Nálunk, még igen-igen nyár van és ez arányosan növeli
legyeink számát. Néhány éve főnökasszonyunk mondta,
hogy minden légy likvidálása egy forint.
Mosoly tárgyát képezte bennem is, eme üzleti ajánlat.
Nem is volt kár téve az idegesítő, rajtam mászkálók populációjában.
Hanem, pár napja engem jelölt meg, hogy hozzam a légycsapót,
és kezdjek hozzá a mészárláshoz.
Első csapásra mintegy 10-15 példányt sikerült
levadásznom egy, valószínűleg jó ízű, tejporos folton, a padlón.
Önbizalom már meg is volt.
A harcot folytattam ellenük és azt vettem észre,
hogy alig tudtam abbahagyni. Szenvedélyé vált a vadászat.
Másnap megint találkoztam kenyér adó (és gyártó) gazdánkkal.
Egy, előre kigondolt mondatot raktam neki a fülébe:
tegnap 1500-ig számoltam a legyek számának csökkenését.
Azaz, ennyi halt meg általam.
Jó, Sanyikám. Megkapod az 1500 forintot. Mondta.
Így kerestem meg az első forintjaimat poénnal.
Éppen ma tanultam azt, hogy ez még csak profit.
Ha megkapom a beígért összeget, akkor lesz belőle készpénz.
Amennyiben soron kívül nem kapom meg az összeget,
akkor a ledolgozott órák után még azt is fel kell tüntetnem
hónap végén, hogy x ezer légy likvidálva.
Akkor legalább egyben kapok egy nagyobb összeget.
Ezt persze már én sem hiszem el,
de jó volt ezzel a gondolattal eljátszani.
Második nap folytattam a külön munkát,
amíg a többi munkás a kávézóban (nekem kocsma, ma már bagoda)
múlatta az időt, én addig a másodállásomban dolgoztam.
Most meg 3, egymást üldöző napon itthon vagyok,
hogy azért, a háztáji meló is álljon emelkedő pályára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése