Szerelmi háromszög.

 Szívesen kihagytam volna ezt a bejegyzést. Ezúttal, nem a szórakoztatás
volt a cél, mert aki szereti az állatokat, az ezen nem tud mulatni.
A balhé már tegnap megkezdődött. Apu mesélte, hogy egy tojás már
kipattant a fészekből. Sajnos, a balhéból még nekem is jutott másnap.
A fészek is elvesztett néhány alappillért. Elég unalmas az ő életük,
emberi szemmel nézve, de erre azért nem számítottam, hogy egy harmadik
fél, támadólag lép fel (a fészekre). Korábbi években is volt harmadik, de
kelepeléssel üdvözölték egymást és a vendég tollas távozott. Ezúttal,
véres támadás jött létre. Kár volt érte.

Amikor jön a gaz támadó.

"Asszony te maradj hátul! Majd én elintézem." Próbálom átérezni
mi zajlott le közöttük. Nem tudom, mi volt az ok a támadásra,
de amint látom erős ellenállásba ütközött a facéron maradt gólya.
A rendelkezésre álló eszközöket bevetették ám.
Voltak náluk fegyverek és nem féltek használni.

Csete, meg paté.

Úgy tűnik meg lett futamítva őkelme. "Bontsunk pezsgőt Kele!
És reménykedjünk, hogy nem jön vissza már." Nem tudom, mikor
esznek ők, de a támadások miatt, nem igen hagyják magára a párjukat.
Alaphelyzetben, többnyire egyedül van a tojó és a kakas jár a 'közértbe'.
A vészhelyzet, valószínűleg átírta a forgatókönyvet.

Diadalittas kelepelés.

Hát, e madár kicsit megjárta. Fajtársa, csőrét kissé belevájta. Sír is
a szája (csőre), elég a balhé mára? "Azt már nem! Nem adom fel!
Ha én nem lehetek boldog, ne legyenek ők sem." Emberi aggyal,
így gondolva. De ki tudja, mi forog ott, a csőr mögötti kis csont
kéregben? Hát, én tőle hogy kérdjem meg?

Sebzett madár erőt gyűjt a következő támadáshoz.

"Na, hess innen! Nem volt még elég. Ne lássalak a környéken többé!"
Ez már nem a is fészek és asszony védelme érdekében történik.
Alighanem a megfutamítás volt a cél. Ez a manőver, külső szemlélőnek
elég meredek volt. Kettecskén zúgtak lefelé az utca irányába. Én meg
rohantam ki, hogy tudjam, nem történt baj. Szerencsére, senkinek nem
sérült lába, csőre. Örültem nagyon, hogy nem estek a kőre.

A fészek tulaj, még a szomszéd kéményen sem látta szívesen a behatolót.

"Nem félek én attól a',

 csőrömben maradt a tolla.

Belevágok megint, ha csőrét megint idetolja."

DNS-e birtokomban van. Mondhatná, a várkapitány.

Igazán szép, barátkozós kép. Járjuk a táncot körbe-körbe.
De, megint nem tart sokáig a csörte.

Hárman vannak ők, és élesek a csőrök. Avagy körtánc gólya stílusban.

Évek óta készülök egy ilyen jó, repülős képet csinálni vándorainkról.
És most, az izgalom hevében sikerült is. Ő a fészek úr. Hála tollnak
a csőrben, meg lehet állapítani könnyen. Járőrözni indult a drága,
úgy tűnik nem sérült a járgánya. Repül ő, mint ahogy az, az élet
könyvében meg van írva. Egészen kiváló a szárnyak tartása.
Futómű kint maradt, mert ilyen rövidtávra értelme nincs behúzni.

A repülő nem szenvedett maradandó sérülést.

Landolás is tanári. Ennél jobban nekem sem ment volna. :) Mily szép
is az élet, ha erre senki nem téved. Folyjanak a napok csendben és
nyugalomban, már csak két tojás van az alomban. Kevesen vannak
kik figyelik őket féltő szeretettel. Én, abban a kivételes helyzetben
vagyok, hogy konyhában ülve követhetem életüket, és most már
harcukat is. Boldog vagyok, ha ők örülnek és szomorú,
ha bánat járja szívük.

Jövök már drágám.

Ez, egy gyönyörű csendélet. Nem is zavarok itt. Végre mindenki boldog.
Szárnyak, lábak áramvonalban, pedig bizony már a fékező szárnyakat
kellene használni. Lehet ez csak egy rástartolás? Már nem emlékszem
landolás következett avagy tovarepülés.

Most, fellélegezhetünk egy időre.

De, jaj. Megint itt van és neki nincs itt már hely.
"Lódulj innen korhely."

Te, asszony! Mi ez a nagy árnyék?