2011. március 27., vasárnap

Szerencse próba Németországban.



Németországban próbáltuk a szerencsénket. Annyira 
magabiztos voltam az ottani szerepvállalásban, hogy 
nem is számoltam azzal, hogy vissza is kell jönni azzal 
a vacak motorral, ami Zsoltinak volt. Sokakkal ellentétben 
én soha nem szerettem motorozni. Május első hetében 

tettük be egybe és indulás. Bőrdzseki és egy farmer volt 
rajtam. Szavakba nem tudom önteni mennyire fáztam, 
amikor lemásztam, a nagy füsttel haladóról. Helyi moto-
rosok üdvözölték a két érkezőt, volt, aki lejtőn lefelé emelte 
magasba motorjának elejét, voltak kik intettek. Végül elértük 
a cél várost, de a cél ház még ismeretlen helyen tartózkodott. 
És, mivel estnek volt ideje, megvetettük hálózsákunkat a 
sarjadó vetés szélén és számoltuk az esőcseppek hangját. 
Szerencsére csak jelzés értékkel bírt, velünk nem. Soron 
következő napon már nem várt ránk hiába az a ház. 
Mi megtaláltuk. Talán a tulaj nem is volt tőlünk annyira boldog, 
de nagyon ügyesen leplezte. Három nap élősködés után, 
egy magyar vendégmunkás segítségével közölte velünk 
háznak ura, hogy helyünkre rokonokat várnak. Megértettük 
volna angolul is, amit a ház felnőtt lakói jól beszéltek, de 
nekem véletlenül sikerült egy olyan szót használnom, ami 
kissé gondolkodóba ejtette a család férfi tagját, de aztán 
úgy tett, mintha értené. Aztán lehet, hogy tényleg. Ki tud. 
Nagy teher voltunk a hat gyerek mellett. Megértem, 
de megérte ott lakni, mert volt ott zuhany opció és volt 
ágyban alvás. Minek után a tető lekerült a fejünk felől, 
esőnek lába rugdosott napokon keresztül. Végül, az utolsó, 
megsemmisítő rúgást Bécs határában, a sztrádán szenvedtük el. 
Nos, aki nem bőr cuccban motorozik, az úgy jár, mint jómagam. 
Szarrá áztam, de szerencsére akkor már két nadrág volt rajtam, 
ráadásul éjszaka volt és a nyár is messze járt még. Öt órán 
keresztül jártunk ki-be egy benzinkút shopjába, ahol megint 
csak terhes volt két huligán jelenléte. Na és a dupla nadrág 
sem szárad hamarabb, mint az egy.

Némi magyarázat a bejegyzéshez: Zsolti ismerte a tagot 
korábbról, akinek egy veterán motort adott el anno. Ja, és az
általam használt szó a "hospitality"(vendégszeretet,vendéglátás).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése