Leszarom generáció.

A napokban neveztem el, a ma, fiatal ”dolgozóit” leszarom 

generációnak. Számomra igen idegesítő jelenségről van itt 

szó. Csak pékséges tapasztalatok állnak rendelkezésre, 

mivel én itt dolgozom. Sajnos, a mai húszasok nem merülnek 

el a részletekben. Csak felületesen dolgoznak. Lehetőleg 

maguktól semmit nem csinálnak meg. Gondolják, hogy lesz, 

aki helyettük elvégzi azt. Ennek a generációnak jeles kép-

viselőjét nevezzük itt most "undorkának". Nem örülne neki, 

ha ezt megtudná, de ennél találóbbat nem lehet rá mondani. 

Kezdjük ott, hogy este hatkor megjelenik a badoga 

(tüdőromboló hely) irányából. Hozzákezd a napi munkához, 

de arcára van rajzolva (nem írva), hogy ő ezt mennyire utálja 

csinálni. Mikor a dagasztó szájából kiesik a ’pipa’ szó, 

emberünk már csatlakozik is hozzá, mint hűséges kiskutya, 

és eltűnnek a műhelyből. Ami a dagasztónak füstszünet, az 

a táblásnak (tésztát megmunkáló melós) előkészület a 

következő feladatra. Emberünk ezt másként értelmezi. 

Akkor ő is igyekszik feltölteni nikotinháztartását. A munka 

várhat. Kicsit furán hat, hogy a főnökkel megy bagózni, és 

mikor visszatér közénk, lehetőleg később, mint parancsolója, 

az előkészületeket sebtében, és a maga hanyag módján 

kell elvégeznie. Ha nincs egy idősebb dolgozó a csapatban, 

aki időközben előkészülne, akkor az említett szituáció áll 

fenn. Ha az LSZG tagok többen is vannak egy műszakban, 

akkor, a nemdohányzó (őt nasi-mi-nek szoktam becézni, 

evési szokása miatt) is megy velük, ő meg nem tud meg-

lenni egyedül, mert neki meg beszédkényszere van. Mókás 

lehet, amikor a tészta az asztalon/táblán szárad, míg 

emberünk kézzel illusztrálja mondókáját. Korábban, egy 

kortársam is velünk tépkedte a láncot, aki bizony szintén 

kézzel beszél és a hang jön hozzá a száján. Mikor ezek 

ketten kommunikálnak, a tészta megszárad a kezek suho-

gása közben. (Ventilátor hatás). Eme negyvenes dolgozó, 

és előbb említett két LSZG tag is derék tájon fagyott. 

Ha le kell rakni a sütőlemezt a tartóra, ami kicsit lentebb 

tartózkodik, akkor ott már dobni kell a cuccot, mert nem 

aerobik órára jöttek össze, hogy tornázzanak. Így hát ők 

a gravitációt hívják segítségül. Repül a sütőlemez és a 

rajta lévő sütőpapír is. Lehetőleg kettesével dobják, a 

haladás érdekében és a hangzavar fokozása miatt. Igen ám, 

de a papír más pályát ír le, mint a fém tárca. Így az kicsúszik 

a lemezek közül. A lemezek elcsúsznak egymásról, 

mivel a hely, maga szélesebb, mint a lemez. Ekkor jövök 

én a képbe, aki már csak kevés időt tölt az LSZG tagokkal. 

Különválogatom a hullámos, és sima lemezeket.

Sikerült, hosszabb-rövidebb időre elérnem, hogy az éjszakát 

másra használhassam. Így hát, én a sütőlemezek napi 

tisztításával vagyok megbízva. Nem kell korán kezdenem, 

hogy még a süteményes műszak előkészületeit is időben 

meg tudjam csinálni: kalácsformák előkészítése, töltelékek 

bekeverése. Korábban még egy órát maradnom kellett 

(„nosztalgiázni”) velük, hogy ne felejtsem el a nyers tészta 

érintését. Hét elején lealkudtam ezt egy félórára. Az egész 

napi pozitív jó hangulatom után, ez a félóra is mély 

depresszióba lök, undorka „barátságos” arca közelében.