A hosszú hétvége középső napján indulni mentünk biciklivel.
Előzőleg emlegettem Bodaszőlő látványosságainak megtekintését.
Kerék társam kevéske edzettségnek birtokában tette szóvá, hogy
nem lesz baj, ha a város nem hagy el bennünket. Gondoltam, akkor
sem a sűrűn járt utakat választom, hanem városnak poros perifériáját.
És mit ad két gumis kerék, azon vettem észre, hogy az a poros bizony
Boda felé irányul.
Megyünk-megyünk, haladunk. Probléma sehol fel nem merül.
Csináltuk tovább a sportot, majd porzottak a torkok.
Mentünk inni Bodára és nem mentünk oda hiába.
Ittunk egyet menet és még egyet jövet.
Oly hideg volt, mintha nyaltunk volna jeget,
pedig az csak egy nyomós kút volt. Hála annak a magasságos önkorinak,
Megyünk-megyünk, haladunk. Probléma sehol fel nem merül.
Csináltuk tovább a sportot, majd porzottak a torkok.
Mentünk inni Bodára és nem mentünk oda hiába.
Ittunk egyet menet és még egyet jövet.
Oly hideg volt, mintha nyaltunk volna jeget,
pedig az csak egy nyomós kút volt. Hála annak a magasságos önkorinak,
hogy ezt még nem tüntette el a föld színéről. A hideg víz többnyire
bőrön át távozott. A nap, meg annak segítségével kevert némi pirosat
arcunk vonulatára és végtagok hajlatára. Hát így múlattuk mi az időt.
Lemozogtuk, fel sem szedett kilóinkat.
Kerék társad azért remélem fejlödőképes :)))
VálaszTörlés