Vallástörténet(M)

Vallástörténet(M)

Mikor, még sokkal kisebb cipőben jártam, a tömegtájékoztatási 

eszközök is sokkal csendesebben működtek, mint mai életünkben. 

Azt osztottak meg velünk, amit akartak, hogy tudjuk. Ja, hogy ez így 

megy ma is?

Szóbeszéd útján értesültem, a legnépszerűbb könyv főszereplőjéről.

Kérdeztem is anyut, hogyha én bebújok az ágyba vagy annak alá, 

ő akkor is lát engem? Igen. Volt a válasz. Értem. Annyira már nem 

voltam gyerek, hogy ezt is bevegyem. Becsaptak, anno a mikulással, 

meg a gólyával is. Miért lenne ez igaz, főleg úgy, hogy hihetetlenül 

hangzik. Maradtam tehát hitetlen. Évek múltán, a történelemkönyvben 

olvastam a népi hiedelmekről. Félelmeikben, mindenféle nevet adtak, 

hitük főnökének: kígyófejű stb.. Most nem írok több példát, mert csak 

ezt az egyet jegyeztem meg, pedig volt vagy három. Ez sem győzött meg. 

Mint, a rendszerváltást követő időkben kiderült, az átkosban tiltották a

vallást vagy csak nem örültek neki. Nem tudom. Tiltásra nem emlékszem. 

Velem nem lett volna dolguk. 1990-ben, ahogy enyhült/változott a 
rendszer, egy szép arcú, mosolygós lány lépett elém és invitált engem, 
egy, ifjúsági, önképző körbe, az ő hiedelmi csoportjába. Adventista 1ház 
vagy valami ilyesmi. Rosszallóan, szombatistának hívták őket, mivel 
péntek napnyugtától szombat napnyugtáig semmit nem voltak hajlandóak 
csinálni. Ami engem motivált, hogy közéjük merészkedjek az volt, 
hogy szép fiatal lányok jártak oda és akkor még úgy tudtam, hogy 
vegetáriánusok. Juhééé! Én is az voltam már egy ideje. Megjelentem 
néhány alkalommal az ő "bulijukon", de feszélyezve éreztem magam 
közöttük, mert annyira beleélték magukat a hülyeségükbe, 
hogy az épp ésszel fel nem volt fogható, számomra. 
Mivel, külső jegyeimben lerítt rólam, hogy a fémes vonalat 

követem, kérdezték, hogy az Omen zenekar az jó? Qrva jó! Löktem 

egyből, mintha csak a sajátjaim között lennék. Akkor koppant agyam 

csappantyúja. Talán, eme trágár beszéd nem ide ildomos. Egyszer, 

még átvittek magukkal Újfehértóra, egy ottani „bulira”. Egy lány kérdezte 

tőlem, hosszú hajamra utalva: te vagy az, ki Nyíregyházáról jött? Hát, 
ezek szerint nem engem várt. 
Mikor vallásos énekek kerültek a szájba, azt vettem észre, hogy (ha 
a szöveget nem veszem figyelembe) milyen jó dallamuk volt. Egyszer 
látok valakit, gyékény kosárkával kezében. Ne ba’, egy koldus, pedig 
milyen jól öltözött. Nem akartam szégyenben maradni földijeim előtt, 
hát beletúrtam zsebem súlyába, és mind odaadtam, sajgó szível a 
„hiszők” csoportnak. Már ott is volt a gondolat a fejben, hogy itt 
tagdíjat is szednek. Én meg a sátorfámat szedtem volna, 
ha nem épp egy másik városban vagyok. 

Jött még kétszer kosaras barátunk. Szomszédom kezembe nyomott 

egy tízest (mondom 1990-ben jártunk), hogy legyen mit raknom 

edénykéjébe. Harmadik alkalommal már kosárra én is kosárral 

válaszoltam. Egy szóval, kikosaraztam. Mentünk haza egy régi Skodával, 

amivel jöttünk. Egy baja volt csak, a kipufogó. Az bepufogott az utastérbe. 

Minden élményemet latba helyeztem és döntéskényszerbe kerültem. 

Ne hidd, hogy nehéz volt meghoznom. A csajok semelyike sem fordult 

felém, kiderült, hogy nem is vegák, saját népétől koldulnak, az autójuk 

füstben úszik. Hát, kell ez nekem. Így nem lettem vallásos ember.

Viszont, figyelemmel követem, különböző vallások sajátosságait. 

Könyvük főszereplőjét mindenütt ugyanúgy hívják. Most, csak a 

keresztesekre gondolok. Van még jó néhány vallás, ahol más a 

főszereplő, de csak névben más. Ezekkel ellentéteket szítanak. 

A mi vallásunk az igazi, ti pogányok vagytok. Etc. Etc. Etc. 

Egyik hülye csoportosulás háborút indítványoz a másik hülye 

csoport ellen. Persze ebbe már politikai érdekek is belesimulnak. 

Ebbe azonban nem megyek bele. Műveltségem, amúgy sem 

engedélyezné eme téma taglalását.

Amint látszik, írásomban kerülöm a vallásos szavakat. 

Mindezt azért teszem, mert nem akarok hasonulni egyik hordához 

sem. Ellenérzést vált ki belőlem, ha valaki úgy beszél. 

Manapság már a zenekarok/énekesek szövegei is tele vannak a

„nagy” könyv főszereplőjének nevével. Hát, akarom én azokat hallani? 

Nem igazán. 

Eddig nem neveztem meg csak egy egyesületet. 

Most érkezett agyamba egy gondolat, miszerint olvastam

egy kis könyvet a taoizmusról. Nincsenek vallásos/elcsépelt 

szavak. Micimackó csapatáról szól és 18-as karikával ellátott 

könyv, de csak azért, mert ez már komoly és nem mese.

Lényege az, hogy hagyni kell a dolgokat megtörténni,

és nem elébe menni. Gondoltam, megérkeztem. Ezt csináltam 

egész életemben. Nézd, mire mentem vele.

Tehát Wei Wu Wei, azaz cselekvés nélküli cselekvés.