglalás, utazás előtt,
mint mostanság. Ott, amikor a nap lecsúszott a horizontról, akkor
merült fel a kérdés. Láttuk az út mentén, a sok autó parkolását.
Na, jó, akkor mi is így teszünk. A füves területen terveztünk hencsert
csinálni. Csillagos volt a természet nagy szép plafonja, így én, lustaság-
tól/fáradtságtól vezérelve megszavaztam, hogy nem keeeelll sátor.
2:1 arányban maradtam alul véleményemmel. Értékeket bevittük
magunkkal a műanyag házba, na meg a fejszét. Még meg sem kezdtük
a szemtakargatást, mikor hangokat hallottunk az autó irányából.
 | |||
| A teret övező fák, hatalmas narancsokat hoztak világra. |
Én, személy szerint arra gondoltam, hogy ismét pénzes turisták érkeztek
kelet felől. Csak reggel derült ki, hogy a Zaszti csomagtartóját nyitották
fel, de mivel a kulcsa nálunk volt…A kölcsönkért, csővázas hátizsák
összes oldalsó zsebe ki volt cipzározva, de a kereskedelmi mennyiségű
Korpovit keksz nem az volt, amit ők kerestek. Így hát az tovább kísérte utamat.
 |
| Az utca emberei. |
Miután észleltük a milicia érkezését, mi fontolóra vettük hármónk
távozását. Tátogó csomagtartó fedéllel haladtunk tova. Firenze volt még
említésre méltó, amikor három felhevült testű siheder felbaktatott a
dombtetőre egy-egy gatyuszban a kolostorba. A pácák jelezték, hogy
fedjük csak le testünket valami textíliával. Nem volt kellemes a főtt bőrre
pólót húzni, de teljesítettük kívánságukat. Most lépek egyet a térképen
és már Pisa görbe tornyát nézegetem. Nézem, mindenki trükkös fotót
csinál, mintha ő tartaná kezével az éppen dőlni készülő építményt.
 |
| Graz sziklái között bujkálva. |
Na, gondoltam, akkor nekem ilyen nem kell. Átcsorogtunk Menton- ba,
ami már Monaco és Francia Riviéra. Most, innen csak egy éjszakai
történet. A centrumban parkoltunk, és közelgett éjnek ideje. Sofőrünk
nem hagyhatta az autót a sok holmi és a törött zár miatt. A két másik
viszont ott állt fedél nélkül. Szerettünk volna azért nyugodt helyen is
lenni, de nem mérföldekre a társtól/autótól. Így esett választásunk
egy bekerített strandra, ami a kerítésen belül sűrű sövénnyel volt kerítve
idegen szemek elől. Éj leple takarta tettünk, míg belül kerültünk. Más
már nem is volt hátra, mint szemhunyás. Akkoriban már éjjel 11-kor
kezdődött a diszkó náluk. Gondoltuk az a kis zene, ami nekünk
kiszűrődik, még segít is az elalvásban. Azt ne gondold. Persze a talaj
sem ringatott el bennünket. Hanem egyszer, három körül olyan visításra
eszméltünk, hogy elképzelni nem tudtuk mi a fene történik a sövény
túloldalán. Mivel reggel vérnyomokat nem találtunk, így az az elmélet
született, hogy egy digó szemet vetett egy francia lányra és a helyiek
nem repestek az örömtől ennek láttán. Gondolom. megkenték a száját.
 |
| Akkoriban mániákus pózoló voltam. |
Na, de ne szaladjunk annyira előre az időben. Sokáig hangoskodtak
még a népek, ezek után maradtunk mi is éberek. És, amikor az óramutatók
vigyázz állásba kerültek, az öntöző rendszer, aktív állapotba helyezte magát.
Szórta minden irányba sugarát. Így ért véget első, „nyugodalmas” éjszakánk,
és pattogtunk kifelé a kerítésen, mint leejtett lábasról a zománc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése