 |
| Készült egy csopi kép még verseny előtt, mikor még nem ismertük a nyerőt. |
Bocsi, hogy Ádámnál meg Évánál kezdem, de így lesz teljes a kép mindenki
előtt. Az elmúlt hét első edzésén beleszaladtam egy félmaratonba. Jól ment
a futás, gondoltam nézzük mennyit bírok. Épp 21,1 km jött ki teljesen vélet-
lenül, kaputól kapuig. Következő edzésem már rövidebb volt és gyanúsan
nyűglődni kezdett a jobb boka, ami miatt a tavaly novemberi félmarato-
nomat alig tudtam befejezni. Attól kezdve meseszerű volt a futásom, hol
volt, hol nem. Szóval volt bennem aggodalom emiatt, nem is kevés.
Ma reggel úgy keltem, hogy mindkét lábamra adtam egy-egy puszit és
szóltam is hozzájuk: "Nem lesz könnyű a mai napotok." Kitartást is kíván-
tam hozzá. :-) Nem vagyok babonás, csak kicsit buggyant. :-)
 |
| Fotósból egy pillanat alatt futó lettem. Kamera nélkül gyorsabban mentem. |
Aggodalmam tovább folytatódott, amikor a találkozási pontra sántikálva
érkeztem. Autóba ülve azt mondtam, csak fotózás lesz ma, részemről.
Mikor beszálltam még a térdem is sikításra ösztönzött. Ez nem annyira
zavar, mert futásban nem gátol. Erdőspusztán, autóból kiszállva csak
erősödött a bokafájásom. Ekkor már annak is örültem volna, ha végig-
futva legalább az érmet begyűjtöm. Közelgett a start ideje. Miután
minden szívem csücske, kedves futóval üdvözöltük egymást és váltottunk
néhány szót, elindultam megdöcögtetni nyikorgó, csörgő-csattogó futó-
művemet. Mondhatom, nem tetszett neki a hepe-hupa, meg amúgy álta-
lában a mozgás. Előtte pedig nyújtogattam, óvatosan terheltem. Eljött
hát startnak ideje. Nem stresszeltem már a lábam miatt. Jöjjön, aminek
jönnie kell! Minden táv együtt indult (5 km,10,5 km és félmaraton).
 |
| Nem ismertem akadályt ezen a versenyen, ki fene gondolta, hogy én ezt megnyerem. |
Sajnálattal, de egy kicsivel hátrábról indultam, mint szerettem volna, nem
akartam bicegésemmel másokat gátolni. Nehéz volt aggyal befogni, hogy
ezúttal a lovak nem mehetnek szabadon. Sorban húztak el mellettem
teljesen ismeretlen futók, és nem tudtam mit tenni. Pár száz méter után
jelzés érkezett az agyba boka irányából, hogy készen áll a küzdelemre.
Gondoltam még éppen időben. Akkor nézzük meg hol is állunk! Nézd,
ott a Szentpéteri Diána! Akkor még nem ment el a meccs. Egy ideig
tapadtam rá, kb. azonos tempóban haladtunk. Vívtunk már egymással
párat az idén. Szépen barnult lábait néztem, amiken tisztán látszott, hogy
nem fejben készült erre a mai megmérettetésre. Egy idő után eluntam
lábainak nézését és egy adandó alkalommal leléptem mögüle. Ugyanis
nagyobb koncentrációt igényel, ha valaki mögött haladunk. A talaj
egyenetlenségeit is nehezebb időben észlelni. Rövid a reakció idő. A
következő követendő lány a Gulyás Vera volt. Előzőleg csak szemmel
követtem a távolból és így láthattam, amint barát- és sporttársnője
Varga Kriszti elhagyta a pálya nyomvonalát. A hasát fogta Kriszti,
amiből arra következtettem, hogy hólyagnyomást kell csökkentenie.
 |
| Első körben Sanyi előre tekintett, de sok van még hátra, az erő elég lesz? |
Később, verseny után mondta, hogy a rengetegben egy róka is elszaladt.
Ezt követően közeledtem csak rá Vera friss lábnyomataira. Egy idő után
úgy éreztem, hogy az a tempó pihentető volt számomra, de ez egy
verseny és menni kell, ahogy a lábad bírja.
Friss még ennek a versenynek az élménye, de már most sem vagyok
biztos benne, hogy időrendi sorrendben teszem a kedves olvasó elé.
Nem is annyira érdekes, lényeg, hogy ne maradjon ki belőle semmi.
Sosem értettem hogy, hogy a fenében lehet elesni futás közben. Az
ember nézi a lába előtt az utat a láb meg mindent megtesz, hogy a
kiálló részeket kerülje. Erre ma az élet alaposan megtréfált, ugyanis
amikor már a szemem előrehaladt a pásztázással, hirtelen kinőtt bal
lábam előtt valami akadály, ami meghasaltatott. :-) Bal térddel és
kézzel fogtam talajt, a jobb lábbal már indítottam is a futás folytatását.
Szerencsére nem gátoltam senkit ezzel a mutatványommal.
Talán a harmadik körben járhattam, amikor beértem Chrobák Gyulát,
akit csak verseny előtt és után szoktam látni, közben soha. Hú, most
mit csináljak? Vagyok olyan hülye, hogy annyira tisztelem a tőlem
torony magasan jobb futókat, hogy belül feszít a kérdőjel, hogy megelőz-
hetem én őt? Gyorsabb voltam tőle, így hát elszökkentem mellette.
 |
| Verseny közben nem tudtam, mitől lett aszályos úton pocsolya. |
Pulzuskontrollal fut, ezért nem aggódtam miatta. Ha a műszer jelez,
akkor majd jön és visszaveszi a helyét. Az omló homokos le s fel
részen már nem is nagyon láttam. Ennél a cikk-cakknál tavaly csak a
felső részen voltak őrszemek. Ma egy helyen az egyik alsó holtponton
is volt egy srác, aki figyelmeztetett a kiálló gyökerekre, fatörzscsonkokra.
A nagy óvatosságban majdnem neki távoztam egy Viktória alakban
nőtt kis fának, annyira kisodródtam. Mondtam is a bütyökfelügyelőnek,
erről a fáról nem értesített. :-) Próbáltam komolytalanra venni a figurát
ezen a futáson, ami nem is áll tőlem távol. Az egyik ellenőr lánytól
kérdeztem, amikor újra a cikk-cakkhoz értem, hogy már megint ez jön? :-)
Na, meg volt egy emelkedő az erdős részen, amolyan hosszan nyúlós,
kapaszkodós. Ezt csak a harmadik körben észleltem először. Egy, velem
szemben jövő "pályamunkástól" kérdeztem, hogy ez az előző körben is
itt volt? Szerinte ott volt már akkor is.
 |
| Találd ki, volt e ott meleg! Egy futónak vízben tűnt el feje. |
Két kör után azt gondoltam, hogy kisebb lesz a forgalom a pályán, de
csalódnom kellett. A rövidebb távok versenyzői ugyan már befutottak,
legalábbis a gyorsabbak. Viszont a többieket le kellett körözni. Számos
sztorit találtam ma ezzel kapcsolatban. Mindig szóltam melyik oldalról
számíthatnak érkezésemre. Általában balról közelítettem. A nagy többség
kedvem szerint húzódott, erről viszont nincs mit mesélni. Hanem az a pár
kivétel. Jöjjenek itt sorban! Egyik lány meghallva a bal szót, azonnal arra
az oldalra is állt. Irányváltoztatással kerültem jobbról. A másik lány
süketen futott, azaz zenével a fülén. Nála bármelyik irányt választhattam,
ugyanis hangom már nem fért bele a hallójárataiba a sok zene közé. Volt
olyan hely, ahol egy fiú és egy lány egymás mellett futott egy szélesebb
részen. Szóltam, hogy középen jövök. Szét is nyíltak, tudtam haladni.
 |
| Talán rajtam kívül tán senki se tudta, hogy a négy kört már lefutottam. |
Volt egy ellentétes eset is, amikor a pár összezárt előttem. Menj, amerre
tudsz! Gondolták. A versenyen minden itató helyet meglátogattam. Az
eredmény hajszolása ráér ivás után is. Futás közben nem tudok, de nem is
akarok inni. Kicsavarom a poharat a segítő kezéből és hörpint. Sokat nem
bírok inni a lihegés miatt, de nem, is szabad. A felesleget meg a felforrt
fejemre/arcomra döntöm. És csak ekkor indulnak tovább a lábak. Hú,
egyszer, a versenyközpontban felkaptam egy poharat, de valami vacak
volt benne. Iso nem lehetett, mert ez keserű volt, olyan mint a tonic. Na,
azt nem is löttyintettem a zubbony alá. Ki tudja, letudtam volna e venni
magamról a futószerszámot és nem ragad e rám attól az ismeretlen löttytől.
Egyszer, a pálya szélén sétálgató Nagy Andrist és Nádasi Levit kérdeztem,
hányadik vagyok? Nem tudták megmondani. Egyszer a bütyök őrmester a
cikk-cakk alján mondta, hogy második vagyok. Akkor már tudtam, ki az
az egy, aki előttem megy. Spitzmüller Zsolti. Egyszer-egyszer feltűnt előttem.
Gondoltam itt már nem lesz akkora különbség az első és a második futó
között, mint tavaly (5 perc).
 |
| Elmúltak már a párharcok, messze merengenek az arcok. |
Andris és Levi egy másik körben közölte velem, amit én is láttam, hogy
Zsolti nem sokkal van előttem. Persze, gondoltam magamban, a második
hely is szép eredmény, csak az meg legyen! Nem is foglalkoztam azzal,
hogy megelőzzem. Túl nagy falatnak tűnt ő nekem. Az utolsó itatónál már
elég közel kerültem hozzá. Nem érdekelt. Ittam, ahogy szoktam. Meg
sem gondoltam mi fog történni egy percen belül. Bár, láthatóan csökkent
a távolság közöttünk, mégse gondoltam volna, hogy ily könnyedén lemond
az első helyről. Menet közben volt egy kósza gondolatom, hogy akkor
kerülhetek elé, ha ő kiáll. Csak egy egyszeri gondolat volt, nem mantráztam.
És mi történt az itató utáni letörésnél? Zsolti sárgát öntött egy fa tövére.
Én meg elszaladtam a felkínált lehetőséggel. Vártam, hogy majd jön vissza
rám és nem hagyja annyiban, de egyre csak távolodtam tőle. Chrobák
Gyuláról már meg is feledkeztem. A technika nem sarkalta erőteljesebb
mozgásra. Biztos magasan volt a pulzusa. A vége felé egy tisztáson kacska-
ringózva közöltem, a mindig lelkesen fotózó csajjal, hogy az idén már nem
jövök többet erre. A kunkor után előbukkantam ismét előtte és még lőtt
egy utolsót rám. Azzal a tudattal "vágtáztam"a cél felé, hogy első vagyok.
 |
| Öt km-en Varga Krisztinek az első dukál, Hajdú Bettina meg a hármason áll. |
Ráfordulok a célegyenesre, semmi ováció, Zoli, a szpíker nem mondja be,
hogy: És itt van az első félmaratonos a célban! Bíró Sáááándor! Ez így úgy
tűnt, mintha nem tudták volna, hogy elsőként csaptam be a célba. Sajnálom,
hogy így történt. Lehet, nem alakulnak ilyen kedvezően a dolgok a további
versenyeimen. A lelkemnek jól esett volna egy kis hangos üdvözlés. Egyedül
érkeztem, nem lehetett elvéteni, hogy ki az aki érkezik és mennyit futott.
Na, mindegy. Ez már ilyen volt. Kérdeztem a szpíkert, hogy hányadiként
érkeztem. Nem mondta meg, persze most nem is laptoppal dolgozott, csak
egy mikrofonnal. Megerősítést vártam tőle. Futóbarátok sorra kérdezgették
hányadikként érkeztem? Csak annyit mondtam: dobogó. Érem került a
nyakamba, dinnye meg a hasamba. Az első darab ki is pattant a kezemből,
Erdőspuszta homokjába. Pohár vízzel öblítettem. Futónak nincs elveszett étel.
 |
| Mindhárman ők nagy futók, miért csak öt, arra volt elég ok. |
Ez volt első falat dinnyém ebben az évben, ez is inkább a homokba vágyott.
A további 3-4 szelet már nem mert ugrálni, sorsát úgy sem kerülhette volna
el egyik sem. :-) Miután melegre tettem őket, felvettem a fagyi jegyet és az
"energiaitalt" Júliánusz kérésére. Most még a fagyit is megettem és nem
ajándékoztam tovább, mint az éjszakai futáson. Hadházi Dani fotózott, amíg
én futottam, aztán átvettem tőle. Fotózás közben annyira beállt a bokám,
hogy kellett mozgatnom, nyújtanom, hogy legalább a dobogóra fel tudjak
mászni vele.
"Ma, ott azon a pályán, és azon körülmények között, te voltál a legjobb!"
Hegedűs Sanyi szavai mindent elmondanak.
El sem hiszem, hogy ez történt velem.
 |
| Vargáné Kathy Judit elégedett mosollyal és kupával távozott. Gulyás Vera az első helyért sokat dolgozott. |
A címvédő nem jött át Nagyváradról, a második helyezett debreceni volt
tavaly. Ő sem érkezett. A tavalyi harmadik helyezett, Papp Sanyi idejével
ebben az évben elsőként lehetett végezni. Ő ma is versenyzett. A két hiány-
zót viszont két favorit helyettesítette. Úgy tűnik az omló homok és a 34-35
fokos meleg túl sok erőt kivett belőlük. Nem bánkódom emiatt. Kellett már
egy kis sikerélmény. Az azért mindent elmond a versenyről, hogy én, az 50.
évem küszöbén megnyertem a versenyt. Hol voltak a fiatal csikók, akik 10
km-en 8 percet vernek rám az Oxigén Kupán?
1:48:00 volt a nettó időm. 5:07-es kilométer átlaggal.
 |
| Verseny utáni jóízű nevetés. |
 |
| Ezt látva lettem teljesen bizonyos helyezésemet illetően. |
 |
| Lehet még mindig álmodom, enyém lenne a kupa a balomon? |
 |
| Kívánságra kupás csopi kép. Aztán haza távozik a nép. |
