1.,
Auchan parkoló embere.
Tele szatyorral rongyolok a Sziget irányába vissza,
amikor is egy 30 körüli pali kérdezi tőlem beszélek-e
magyarul. Már sajnálom, hogy igen. Belekezd a mondó-
kába. Elfogyott a pénzünk és meleg szendvicsre gyűjtök.
Jól van, gyűjtsél. Mondhattam volna. Ezzel szemben
elővettem az aprót, amit előző nap markoltam fel, egy
ügyetlen srácnak segíteni szándékozván a porból.
(Ő persze félreértett és kezével csapva a levegőbe
már tovább is robogott, piától gőzölgő fejjel. Remélem,
nem az marad meg neki Magyarországról, hogy ha
Budapesten elejtesz valamit, az már földet sem ér,
már viszik is.)
Tovább szaladva a beszéd fonalával, úgy gondoltam,
egyszer az életben nagyvonalú leszek és a fent említett
apróból megszámítottam mintegy 70 magyar forintot.
Ennek láttán óóó-zott egyet és mondta hozzá, hogy
„pedig fontos lett volna”. Ezt hallva szívem lett volna
visszakérni, a nekem nem kevés pénzt, de bosszúsan
tovább cipeltem rakományomat és megfogadtam,
hogy éltem során én még egyszer nem fogok kéregető
emberen segíteni. Eddig is gyűlöltem az effajta élőskö-
dést. Mondtam neki: vegyen kiflit (14 Ft) vagy zsemlét
(7 Ft). Válasz az volt: ahhoz meg párizsi kell.
És akkor hol van a hála?
Szemétgyűjtés a la Sziget.
A távol-keleti evőpálcikák mintájára szedték a hulla-
dékot, azzal a könnyítéssel, hogy a kéz felőli végén
egymás irányában rögzítve történt. Így már inkább
csipesznek számított. Sokat szórakoztam ezeken
a szemétszedőkön. Előbb irányba kellett fordítani a
szemétnek titulált poharat vagy sörös dobozt, hogy
rá tudjon harapni a kis hasznos (?) eszközével.
A hangos sátor (metal) külső oldalánál fetrengve
figyeltem, a patyolat munkatársait, akik közül most
egyet emelnék ki. Este van. Bal kézben a gyűjtőzsák
és a lámpa. Eszközével próbál hasznos tagja lenni
a Sziget produkciónak, de hirtelen elege lett ebből
a módszerből és csupasz kezével felmarkolt jó néhány
poharat és dobozt. Ezzel kb. tíz perc munkáját végezte
el mintegy öt másodperc alatt. Nyilván, a higiénia miatt
kellene használniuk azt a csipeszt. Jó az ötlet is egy
olyan helyen, ahol szórványosan van jelen a homosapiens
által hátrahagyott mocsok. De a Sziget-en pohár és
doboz mezők voltak. Ott buldózer kell és nem csipesz.
Vissza a higiéniára. Azzal a kezével tette a szájába a
lámpát, amellyel korábban a szemetes zsákot tartotta.
Nem hinném, hogy bármi nemű fertőzés várta volna őket
egy eldobott söröspohár mélyén, de némi derűt váltott ki
belőlem.
3.,
Fiatal pár a Heaven Street 7 koncerten.
A nő gyönyörű. Vékony és magas. Éppen olyan, amit
legszebb álmaimban elképzeltem. A fasz(i) meg egyik
kezében pohár sört tart, másikban cigit. Neki már uncsi
az a nő. Nekem villámcsapás lenne egyetlen érintése is.
Szóval úgy néztem, ők együtt voltak magányosak,
én meg egyedül.
4.,
Póló felirat a Headbanger sátor mellett.
"A tegnapi ivás nem csillapítja a mai szomjamat."
5.,
Telefontöltés nomádiában.
A Vodafone volt egyik, arany koszorús támogatója a
zaj fesztiválnak. ( Remélem, nem kiabálom el, hogy
mától mondhatom el magamról, hogy visszatért a hallás
bal fülembe. Sziget múlt 08.15. Ma 09.06.)
Gyengélkedő Sony Ericsson-omat próbáltam feltöltetni
egy szponzor kioszknál. Lehetséges a dolog, de a lehető-
ségre várni kell kb. öt óráig. Türelmes ember vagyok.
Vártam háromig, négyig, majd végül fél hatkor láttam egy
üres helyet náluk, ahol végre éhes telóm is jól lakhat.
Mit ad a Vodafone, éppen egy Sony töltő volt, a pillanatra
üresen hagyott kis rekeszben. Juhééé! Szoknám ilyenkor
mondani. Mivel egyedül bolyongtam hőn áhított bulimon,
nem volt kinek mondani kedvenc ujjongásomat. Na de a
lényegre! W 800 i megkapja az infúziót. Gondoltam,
percről percre csepeg bele energia és én majd tudom
megint használni a hátralévő pár napban. A szokásos
2.5 óra töltés után mentem begyűjteni hűséges
távbeszélőmet. Izgatottan kapcsoltam be és akartam
látni a hosszú zöld mezőt a töltés ikonon. Ezzel szemben
egy keskeny piros csíkot láttam észak felé mutatni.
Éppen úgy, ahogy 2.5 órával korábban. Másnap reggel
a konténer wc vízmelegítőjét hagytam áram nélkül,
hogy csempésszek némi erőt telómba. Csupán fél óráig
bírtam ott állni, háttal az intézménynek. Még véletlenül se
gondolja senki, hogy sorba állok. Szerencsére az a hely
nem volt gyakran sorba állós.
Jövőre is odahelyezem a sátram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése