Sajnos, egy olyan világban élünk, ahol füstölgő honfitár-
sainktól nincs hová menekülnünk. E hazában sajátosan
értelmezik a dohányzóhely fogalmát. Ezen helyiségek
általában, a nem dohányzók vagy a nem dohányzó helyi-
ségek felé szellőznek. A tiszta levegő szimpatizánsok
olyat, mint Ferihegyen, ahol amint belépek a terminálba,
egyből tömény bagó szag jön velem szemben. Ha vélet-
lenül nem tudnám, ez jelzi nekem, hogy megérkeztem a
balkánra. Három olyan országban jártam, ahol számomra
kedvező feltételeket tapasztaltam. Érkezésem sorrend-
jében írom. Brazília. Kevesen 'dohányolnak', mert minden
bagós dobozon ott van az elrettentő kép. Másik ok talán
a szegénység. Nincs munkanélküli segély. Úgy kell
megélniük, ahogy tudnak. Ha nem jól tudom, mindenkitől
bocs. Thaiföld. Itt nem is ragoznám, hogy mi, miként
működik, mert tudomásom szerint a szituáció ugyanaz.
Egyesült Államok. Náluk nincsenek fotók, viszont vannak
törvények. Úgy tűnik, hogy be is tudják tartatni. Egyes
fórumokon ki is derült, hogy hazánk fiai nem kedvelik ezt
az országot, mondván túlságosan szabályok között élnek.
Ebből meg azt tudom levonni, hogy magyarjaink meg nem
akarnak szabályoktól függeni. Talán, nálunk is megmozdult
valami. Jelenlegi kormányunk akar valamit tenni ezzel kap-
csolatban. Kicsit örül a lelkem, de nem hiszem el, hogy ezt
a népet meg tudják fegyelmezni. Elmúlt évemben először
volt stagnáló jegyem a Sziget fesztiválon. Ezzel kapcsolat-
ban lett egy tapasztalatom. Ez pedig az, hogy a világ bagó-
sai hozzánk jöttek, mert nálunk mindent lehet. Nem beszélve
a gyep, tüdőn keresztüli hasznosításáról. Lassan fűszakértő
leszek, annyi sodrást voltam kénytelen végignézni. Ezen a
zajfesztiválon tapasztaltam azt is, hogy az Iron Maiden
koncerten úgy átitatódott a ruhám füsttel (tudd, ez egy
szabadtéri buli volt), hogy magam sem hittem el másnap,
amikor beleszippantottam előző napi viseletembe. Mellesleg,
olyan messze álltam a színpadtól, hogy minél kevesebb
ember kipufogófüstjét kelljen „élveznem”. Nem is tudtam a
zenére koncentrálni, mert mindig menekülnöm kellett az
aktuális füstfelhők elől. Sajnos, vagy szerencsére, annyira
éles a szaglásom, hogy nem tudom meg nem történtnek
tekinteni a füst gomolygását. Szervezetem úgy védekezik
ezek ellen, hogy a légcsövem torok részen lezár és nem
marad más hátra, mint megfulladni vagy odébbállni, amíg
még elegendő oxigén tartózkodik a tüdőmben. Egy különös
dolgot figyeltem meg életem során. Építkezéskor, a ház
tetejére építenek kéményeket, a füst elvezetése céljából.
A tulaj meg bemegy az épületbe dohányozni. Na, ez
nekem azt jelenti, hogy nem szobatiszta. Pékséges meg-
figyelés is van. Nem dohányzó emberek is sorolnak a
bagodába a füst kreátorokkal, mert vagy nem akarnak
kimaradni az ott folytatott beszélgetésből, vagy szeret-
nének kimaradni a munkából, amit abban az időben
kellene valakinek elvégeznie. A mi, fekete tüdejű munka-
társainkat, ha meg tudja rendszabályozni a Fidesz, akkor
én, a következő választáskor ikszet teszek nevük mögé.
És végezetül még annyit, hogy első 47 évemet meg-
keserítették honi füstkedvelőink, akkor a másik 47 legyen
már az én kedvem szerint. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése