3. Fejezet
Még mindig Kanada.
Rengeteg ember élt a menekültekből Torontóban.
Ügyintézők, ügyvédek, iskolák. Az ottani munkaügyi hivatalban közölték
velem, hogy az angol elsajátítása után még egyszer le kell vizsgáznom a
szakmámból angolul is. Na, ne. Azt elég volt egyszer végigjárni.
Otthagytam az esti (angol) sulit, mert szerepeltetni akart a tanárnő.
Kérdezett vásárlási szokásaimról és nekem kellett volna válaszolni.
Mivel nem akartam nevetségnek tárgya lenni, béna angolommal, így az lettem
a kukaságommal. Korábban több, angolt tanító suliban is próbálkoztam,
és volt ahol, a Torontóban élő, magyar barát volt rossz tanácsadó. Mondván,
az egyébként rém egyszerű tesztből, semmit se töltsek ki, hogy velem
a kezdetektől kezdjék tanítani. Azt meg ők nem akarták. Eltanácsoltak,
pedig volt ott egy olyan szép csaj, hogy azzal még otthon is gyakoroltam
volna. :). A másik helyen meg egy mexikói származék összes szava
csak egy egybefüggő zaj halmaz volt. Erős koncentrálásomra sem
érkezett fülemmel értékelhető szó. Írt is a munkaügyi központba,
hogy ez emberük semmit nem sejt az angolból. Amúgy meg arról van szó,
hogy csak néhány akcentust értek meg, néhány magyar emberét. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése