Nappalos, előkészítő munkám sok gondolkodásra ad nekem időt.
Már sok nappal a zabálós ünnep előtt reméltem, hogy nekem nem
kell a süteményes műszakot erősítenem. Na, ez az, ami sosem jön
össze. Ilyenkor pékség szinten két műszakká alakulunk. Közölték
velem, hogy mivel én amúgy is nappal szoktam dolgozni, így hát most
is úgy lesz, csak ezúttal négykor kell kezdeni. A megszokott tíz helyett.
Kösziii. Mondtam. Ja, és nem nyolc órát, hanem tizenkettőt. Hajnal
háromkor kelni nem volt egy, hú de kellemes érzés. Főleg úgy, hogy
általában éjfélt követően közelítek ágynak irányába. Szóval, leginkább
ezzel a kora reggeli nyüzsgéssel volt nekem bajom. A nagy strapa után
meg három nap fark lengetés vette kezdetét. Természetesen nem teltek
azok a napok sem esetek nélkül, de az már egy másik történés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése