1999 tavaszán indultam juhar ország legszebb nagyvárosába,
Torontóba (mellesleg, ezenkívül még Montreal volt, ahová
beszagoltam). Akkoriban volt nálunk divat a hello-szia köszönés.
Gondoltam, ezzel az utazással búcsút inthetek ennek a dupla
köszönős hülyeségnek. Azt ne hidd. Ott meg a hi-hello ment,
már amikor hajlandóak voltak köszönni.
A hello-szia előtt meg a szióka-helloka ment. Én sosem folytam
bele eme idióta, köszönési divathullámokba. Egyedül a kutyus-
kámnak mondom néha, hogy szervuszka. Ezt is csak azért, mert
ezt még senkitől nem hallottam ezelőtt és után.
Melyik köszönést mikor használjuk:
Szia: közeli ismerősöknek, barátoknak, barátnőnek.
Hello: ez olyan hűvös üdvözlés, szerintem. Talán, tőlem érzelem-
ben távolabb eső személyek, haverok kapják. Dilis magyarok
elbúcsúzáskor is ezt használták Kanadában, amivel ki is csapták
a biztosítékot náluk. Bár, jelentése a szótár szerint: szervusz, szia,
akkor is üdvözlésre használják és nem elköszönésre.
Szevasz: idősebbek mondják fiatalabbaknak, általában. Akik
egymás közt használják, talán kissé ódivatúak. Hangsúlytól
függően, nekem még egy pár gumicsizma is felvillan agyamban,
amikor ezt hallom.
Szervusz (bihariul szerbusz): Ezt az idősebb korosztály használja
minden esetben, akivel tegező viszonyban van, vagy azzal, aki
jóval fiatalabb tőle. Mókás, amikor pár évvel korosabb ember ezzel
közelít felém. Bennem olyan vegyes érzelmeket vált ez ki. Egyszerre
gondolom hülyének, távolságtartónak, úrhatnám polgárnak, hülyének,
ódivatúnak, mesterséges tekintélyt parancsolónak, és megint csak
hülyének. A kapa nyele itt is villan a szájból.
Mindez, az én, szuverén véleményem. Aki sértőnek találja, az ne tegye,
mert nem munkálkodott bennem ártó szándék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése