2011. április 28., csütörtök

Úton, járva-kelve.



Rendszeres, szombati sétáinkon olyan dolgokat tapasztalunk, 
hogy az omladozó falak, kerítések adják a másikat. Amint 
gyalogosan közlekedek, olyan sok csúnyaságot látok ebből 
a városból, ami igazán balkáni szinteket súrol. Az anyagiak 
hiánya miatt elhanyagolt porták, szemetes utcák. A járdának 
nevezett betonút beillene egy akadálypályának. Laposra vert 
csatornák beszélnek arról, hogy mai fiaink még idiótábbak, 
mint mi voltunk, bár én akkor is a normál mederben mozogtam. 
Köztéri padok még ma is fenyőfából készülnek, ismerve a 
vandál, éjszakai bátrak viselkedését. A köztéri szemétgyűjtők 
meg könnyen kiboríthatóak (ha egyáltalán vannak) és hát nem 
is kerülhetik sorsukat. Politikusaink mindig a külföldi példákat 
emlegetik, ha megszorításokat akarnak ledugni a torkunkon. 
A praktikus dolgok, és az ottani fizetések színvonala kerüli 
tekintetüket. 

Cigány kölyök bicikliúton a hipermarket irányába kis lég-
gömböket fúj, majd hülye fején durrantja azt és ejti le az útra. 
Kezdi elölről, mert van ám tartalék a zsebében. Látványától 
menekülvén gyorsítunk, erre ő is. Lassítunk, erre az meg 
megáll. Majd mikor közeleg az intézmény, tökön-paszulyon 
keresztül gázolva rongyol a bejárat irányába. Hála szemünk-
nek nem láttuk többet. Maradjon is ez így a továbbiakban is. 

Buszváró öblök vannak a város több pontján, kihelyezett 
szeméttárolókkal. Amiket persze sosem ürítenek. A hozzánk 
közelebbi esettel kezdem. Éhes kutya vagy rossz kutya kölyök 
fordította ki tartalmát, nem tudom, viszont aki előtt ez történt 
nem hogy felszedte volna (napi jótett kipipálva), hanem elkez-
dett füvet nyírni. Száz szemétből lett ezer, de  ez őt nem zavarja. 
Egy sörösdoboz is várja a segítő kezet árok fenekén, hogy a 
megfelelő helyre segítse. De nem. A tulaj, egy köztiszteletben 
álló nyugdíjas  ember. Sajnos, van neki rossz tulajdonsága is. 
A másik ilyen hely sincs tőlünk messze. Oda, rendszeresen 
járnak fiatal egyedek, akik még egy szimpla beszélgetés során 
is termelik a szemetet. Itt nem kellett borítás, a szél és a telített-
ség miatt is kifordul a szemét és embernek gyomra. Senkinek 
nem jut eszébe összeszedni emberek mocskát. Osonjak oda 
éjnek leple alatt és stikában szedjek szemetet mások után, 
hogy ne bántsa látószervemet, vagy kerüljem messze a helyet? 
Fortyogásom itt most befejezem, mert már fáj a kezem, amivel 
ezt bepetyegem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése