Miasszonyunk össznépi suvickot rendelt el szombatra.
Sanyikám, ugye te is tudsz jönni? Kérdezte csütörtökön.
Mivel egész héten tolom magam előtt a megoldásra váró
dolgaimat, így nem tudtam vállalni. Elég nekem 40 óra,
a hét vége legyen nekem szabad. Jó, akkor holnap korábban
jössz, és le van tudva a szombat. Bólintottam, bár fogalmam
sem volt, hogy fogok én még a szokásosnál is korábban
kezdeni (10 óra). Reggel aztán kedvezően alakultak a dolgok.
Már majd egy órával korábban tudtam volna indulni,
ha nem mos fog. De mos. Így hát, végül csak félórával futot-
tam be hamarabb. Kis idő múlva össze is futottam a Nagy
asszonnyal. Sanyi, te már itt? Kérdezte. Már nem is emlé-
kezett az előző napi disputára. Mikor mondtam, hogy koráb-
ban kezdtem, már rájött. A logisztikás csaj, --aki meg volt
bízva a szombati takarítás lebonyolításával—kérdezte mikor
megjött 1 órakor, hogy jöttem e hamarabb. A válasszal a
takarítónő előzött meg. Persze, Sanyi hamarabb jött. Alibi
rendben, kezdődjön a munka. Órák hosszú során sterimóztam
(gőzborotva, hideg vízzel. ha-ha-ha) a kertben a sütőlemezeket,
pólóban, gatyában. Miután rám ereszkedett épületünk árnya,
égnek állt alkar szőröm minden ága. Ezután nekifeszültem
még a száraz lemezek takarításának is. Főnök elégedett,
így hát én is. Estefelé mikor már a tojást törtem (előkészület
a süteményes műszakra), a főnökasszony mondta: „jó hosszú
műszakod lesz ma Sanyi”. Igen. Mondtam. A kedves hölgyek
szerintem olyan, hét órás kezdésre gondolhattak, viszont
én nem vagyok gondolatolvasó.
Így, én fél 10-re mentem. Dolgoztam 9 órát, és mindenki
boldog. Na és szabad a szombatom. Batom batom, batom
batom batom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése