Véleményem van.

Ezúttal, az ünnepek jegyében tennék néhány kört.

Kezdjük a legfontosabbal.  A személyes ünnepekkel.

Névnap, születésnap. 

Elgondolkodtat, hogy ugyan mi a fenét kell ezen ünnepelni.

Megszülettünk egy napon (vagy éjszakán), vérben és 

lucsokban. Tettünk valamit, ami ünneplésre méltó? 

Talán annyit, hogy életünk kockáztatásával átpréseltük 

magunkat egy szűk alagúton, vagy csak sodródtunk az árral. 

Ki emlékszik már erre? Talán azért ünnepeljük, hogy egy 

újabb évet megértünk? Jól gazdálkodtál egészségeddel.

Gratula érte. Nevetséges.

Gyerekkorban jó volt, mert játékokat, édességet kaptunk 

ajándékba. Tehát, érdek ünnep. Felnőtt korban nagy 

zabálásokat lehetett rendezni, ilyen alkalmak esetén.

Nem felejtkezem el az alkohol pártiakról sem. Na, ők azok, 

akik nem bánnák, ha mindennap, születés,- vagy névnap lenne. 

Lehetőleg a másé, hogy a költségek ne őket terheljék.

A névnap ünneplése számomra még értelmetlenebb.

Kaptunk egy (felhasználó) nevet, amivel be tudunk lépni 

hivatalokba és, ezáltal azonosíthatóak vagyunk. Ezt kiabálja 

Rafic Mehdi (fül doki) is, a hangosbemondóba, ha rossz a füled.

Ezt aztán tényleg nem az érdemeink miatt ünnepeljük.

Országos/világos ünnepek.

Hogy az elején kezdjem, egy kicsit vissza kell nyúlni az év utolsó 

napjához. 

Szilveszter.

Az év utolsó napja. Móka, kacagás, hányás.

Örülhetünk, egy év már a múlté. Ismét váltani fog a számláló 

(öregedünk egy évet).

Újév.

Ez, gondolom, azért kell, hogy a macskajaj enyhüljön. Igen.

Március 15.

Nem fitogtatnám tudásomat, de a politika és a történelem 

sose volt kedvencem. Itt eleink nagy tetteit ünnepeljük. 

Köszönjük, hogy annyi mindent tettek értünk.

Hiába onta annyi vért. Kérdem én, miért? Újabb politikus 

horda nyom megint nyomorba. Ünnepelje, aki akarja. Menjen, 

mutogassa magát kokárdában. Nekem nem stílusom.

Magyar vagyok, és szeretem a hazámat. Mindig jó ide, 

hosszú idő után hazalátogatni.

Május 1.

 A munka ünnepe. Akkor ünnepeljünk nélküle. Ez jó!! 

Még nekem is bejön. Nem kell ajándék, nem kell 

köszönteni senkit, vélt vagy valós érdemeket méltatva.

Enni, inni persze ezen a napon is lehet.

Húsvét.

Már a neve is borzasztó, egy vegetáriánusnak. Vallásos 

ünnep. Nem érdekel.

Pünkösd.

Dettó, ugyanaz. Bizonyos idővel követi elődjét.

Mindkettőt szeretem a hosszú hétvége miatt. A körítés 

azonban nem kedvező számomra.

Augusztus 20.

Pista bátyánk napja. Kit érdekel ki volt és mit csinált 

1011 évvel ezelőtt. Már csak azért sem, mert vallásos 

köntösben tündökölt az is.

Október 23.

Ez is csak kioltott életekkel van szegélyezve. Miértünk 

haltak meg. El ne hidd! Mit törődtek ők azzal anno, hogy 

századok múlva születendő embereknek lesz e jobb.

Maguknak, a hazának akartak szabadságot. Jancsi 

bácsi meg mondta a megszállóknak: maradjatok, ha 

akartok, minket nem zavartok.

Karácsony.

Ha a szeretet ünnepe lenne, azt mondom, OK.

De, ez is csak a vallásban gyökerezik. Nem támogatom.

Jó az a két nap, de a körítés itt is szörnyű számomra.

Előtte rohangálás ajándékok után. Ünnep után meg a 

visszaváltás/becserélés miatt járjuk a boltokat.

Legalább a kereskedelem jól jár, eme szeretetteljes 

ünnepünk ajándékozási mániájával. Én, a magam részéről 

csak azt ünnepelném, aki valamit letett az asztalra.

Diplomát szerzett, vagy 10 métert ugrott távolba, meg ilyenek.

Amúgy meg az sem érdekel. Sanyi, akkor sem ünnepel.

Bocs.