Ez a kis történet még a „Szerencsepróba Németországban”
bejegyzéshez tartozna. Aki nem olvasta, annak elmondom
dióhéjban, hogy motorral mentünk Németországba, és
munkát kerestünk. Egyszer, beágyazódtunk egy kis vidéki
buszváróba, éjjeli menedéket keresve. Egy szemközti lakó
ránk hívta, rendnek szigorú őreit. Nem éppen tetszetős
járgányunkkal torlaszoltuk "hálószobánk" holdra néző oldalát.
A beton matrac és párna alig ringatott álomra, amikor las-
sított a polizei autómobilja. Egy új nap első órája múlott
éppen és kérdéseikre kellett válaszokat adni. Egyszer
elhangzott a defekt szó is, azzal kapcsolatban, amiért mi
ott putrit csináltunk, csendes, jóravaló kisvárosukból. Nem-
leges választ adtam, mert ha nem is egy tényleges gumi
lyukadást értettem a szó mögött, hanem inkább valami
motorhibát. Kérték, reggel ötig váljunk légneművé. Bólin-
tottam, a rám irányuló elemlámpa fényében, amit én magam
sem hihettem el, hogy Zsolti „idegesen kapkodó”stílusával
az menni fog. Hatkor azért már gázfröccs érkezett a motorba
és hasítottuk orrunkkal az oxigént. Erre rá egy évre, halálos
nyugalomban angol szótáramban lapozgatva találtam rá a
defekt szóra, ami disszidálást jelent. Szóval, akkor ott a
rendőrök azt gondolták rólunk, hogy disszidensek vagyunk,
amikor már 1996 (kora) nyarát tapostuk. Észre sem vették,
hogy mi időközben beköltöztünk „Európába” és szabadon
változtathatjuk helyünket. Free locomotion.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése