2011. március 27., vasárnap

Titkom.



Sokan megkérdezik mi a titkom, mitől ilyen jók az írásaim. 
Van egy régen történt sztori, amit előbb felszínre hozok a 
szürkeállományból. Megforgatom a mostani agyamban. 
Nem, mintha kicserélték volna, csak kissé mássá vált. 
Finomult, mások szerint durvult a stílusom. Röviden, 
fűszerezem és tálalom. Persze fontos az időzítés is. Akkor 
kell ezt elkövetnem, amikor az agyamat megszállja az ihlet, 
ahogy most is. :) Egy új esemény tálalása már sokkal egy-
szerűbb, mert már eleve benne van sava borsa, de az időzítés 
itt is fontos. Aztán csak várni kell a következő eseményt, 
ami alkalmas lehet mások szórakoztatására. Ha netalán 
mégsem az, akkor egész nap, munka vagy egyéb más 
tevékenység közben gondolkodom, hogy lehetne finomabbá, 
ízletesebbé tenni.

Itt kérek elnézést az első sorban írottak miatt. Nem is kérdez 
senki semmit. Egyszerűen csak halálra röhögik magukat otthon.

Szerencse próba Németországban.



Németországban próbáltuk a szerencsénket. Annyira 
magabiztos voltam az ottani szerepvállalásban, hogy 
nem is számoltam azzal, hogy vissza is kell jönni azzal 
a vacak motorral, ami Zsoltinak volt. Sokakkal ellentétben 
én soha nem szerettem motorozni. Május első hetében 

tettük be egybe és indulás. Bőrdzseki és egy farmer volt 
rajtam. Szavakba nem tudom önteni mennyire fáztam, 
amikor lemásztam, a nagy füsttel haladóról. Helyi moto-
rosok üdvözölték a két érkezőt, volt, aki lejtőn lefelé emelte 
magasba motorjának elejét, voltak kik intettek. Végül elértük 
a cél várost, de a cél ház még ismeretlen helyen tartózkodott. 
És, mivel estnek volt ideje, megvetettük hálózsákunkat a 
sarjadó vetés szélén és számoltuk az esőcseppek hangját. 
Szerencsére csak jelzés értékkel bírt, velünk nem. Soron 
következő napon már nem várt ránk hiába az a ház. 
Mi megtaláltuk. Talán a tulaj nem is volt tőlünk annyira boldog, 
de nagyon ügyesen leplezte. Három nap élősködés után, 
egy magyar vendégmunkás segítségével közölte velünk 
háznak ura, hogy helyünkre rokonokat várnak. Megértettük 
volna angolul is, amit a ház felnőtt lakói jól beszéltek, de 
nekem véletlenül sikerült egy olyan szót használnom, ami 
kissé gondolkodóba ejtette a család férfi tagját, de aztán 
úgy tett, mintha értené. Aztán lehet, hogy tényleg. Ki tud. 
Nagy teher voltunk a hat gyerek mellett. Megértem, 
de megérte ott lakni, mert volt ott zuhany opció és volt 
ágyban alvás. Minek után a tető lekerült a fejünk felől, 
esőnek lába rugdosott napokon keresztül. Végül, az utolsó, 
megsemmisítő rúgást Bécs határában, a sztrádán szenvedtük el. 
Nos, aki nem bőr cuccban motorozik, az úgy jár, mint jómagam. 
Szarrá áztam, de szerencsére akkor már két nadrág volt rajtam, 
ráadásul éjszaka volt és a nyár is messze járt még. Öt órán 
keresztül jártunk ki-be egy benzinkút shopjába, ahol megint 
csak terhes volt két huligán jelenléte. Na és a dupla nadrág 
sem szárad hamarabb, mint az egy.

Némi magyarázat a bejegyzéshez: Zsolti ismerte a tagot 
korábbról, akinek egy veterán motort adott el anno. Ja, és az
általam használt szó a "hospitality"(vendégszeretet,vendéglátás).

2011. március 24., csütörtök

Szösszenetek magamból




Szösz 1.

Az ember, élete során begyűjt néhány rosszakarót maga köré.
Nekem is sikerült egy szép kis gyűjteményt kialakítanom.
Mindenkinek megfelelni nem tudok, de nem is akarok.
Nem érdekel milyen a ruhájuk, én magasról pottyantok rájuk.


Szösz 2.


Tesco-s vásárlások idején használom én is a zöldség-gyümölcs 
osztályon, az ott kihelyezett vékony kis szatyrokat. Legyen 
benne banán vagy narancs kilón felül, oldala kissé megfeszül 
és már kezdheted is újra begyűjteni tartalmát. Ez a multi aztán 
ad a környezetvédelemre. Olyan taskát kínál, hogy az már ott, 
a kezedben lebomlik. Nevezhetjük ezt úgy, hogy egyszer sem 
használható tatyó.


Szösz 3.

Aki már régóta gép előtt ül, arra kérem, mozgassa meg 
végtagjait. Lógassuk a lábainkat!


Szösz 4.

Vannak olyan szép mondataink, amiket akkor mondunk, 
amikor valaki külföldön akarja megmérni szerencséjét. 
Jellemzően az irigység hangján szólok: „Ott sem fenékig 
tejföl ám az élet”. „Ott sincs kolbászból a kerítés”. 
Megfontolandóak ezen sorok, főleg, ha olyan szájból 
hangzik el, aki még útlevéllel sem rendelkezett soha, 
de bizton tudja, hogy nem lesz ott jó neked. A kolbászosra 
szoktam azt mondani, köszi, én vega vagyok.