Rövidek.

1., Három ember dolgozik a kenyeres műszakban. Mind-

hármat László névvel jelöltek a szülei anno. Egyszer,

gondoltam vicces leszek és átszóltam nekik érkezése-

met követően. Szia Laci. Válaszul egy hang sem érkezett. 

Mi lehet a baj? Süketek? Nem hallgatnak saját nevükre? 

Vagy tán nincs humorérzékük? Vagy én vagyok bunkó, 

amiért csak egynek köszönök? 

Megannyi megválaszolatlan kérdés. 

2., Utazásaim során tapasztaltam nagyon néha, hogy vannak 

helyek, ahol welcome drinket kapott, minden odavetődő 

ember. Így mostam nyelvet a nagyon sokszoros hígítású 

Ouzoban. Brazíliában, meg  a Caipirinha égette torkomat, 

ami cukornádból keletkezett alkohollal, a Cachaca-val van 

felöntve és lime-ot is pottyantanak bele jégkockákkal 

egyetemben ( egy sztyuvi blogjából ellesett infó alapján, 

az egy nemzeti koktél náluk). Mielőtt azt gondolná kedves 

olvasó, hogy a bazi nagy melegben felhajtottam az egészet, 

hát itt az ideje gondolni arra, hogy én bizony antialkoholista 

vagyok. Jelzem, nekem nem is ízlett. Ez volt a bevezető. 

Ennek alapján elgondolkodva rájöttem, hogy én meg egy 

welcome boy vagyok, mert mikor valaki belép a nagy 

csarnokba, ahol végződik a munka, én kilesek az érkező 

felé és köszöntöm illendően. Persze, akik notórius nem 

köszönők, azokat én sem veszem észre.

3., Minap esett meg velem az eset. Munka után öltözőbe menet. 

Mivel 22 lépcsőfok visz fel az emeletre a pékségben, én mindig 

próbálom sportosan megoldani a feljutást. Évekig csak 

kettesével vettem a lépcsőfokokat, csak könnyedén ráejtve 

magam, ellentétben a kortársammal, akinek érkeztén 

iszonyú zaj keletkezik, és remeg az egész vas építmény, 

mert bár ő is kettőt lép egyszerre, viszont odaveri a patkót 

alaposan. Én, újabban, három lépcsőfokot karolok már fel 

és rugózva lépek tovább. Van egy egyszerűbb módszer is, 

ami éppen ennek az írásnak az apropója. Egyesével lépdelek 

felnek felé, de nem szemben állok a lépcsővel, hanem 

(mondjuk) a bal oldalam felől van a mászandó meredély. 

Pörgősen lépdelek, majd kb. fél távnál fordulok át szembe, 

majd a másik oldalra, és akkor jobb oldalamnál a lépcső. 

A lényeg az, hogy figyelnem kell a lábam lépdelés közben. 

Amikor felértem, láttam meg a nagyasszonyt, hogy szemmel 

verte produkciómat. Mosolygott és rosszallását fejezte ki, 

hogy én mennyire nem fáradtam el a napi munka során. 

Mondtam, vannak rejtett tartalékaim. Talán annak örülne 

ő főnöksége, ha a mentő szállítana minden nap haza?

                                                          

4., Fogorvosnál.

Kérdi mi a panasza? A jobb alsó hatos… És már be is 
ugrik a szádba. A mondat második felét már nem mondod 
tovább vagy eldúdolod, mivel dokival a szádban nem tudsz 
beszélni. Na, meg teli szájjal nem is illik. Ma, nekem 
szerencsém volt, ugyanis végig tudtam mondani a 
panaszomat. A kezelés során neki is volt panasza. 
Bőséges a nyáltermelés. Hm. Mivel a dokitól nyelni 
nem tudok, így ott, a nyelvem alatt gyűjtögetem ilyen esetekben. 
Majd, amikor már szeméttel van tele a szám, öblítek. Szeren-
csére a nyálszívót nem használtuk, mert tartok én annak 
tisztaságától. Milyen boldogság abból a székből felemelkedni. 
És foghegyre biggyeszteni egy viszlát szót.