Közben, a foltozott monti kerék ismét síkra futott. Levegő
csak mutatóban maradt benne. Időközben vettem egy pár
megfelelő külsőt a Budapest brinyóra és fel is szereltem.
Reggelre kiderül, nem rontottam e el valamit. Á, semmi,
semmi, csak a belefújt levegőt nem találtam sehol.
Apu, nappal maradt vagy gyalog haladt. Nem tom.
Egy teljes napot hagytam érni a gumi problémát, majd ma
este neki veselkedtem. Ekkorra már apu szerint lyuknak hűlt
helye volt. Én összeraktam a kereket, ami tanítómesterem-
nek gondot okozott. Már emelésben volt a guruló, amikor
könnyedén hajlott markom szorításában a gumi. Semmi,
semmi. Belül is üres újfent. Nos, vagy én csíptem ki a szer-
számmal a belsőt vagy nem volt jól megragasztva. Bontás
után ez utóbbi igazolódott be. Folton volt folt. Valami alá
szorulthatott, mert nagyon sziszegett. Mai folt letép, új folt
ragaszt, merítés vízbe, bugyogás még mindig, még egy ragacs,
pihentetés, beszerelés, felpumpálás, reggelig várás. Előzőleg
tévedésből a Magellan belsőjét ragasztottam meg, mert
szépen sorba állítottam a ragasztásra ítélt gumikat, de
mégsem fontosságiba. Ekkor jutott eszembe, hogy a montiba
van egy tartalék belsőm, amit még 1996-ban vettem a Balaton
bicikli túrához. Szűz belső volt még és gondoltam itt az ideje
bedobni a külsőbe. Felfújtam, levegőt megtart, leereszt, betesz,
felfújtat, reggelig várhat. És még nem is ütötte este a tízet,
amikor önthettem magamra a vizet. A kellemes esti kikap-
csolódás mára végére ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése